Értékelés: 7/10 Így értékelünk mi »


lady_in_the_van_3Egy kiállhatatlan, idős, hajléktalan nő (Maggie Smith) roncs járgányával és elképesztő szagával riogatja a camdeni újgazdagokat.

Ám a hajléktalan is ember, még akkor is, ha büdös. A környék lakói, habár nehezen tolerálják az egyébként is finoman szólva érdes modorú asszonyt, a társadalmi képmutatásba csomagolt karácsonyi ajándékról sosem feledkeznek el. A frissen ideköltözött író, Alan (Alex Jennings), sokat tud erről a világról. Erről ír, ebből él. Az azonban már kétséges, hogy mennyire része ő ennek. Talán épp ezért engedi, hogy a manipulatív vénlány az ő kertjében verjen tábort hosszú távra (sokkal hosszabbra, mint azt először gondolta). Hiszen csendes kapocsként ott van közöttük a rejtőzködés és a periférialét. Ezen felül – bármennyire is igyekszik hárítani magától a gondolatot –, Alan részéről a már idősödő anyjával való zavaros kapcsolat. Persze első ránézésre inkább a kettejük közötti különbségek a szembeötlőek.

Hirdetés

lady_in_the_van_1

Kétségtelenül lutri idős központi karakterekkel filmet forgatni, habár az elmúlt években számos nagyszerű alkotás született ezen a területen (Keleti nyugalom – Marigold Hotel, Keleti nyugalom – A második Marigold HotelRed, Minden odavan, Szerelem, 45 év). A több idős embert a mozivásznakra mozgalom” pedig újabb és újabb eredményeket tud felmutatni. A 21. század azonban jellemzően a magas kort hátrányként könyveli el. Ha pedig hajléktalan is vagy, a periféria legkülsőbb peremére száműz. Mindeközben az író – a film előrehaladtával egyre egyértelműbb /SPOILER/ – homoszexualitását igyekszik leplezni visszafogott életmódjával. A kertbérlő gondolati magva ilyenformán az elfogadás. Hogyan (és hogyan nem) tud ez az idős nő megbékélni a múltjával, és hogyan küzd elfojtásaival az író. A másik oldalról pedig hogyan reagál rájuk a társadalom. Izgalmas téma.

„A furgonja  –  amihez végletekig ragaszkodik  – egyszerre lakhely és fájó mementó, ami minden nap emlékezteti, hogy nem térhet vissza a baleset előtti útra.”

Nicholas Hynter (A salemi boszorkányok) rendező keveset markol, de azt jól tartja. Finom és átgondolt film lett A kertbérlő. A valós eseményeken alapuló lassú sodrású történet a ’70-es években kezdődik. A néző apró jelekből rakhatja össze a szereplők múltját, illetve jelenét. Véletlenül kiderül, hogy Miss Sheperd kiválóan tud franciául. Aztán az, hogy valószínűleg álnevet használ. Érdekes módon a 15 év alatt, amit az író kertjében tölt, a férfi nem indul a hölgy történetének nyomába. Békésen élnek egymás mellett, nem zargatva egymás titkait. Pusztán higiéniai kérdésekben akadnak nézeteltéréseik, a film ezen a téren kifejezetten szókimondó. A szociális gondozók feltűnésével sem változik meg a helyzet. Miss Sheperd elhárító mechanizmusok széles és intenzív tárházával tartja távol magától és múltjától az esetleges kíváncsiskodókat. (A pap, akihez gyónni jár, egy Szűz Mária szobor mögött tartja a légfrissítőt. Egy-egy goromba megnyilvánulása sem teszi vonzóvá a környékbeliek szemében.) Még a kamerát is, kevés közelit és nagyközelit láthatunk róla. Egy régi baleset miatt a társadalom peremére száműzte magát egy életre. A furgonja  –  amihez végletekig ragaszkodik  – egyszerre lakhely és fájó mementó, ami minden nap emlékezteti, hogy nem térhet vissza a baleset előtti útra. Pedig valamikor régen tehetséges fiatal hölgy volt, reményteli jövővel. Az élet egy pillanat alatt megváltozhat.

lady_in_the_van_2

Miss Sheperd olyan karakter, akit csak Maggie Smith játszhatott. Senki más. Ő pedig ugyanolyan jó, mint mindig, már csak miatta is érdemes megnézni A kertbérlőt. Egy házsártos brit öreglány megformálása neki rutinmunka, a nézőknek élvezet. Óhatatlanul felmerülhet a Downtown Abbey-ben nyújtott alakítása, ahol ugyanolyan kiváló a kötözködő arisztokrata szerepében, mint itt kötözködő hajléktalanként, aki durván lelakja a kertet, amit kinézett magának. Alex Jennings pedig nagyszerűen játszik alá a finomkodó Alanként.

A kertbérlő lassú, két szereplőre épülő, időnként humoros jelenetekkel operáló életrajzi dráma, ami tisztes távolból figyeli szereplői rejtett szenvedéseit. Finom ítéletet mond a társadalmi képmutatásról, és szerényen csak annyit üzen (túl szerényen is), hogy lépjünk túl a látszaton, az csak egy réteg a sokból. Szép ez így is, de A kertbérlő lehetett volna bátrabb mozi is.

, , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments