Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófi

rovatvezető - Interjú

Bár a középiskolám filmklubját lelkesen látogattam, akkor még fel nem merült volna bennem, hogy a film valaha többet jelent majd a varrogatásnál vagy más egyszerű, lányos hobbinál. Majd szép lassan, az egyetem másodévére teljesedett ki az ilyen irányú érdeklődésem, amikor is a francia főszak mellé filmes órákat vettem fel. Aztán jött egy év párizsi Erasmus és ezzel párhuzamosan, 2012 tavaszán a Filmtekercs gyakornoki programja. Majd apránként itt találtam magam, félig marketingesként, de jó helyen. Most végzek BA-n, és még nem tudom, merre tovább. Film? Színház? Vagy irodalom? Nem is ez a lényeg, nem zárják ki egymást. Szabad a választás, hogy Beckett, vagy Bresson vagy mindkettő.

Filmek: Főként a szerzői film érdekel, különösen a modernizmus, talán leginkább Godard és Pasolini, emellett a magyar film korszakbeli megkötés nélkül – most Jeles András a kedvencem. Másrészt általában a francia vagy bármilyen frankofón mozi sem hagy hidegen, hamár francia szakos vagyok.

Alain Guiraudie új filmje, az Állva maradni minden bizonnyal az egyik legeredetibb alkotás volt a Cannes-i versenyszekcióban. A 2013-as Idegen a tónál című erotikus thriller után, mely anno az Un certain regard első díját kapta, a rendező egy különleges drámával került be a fesztiválra, ezúttal az Arany Pálmáért folyó versenybe.

Tovább