Simor Eszter

Simor Eszter

Egyszer egy tanárom azt írta valahol, hogy „mezei kritikus” bárkiből lehet. Az ELTE média szakán tanítják a kritikaírást, utána már csak egy kis kultúra kellene a véleményalkotáshoz. Ezek szerint a média szak elvégzése után mezei kritikusnak talán már nevezhetem magam, most egy kis kultúrát igyekszem magamra szedni. Talán egyszer leszek igazi újságíró is.

Filmek: Az abszolút kedvencek nálam a dánok. Főként Lars von Trier, Anders Thomas Jensen, Susanne Bier, Lone Scherfig, de bármi, amit a dogma mozgalom követett el, vagy amiben Mads Mikkelsen szerepel. A „legek” közül Alfred Hitchcock, Stanley Kubrick és Tarr Béla. Új kedvenc Ulrich Seidl. Mostanában az emberi lélek legmélyebb bugyraiba hatoló, metafizikai kérdéseket boncolgató filmek vagy a „háromzsebkendős” melodrámák.

Edward Berger: Jack

Egy kisfiú keresi az anyukáját. Lényegében ennyiről szól a Jack. Edward Berger rendezőnek mégis sikerült egy annyira izgalmas (német) társadalmi drámát képre vinnie, hogy a film teljes 103 percére tökéletesen leköti a néző figyelmét. Tovább

A Titanic nyitófilmjének megválasztott ‘71 még a tavalyi Berlinalén hívta fel magára a figyelmet, hogy aztán jól meg is ossza mind a közönséget, mind a kritikusokat. No, persze nem minőségében, pusztán érdemeinek szemrevételezésében. Egyesek expresszív thrillerként, mások kijózanító akciófilmként értékelik Yann Demange moziját.  De kérdés lehet az is, hogy van-e létjogosultsága 2015-ben egy észak-ír konfliktust tematizáló alkotásnak? Szerzőink (Simor Eszter és Tóth Nándor Tamás) minderről egy duplakritikában „vitatkoznak”.
Tovább

Az „éjjeli féreg” Louis Bloom egy kellemetlen melléktermék. Az amerikai álomgyár öklendezte fel ezt a gátlások nélküli self-made-mant. Elszánt, kapzsi és bármire hajlandó a siker érdekében. A bulvár médiában való érvényesüléshez kamerájával erőszakos bűncselekményekre vadászik éjszakánként. Az izgalmas bűnügyi film és brutális társadalmi szatíra főhősét, Jake Gyllenhaal zseniálisan alakítja. Tovább

„Dugjátok el a sajtokat! Rejtsétek el a finom és omlós bébiket!” – jönnek a Doboztrollok. A legizgalmasabb mesék Grimm óta mindig rávilágítanak az emberi természet sötét oldalára. Anthony Stacchi és Graham Annable humoros és vizuálisan lenyűgöző, groteszk animációjából kiderül: nem mindig az a szörny, aki elsőre annak látszik. Nem csak gyerekeknek. Tovább

„Blasen fünfzig, ficken achtzig, komplett hundert.” A magyar közönség a Szemrevaló Filmfesztiválon láthatta először Men Lareida rendező és Maros Anna forgatókönyvíró filmjét a Svájcban dolgozó magyar prostituáltakról. A Viktória – A zürichi expressz forgatása előtt az alkotók több száz szexmunkással készítettek interjút és az ő igaz történeteik adták az inspirációt. Az aktuális társadalmi problémát bemutató erős alapanyagból lehetett volna döbbenetes dokumentumfilm. A mélyszegénység kilátástalanságából menekülő budapesti cigánylány története azonban csak egy mese lett.  Tovább

Anton Corbijn legújabb alkotása, Az üldözött, az Edinburgh-i Filmfesztivál egyik legjobban várt filmje volt. A vetítésre csendben érkező tömegen azonban nem az izgalom, hanem a rosszkedv uralkodott. Talán minden néző arra gondolt, hogy ez az a film, melyben Philip Seymour Hoffman utoljára játszott főszerepet. A februárban elhunyt színészóriás egy végtelenül kiábrándult, lánc-dohányos, whiskyt vedelő német kémet alakít. A karakterből áradó melankólia még jobban felerősítette a színész elvesztése felett érzett szomorúságunkat.

Tovább

A Csúnya gonosz bácsik rendezője, Navot Papushado kérdés nélkül is szívesen mesélt. „A legnagyobb sztori, amit senki nem ismer a filmmel kapcsolatban, hogy éppen akkor, amikor elkezdték vetíteni a Csúnya gonosz bácsik előzetesét, az egyik legnagyobb izraeli édességgyár, az Osem is kijött egy gyerekeknek szóló, snack reklámfilmmel. A Bamba egy mogyoró ízű, rágcsálnivaló, én is ezen nőttem fel. A reklám főszereplője pedig: Rotem Keinan színész, a filmünk pedofilja. A mi rossz emberünk ebben a reklámban kisbabákkal játszik és teknősökön lovagol. Mindenki megvadult tőle az interneten. „Ne már, Osem, nem tudjátok, hogy ez a csávó egy pedofilt játszik a Csúnya gonosz bácsikban?” Tökéletesen időzítettek. Jó nagy reklámot csináltak a filmnek. Mindenki arról beszélt, hogy egy pedofil játszik a gyerekrágcsa reklámjában.” – sztorizott Papushado, aki állandó író és rendezőtársa, Aharon Keshales nélkül érkezett Budapestre. Az izraeli kínzós thrillert – egy pedofíliával gyanúsított férfi, egy korrupt zsaru és egy bosszúálló apa hármasának történetét – Quentin Taratino 2013 legjobb filmjének nyilvánította. Tovább

Már megint egy francia romantikus komédia? Oui! Az elsőfilmes Régis Roinsard rendező francia lazaságának köszönhetően egy „extrém” sporttal dobta fel az unalomig ismételt hollywoodi sémát. A Populaire kisasszony érzelmes óda az ötvenes évek nagy amerikai filmjeihez, és egyben a gépírás sportjának izgalmas története is. Tovább

Sötét hangulat, rengeteg vér és metsző fekete humor – ez csakis skandináv film lehet! Nevetni, miközben egy vérkomoly bosszúhadjáratot nézünk – a norvég rendező Hans Petter Moland ismét megmutatta hogyan kell effektíven összerakni a bűnügyi film és a vígjáték elemeit. Az eltűnés sorrendjében brutális és humoros gengszterfilm paródia Stellan Skarsgårddal a főszerepben. Tovább

A másság elfogadása örök emberi probléma, ezért mindig és mindenhol beszélni kell róla – vallja Császi Ádám. A Viharsarok rendezője merész témával indult, azt remélve, hogy a három fiú szerelmét bemutató film társadalmi párbeszédet kezdeményezhet. A berlini filmfesztivál után a Viharsarok rengeteg pozitív külföldi kritikát kapott, a filmet már öt országban biztos fogják vetíteni, és most végre a magyar közönség is láthatja a moziban. Tovább