Értékelés: 8/10 Így értékelünk mi »

M 1A Marguerite – A tökéletlen hang című filmben a múlt századelő francia kisvárosában járunk, ahol is egy tehetős asszony operaéneklésbe fojtja minden bánatát. Az még nem is lenne nagy baj, hogy otthon énekelget, ám ő többre vágyik: az Operaházba.

A film

Hirdetés

Marguerite Dumont (Catherine Frot) rendkívül gazdag nő, aki – jobb híján – életét a zenének szenteli: egész nap csodálatos dallamú operákat hallgat, az áriáktól teljességgel elbűvölődve. Rendben is lenne ez így, ám a grófnő szenvedélyévé vált az éneklés, s házi koncertjeivel rendszeresen megörvendezteti a barátait is. A műkedvelő operaénekesnő abban a hitben él, hogy csodálatos előadó, és szűkebb és tágabb környezetéből még senki nem merte bevallani neki, hogy csapnivalóan énekel. Így hát Marguerite az előadásait övező tapsviharokon felbuzdulva elhatározza, hogy „tehetségével” előrukkol az egész világ előtt, és jótékonysági koncertet ad az Operaházban.

De miért is énekel Marguerite? A történetben előrehaladva fokozatosan tárul fel előttünk házasságának csődje, s megértjük, hogy férje (André Marcon) mellőzésétől és a szeretethiánytól szenvedő Marguarite miért is helyezi át libidóját a zenére. Mint a rossz kisgyerek, aki figyelmet akar kizsarolni magának, a férjének énekel ő mindig, ezért is akarja, hogy előle menekülő párja minden előadásán ott legyen. Nem kétséges, hogy férje – akit felesége zenei „karrierje” mind indulatosabbá tesz – a pénzéért vette el őt: „bőg, mint egy tehén, – panaszkodik a szeretőjének – a szememben már nem is nő, sokkal inkább egy undok szörnyeteg“. A film egyik alapkérdése, hogy szerethető-e egy tehetségtelen ember? Erre a kérdésre egyértelmű választ kapunk, mert Marguerite – ha énekelni nem is tud – nagyon is szerethető, kedves, mindenki iránt jóindulattal viseltető, gáláns asszony. Nem szorult belé irigység és féltékenység, a házába koncertezni meghívott fiatal, szép és kirobbanóan tehetséges énekesnőt további sikerekre biztatja, és bőkezűen megjutalmazza őt az övétől olyannyira elütő előadásáért.

M 2

A film által felvetett másik kérdésre adandó válasz már jóval bonyolultabb: bátoríthatunk-e egy tudvalevőleg tehetségtelen, és önreflexivitás híján lévő embert, avagy szembesítenünk kell őt a valósággal? Arra, hogy hová vezethet egy művészi álmokat kergető tehetségtelen ember biztatása és támogatása, Orson Welles Aranypolgárában már láthattunk elrettentő példát. A nagyhatalmú Charles Foster Kane operaénekesi álmokat dédelgető kóristalány szeretőjét és Marguarite-et ambícióik és eget rengető tehetségtelenségük köti össze, köztük csupán annyi a különbség, hogy Susan énekes karrierjét milliomos szeretője finanszírozza, míg a pénzben dúskáló grófné zenei előrejutását saját maga. Ám a sorsuk végső soron közös.

A fals hangon éneklő grófnőnek azonban egyszer az életben legalább megadatik egy őszintén elismert siker. Léha kihasználói elcsalják egy anarchista tüntetés-performanszra, ahol Marguerite-nek a Marseillaise-t kell elénekelnie. Az előadásában szinte felismerhetetlen induló az adott politikai szituáció lázadó kontextusában igazi unikumnak számít, és elsöprő sikert vált ki a hallgatóságából. Amit a grófnő óriási elismerésként él meg, az a közönség számára polgárpukkasztó iróniaként értelmeződik.

