Kritika

Zabálnivalók – A zátony

Létezik egy alműfaj a horror zsánerén belül, amelyben a néző a vele született iszonyat folytán egyszerűen nem kívánja a vér látványát. A cápatámadásokról minden sematizmus ellenére, persze megfelelően komoly rendezői hozzáállással, nagyon is élvezetes állathorrorok készülhetnek, s az ausztrál A zátony hibái ellenére is a mérce közelében jár.

A film

A cápa téma esetében a hangsúly valóban a komolyságon van. Renny Harlin pl. a Háborgó mélységgel már bebizonyította, hogy génmanipulált halaktól elég nehéz rettegni, ellenben Spielberg klasszikus műszörnyetege mind a mai napig ugyanúgy borzongat a film horrorisztikus első fejezetében, mint anno 1975-ben. S hogy közelebbi példát is felhozzunk, a Nyílt tengeren realista megközelítésmódja is éreztetni tudta a tengeri csúcsragadozó életveszélyes közelségét. Az ausztrál A zátony a megtörtént események felemlegetése és a minimalizmus miatt az utóbbi mozgóképhez áll közelebb, s csak egydimenziós karaktereinek, s azok elnagyolt kapcsolati hálójának köszönheti, hogy alig lehet róla hallani.

Az igaz történet hátterében egy vitorlás áll, amit Ausztráliából Indonéziába kellene leszállítania egy öt fős csapatnak, csakhogy a hajó léket kap, s hőseink a Csendes-óceán egyik eldugott szegletében ragadnak. A sokat tapasztalt kapitánysrác vezérletével úgy döntenek, hogy megpróbálnak elúszni a legközelebbi szigetig.

Nem mondhatjuk, hogy A zátony képalkotás tekintetében tartogatna meglepetéseket. Andrew Traucki (Halál a mocsárban) nem jut el Terrence Malick filozofikus mélységéig, de néhány szemkápráztató képpel közvetíti a korallzátonyok leírhatatlan szépségét, illetve természetes kegyetlenségét. A színészek arcába tolt kamera és a nagy kékség totálképeinek kontrasztja pedig minden elcsépeltsége ellenére is magában hordozza az elveszettség érzetét.

A zátony narratív szempontból bizonyul ötletesebbnek, ugyanis az alapszituáció valóságtartalmát egy idő után lecseréli egy vérre menő túlélő-show tulajdonságaira. Traucki remekül használja fel a természeti adottságokat a feszültségkeltéshez. A sziget előterében elhelyezkedő zátonyok a pillanatnyi biztonság állomásaiként funkcionálnak, s meglepetésre a szereplők mindenegyes szárazföldi érintéssel el is tudják hinteni az életben maradás reményét. Üresjáratokat csupán a kötelező lelkizés okoz. Persze egy-egy elveszett társ halálát le kell reagálni, párkapcsolati problémákat azonban nem éppen cápatámadás közben ildomos megoldani. A „Szeretlek!” vallomások elhangzása után sajnos már nem a megrágott teknős, hanem a csapdahelyzetben rejlő szentimentalizmus orrfacsaró bűzét lehet csak szagolgatni.

A lemez

Nincs azzal semmi baj, hogy a Budapest Film fapadosan adja ki ezt a filmet, hiszen tényleg csak akkor érdemes rászánni időnket, ha véletlenül belefutunk egy kereskedelmi tévécsatornán.

A zátony (The Reef)

színes, ausztrál horror, 94perc, 2010

rendező: Andrew Traucki, Gyton Grantley
forgatókönyvíró: Andrew Traucki
zene: Rafael May
producer: Michael Robertson, Andrew Traucki
vágó: Peter Crombie

szereplő(k):
Damian Walshe-Howling (Luke)
Gyton Grantley (Matt)
Adrienne Pickering (Suzie)
Zoe Naylor (Kate)
Mark Simpson (Shane)

Imdb

A DVD megjelenése: 2011. 07. 08.
Szinkron nyelv: magyar DD 5.1, angol DTS, angol DD 5.1
Felirat nyelv: magyar
Extrák: Interaktív menük, Közvetlen jelenetválasztás
Ár: 2099 Ft

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Filmtekercs szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com