Kritika

A magát elhitető valótlan – Akira Kuroszava: Árnyéklovas

kuroszava_kagemusha2

kuroszava_kagemusha1 arnyeklovasCsak örvendezhetünk, hogy újabb és újabb nagyszerű Kuroszava-művek jönnek ki itthon dévédén. Három 50-es, 60-as években készült filmje – az Élni, A hét szamuráj és A testőr – után megjelent az Árnyéklovas (1980), mely – a Ran (1986) mellett – a rendező egyik színes, hollywoodi támogatású, történelmi „eposza”.

A film

Az Árnyéklovas (eredeti címén Kagemusha) történelmi dráma, mely a 16. században játszódik a japán klánharcok közepette. Ekkor mindenütt sikerrel alkalmazott és bevett szokás, hogy a törzsek vezetőit – ha szükséges – hasonmásuk helyettesíti, hogy a fontos személy élete ne legyen állandóan veszélynek kitéve. A film kezdő, még a főcím előtti jelenetében a Takedák nagyurának, Shingennek (Tatsuya Nakadai) talál testvére egy hasonmást, egy halálra ítélt tolvajt (Tatsuya Nakadai) – aki ezáltal megmenekül a haláltól. Amikor a nagyúr súlyosan megsebesül, arra kéri a tanácsadó nemeseit, hogy halála esetén három évig tartsák titokban, hogy már nem él, és – az ő valódi döntéseik mellett – az egykori tolvaj játssza el az ő szerepét.

A magyar címválasztás kifejezetten esetlen. Noha angolul a „shadow” és franciául az „ombre” nem csak az árnyék, hanem az árny és a hasonmás jelentésekkel is bír, az árnyék erre nem használatos magyarul, az árnyéklovasról pedig nem feltétlen asszociálnánk egy fejedelem imágójára. Az előbb említett két idegennyelv kifejezése metaforikus, a hasonmás pedig leíró, viszont az ebből eredő, a képiséget érintő veszteség talán még mindig kisebb, mint egy nehezen értelmezhető cím.

Két fő szála van a filmnek: egy történelmi és egy pszichológiai.

A történelmi alatt az értendő, hogy konkrét időpontokhoz, helyszínekhez és csoportokhoz köthető eseményeket mutat be. Hogyan csapnak össze különféle nagyurak: 1573-tól az 1575-ös végső csatáig. A hollywoodi támogatással készülő (Francis Ford Coppola és George Lucas az alkotás két nemzetközi producere) történelmi filmekre jellemzően, szembetűnő a Kagemushán is, hogy mennyi munkát fektettek a díszletbe és a kosztümökbe: egy-egy stúdiófelvételnek tűnő jelenettől eltekintve több palota látható, és például Shingen tanácsadó nemeseinek legalább három váltás saját címerrel ellátott ruhájuk van. Ezek korhűségéről sajnos nincs információm, viszont kétségtelen, hogy látványosak. Az eposzi monumentalitás megnyilvánul még a szerepeltetett tömegek nagyságában, főként a – szintén igényes öltözetű – harcosok számában. Szintén a látványt szolgálják a színükben módosított képek: egy-egy színösszeállítás sokszor még akkor is irreálisnak hat, ha nem is álomjelenetről van szó. A számos totál és nagytotál is a méreteket emeli ki.

kuroszava_kagemusha2A lélekábrázolásra való igény sok Kuroszava-filmben jelen van, például az Élni címűben, és az Árnyéklovas esetében is eleve következik az alaphelyzetből: bábbá és valaki tökéletes hasonmásává kell válnia a főhősnek. Próbálkozik, elutasítja, visszakönyörgi magát, eljátssza és elrontja – sok állomást megtapasztal a tolvajból lett szamuráj úr, aki egyre inkább érintve lesz Shingen egykori kérése és a törzs sorsa által.

Az ő története mellett, nagyobb szerkezetében a Kagemusha a káoszból a látszólagos rendbe, majd egy újféle káoszba való eljutást ábrázolja. A zűrzavar jellegzetes alaphelyzete Kuroszava történeteinek, következő filmje, a Ran/Káosz címében viseli ezt. De például A testőrben (1961) a káoszból a rendbe elvezető utat ábrázolja a film, viszont amely rendet már szinte senki sem éri meg.

Ami a film visszhangját illeti, nagy kritikai sikert aratott: 1980-ban Bob Fosse Mindhalálig zenéjével (All That Jazz, 1979) megosztva megnyerte a Cannes-i Arany Pálmát. Számtalan díjat kapott más fesztiválokon (pl. BAFTA, César) is, legtöbbször a rendezésért, a jelmezekért és a díszletért. Oscar-díjra is jelölték: a legjobb idegen nyelvű film és a legjobb látványterv kategóriákban.

Filmet nézve persze nem díjakon gondolkodik az ember, de ez is jelezheti, jelzi, hogy a nagy japán rendező újabb kiváló alkotásával állunk szemben.

A lemez

Az árnyéklovas lemezére ezúttal egy értékes, elemző jellegű audiokommentár is felkerült Stephen Prince közreműködésével.

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. A kortárs francia és amerikai költészet és a film kapcsolatáról ír disszertációt. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. szatmarizsofi@filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com