A filmben figyelemreméltó és rejtélyes szerepet játszik Marguerite fekete komornyikja, aki isteníti őt, és minden lehetséges módon egyengeti zenei karrierjét: menedzseli a fellépéséit, meglehetősen szokatlan módon énektanárt szerez autodidakta úrnőjének, s a hálás titkos „rajongók” nevében virágcsokrok özönével árasztja őt el a koncertek után. A komornyik alakja kísértetiesen hasonlít az Alkony sugárút hősnőjének, Norma Desmondnak inasára. Max (Erich von Stroheim) szintén mindent elkövet, hogy Norma, a némafilmek rég elfeledett hősnőjeként is körülrajongott filmsztárnak érezhesse magát. Az ámítás és illúziókeltés nagymesterei ők, akik a háttérből hamis imázskeltéssel terelik végzetes útra úrnőik életét. De míg Max belső motivációja érthető, – ő volt Norma első férje, s érzelmileg kötődik hozzá – addig Marguerite inasának lelki mozgatórúgóit teljes homály fedi. Esetében az sem kizárható, hogy valamilyen rejtélyes okból, zenei karrierjének menedzselésével „lesre akarja futtatni” úrnőjét – s mindez a kettősség végig kétségek között tartja a nézőt. Ráadásul szeret fotózni, így a grófnő egész boldogtalan, hazug „sikerekkel” kikövezett életét képekben is rögzíti, operához méltó drámai befejezéssel kattintva rá a végső fotóra.

Az elején talán kicsit hosszúra nyúlt film egyik nagy erénye az emberi kapcsolatok, így a házastársak közötti dinamika bemutatása: Marguerite tapintatos, ám hiábavaló próbálkozásai a férjéhez való közeledésre, és annak menekülése az érzelmektől. A grófnőt alakító Catherine Frot játéka hiteles és őszinte, átéljük vele a magányát és elhisszük neki, hogy tényleg csodálatos énekesnőnek gondolja magát. Különösen mulatságos az énektanár hiábavalónak bizonyuló próbálkozása, hogy igazi opera-énekesnőt faragjon Marguerite-ből. A fáradságos menet végén a mester végső megsemmisülésében csak annyit mond tanítványáról: „igen excentrikus hölgy, én csak segítettem átlépni a határait“. Mert a film valóban a határátlépésekről szól: arról, hogy felszedhetők-e a házastárssal szembeni elemi szolidaritás határkövei, szorgalommal, kitartással és mindent elsöprő elszántsággal képesek vagyunk-e áttörni a tehetségtelenség határsávján, vagy hogy ledönthetők-e az őszinte véleménynyilvánítás előtt tornyosuló falak?

Marguerite kedvenc állata egy csodálatosan szép páva, akit házi koncertjei előtt a szolgálólány bevisz a grófnőhöz, s ő egy pávatollat kölcsönözve tőle – a századelő divatja szerint – a hajpántjába tűz. Nos, ennek a gyönyörű állatnak a rikoltozását hallani az udvaron, s szerte az egész házban.

A lemez

A kiadvány nem tartalmaz extrákat.

Adatlap

Marguerite – A tökéletle hang (Marguerite)
színes, magyarul beszélő, francia-cseh-belga filmdráma, 127 perc, 2015

rendező: Xavier Giannoli
forgatókönyvíró: Xavier Giannoli, Marcia Romano
operatőr: Glynn Speeckaert
producer: Artemio Benki, Olivier Delbosc, Marc Missonnier
vágó: Cyril Nakache
szereplők: 
Marguerite: Catherine Frot
Georges Dumont: André Marcon
Atos Pezzini: Michel Fau
Hazel: Christa Theret
Lucien Beaumont: Sylvain Dieuaide
Madelbos: Denis Mpunga
Kyrill Von Priest: Aubert Fenoy
Diego: Théo Cholbi
Françoise Bellaire: Astrid Whettnall
, , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments