Pásztor Balázs

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára, egy jó poénért akár még a kötelező karakterszámot is túllép.

Stephanie Meyer: A vegyész

A Twilight-saga írója, Stephanie Meyer új könyvvel rukkolt elő. A vegyész címétől nem kell megijedni, a kémia csak messziről, alibiből szerepel a regényben, de alapjában véve egy „kém”regényről van szó. Sőt, valójában nem is az: ugyan szerepelnek benne ügynökök meg mindenféle titkos ügynökségek és küldetések, de alapvetően egy romantikus regény.

Tovább

A mémek és a neten terjedő fahéjszippantós, jegesvizes, ásványvizes-flakonos meg mindenféle egyéb videós „kihívások” korában élünk. Olyan korban, ahol a „picture, or it didn’ happen” hatására az emberek egyre gázabb képeket és videókat tesznek közzé magukról – és ha jönnek a lájkok, akkor folytatódik is a trend. Éppen ezért az Idegpálya alapötlete igazán aktuális és mélyenszántó lehetne. De nem az, hanem épp az ellenkezője.

Tovább

A Grimm-mesék nehéz téma. Időről időre fellángolnak a viták, hogy valók-e a gyerekeknek, hogy szabad-e őket átírni, finomítani, hogy ártanak vagy használnak-e nekik például a Walt Disney-féle feldolgozások. Pedig a lényeg egyszerű: félreértés azt gondolni, hogy attól, hogy valami „mese”, csak gyerekeknek való.

Tovább

A csehszlovák mesefilm-sorozatok méltán voltak a kedvencek között gyerekkorunkban. Sőt, manapság is divatosak. A Kisvakond, a Rumcájsz na meg persze a Bob és Bobek után ott volt (és van) a sorban a Kétbalkezesek (eredeti címén Pat és Mat), a két sapkás ezermester is.

Tovább

Már a műfaj kezdetei óta megy a vita azon, hogy egyáltalán mi is a sci-fi. Elismert alkotói estek egymásnak esszékben, bölcsészkarokon kurzusok alapulnak erre, és persze mindenki tud érvelni amellett, hogy miért tartozik az ő kedvenc műfajába az ő kedvenc filmje vagy könyve. Mindenesetre a sci-finek nagyon komoly rajongótábora van – akiket a 2000-es évek elején a filmipar bizony kicsit mostohán kezelt. Szerencsére a 2010-es évekre ez megváltozott.

Tovább

Özönvíz előtt

Amikor szenet, olajat, gázt meg fát égetünk, hogy meleget csináljunk, vagy áramot, vagy eljussunk A-ból B-be, szén-dioxid kerül a levegőbe. Ez üvegházhatást okoz. Ami felmelegedést okoz. Ami katasztrófákat okoz. Ezt minden kisiskolás tudja. Évtizedek óta ezzel van tele minden. De valahogy mégsem változik semmi. Ezért volt szükség arra, hogy Leonardo DiCaprio, miközben az Oscart-hozó A visszatérőt forgatta, készítsen egy kiváló, „művészi dokumentumfilmet” is a témáról. Ez lett az Özönvíz előtt.

Tovább

A Köztesvilág Gaiman legrosszabb regénye. Jó, neki a legrosszabbja is olyan, hogy mások sokat adnának azért, ha ilyet tudnának. A Gaiman-fanok vigasztalhatják magukat azzal, hogy nem egyedül írta, és biztos nem kedvencükön múlt, hanem a másik, Michael Reaves a ludas a dologban, de ezt az egészet mégis együtt főzték ki…

Tovább

A hegedűtanár

A zene nem tünteti el a sok szarságot a világból. Nem tud harcolni ellene. Viszont megszépíti az életet. Tesz valamit a mérleg másik serpenyőjébe. Ez A hegedűtanár mondanivalója, és ez tényleg jó alapgondolat – de ezen kívül sajnos nem igazán emlékezetes darab.

Tovább

Az Agave Kiadó valamire nagyon ráérzett Philip K. Dickkel kapcsolatban. Sorra adják ki a műveit, már bőven elérték a kéttucatot – és láthatólag sokan vannak, akik örülnek ezeknek a köteteknek. A kiadó pedig ennek örül – és elkezdte újra kiadni a köteteket. Például a Figyel az ég című regényt, irtó menő, fekete domborkoponyás borítóval. De nem a külső a fontos: a lényeg belül van. Belül pedig PKD legjava van.

Tovább