Stephen King kilencedik könyvének mozgóképes átiratát 1984-ben mutatták be az Egyesült Államokban, Magyarországon pedig néhány hónappal ezelőtt jelent meg DVD-n. A Tűzgyújtó annak ellenére is a kevésbé sikerült Stephen King-adaptációk sorát gazdagítja, hogy akciófilmes rendezőtől (a Kommandóért is felelős Mark L. Lester) gyereksztárig (az E.T. – A földönkívülivel már befutott Drew Barrymore) mindent bevetettek, hogy igazi kasszarobbantó alkotás születhessen belőle.
A film
Pedig a regény története igazi csemege lehetett akkoriban: egy pirokinetikus tulajdonsággal rendelkező kislány menekül a telepatikus képességű apjával egy kormányügynökség elől. Charlie és apja, Andy egy Tennessee környéki farmon bújik el, de ott is rátalálnak a családra, a lány viszont felrobbantja az üldözőit. Mire a Shop nevű kormányzati szerv egy gonosz szándékoktól vezérelt profit vet be az elfogásukra, nem is sejtve azt, hogy milyen indulatokat szabadítanak el ezzel a kislányban.
A Tűzgyújtó az adaptációk azon kategóriájába tartozik, amelyeken világosan látszik, hogy egy könyv volt az alapjuk. A Tűzgyújtó esetében ez leginkább a thriller gördülékenységén érződik, ugyanis a film szerkezete egyszerűen nem felel meg a műfaj követelményeinek. Ijesztő, tempós meneküléssel telik a közel kétórás alkotás első harmada, amit a néző nehezen tud élvezni, mert semmit nem tud a főszereplőkről. A menekülés közben indokolatlanul elalvó főhős álmaiból aztán összeáll a kép: Charlie szülei részt vettek egy kísérletben, annak mellékhatásaiként gazdagodtak az emberfeletti képességekkel.
A szerkezeti problémák miatt a film közel fele tortúrát jelentő unalomba fullad, és leginkább ez is marad meg az egészből. Nem kéne: Stephen Kingben ugyanis simán van annyi kraft, hogy a néző felülemelkedjen a lassú részeken. Egyfajta beteges gonoszság, maró kegyetlenség az az erő, amitől még a legtökösebb néző is megborzong. A Tűzgyújtó egyik jelenetében például Andy a lánya elrablásáért a kormányügynököket telekinetikus képességgel megvakítja, egy másikban pedig Charlie, ahogy egyre jobban érzi az erejét, már tűzlabdákat lő ellenségeire.
Az akciójelenetek azonban így sem elég erősek, és a színészek sem segítenek igazán a jobb átélésben. Drew Barrymore játssza a főszereplő kislányt, és a Tűzgyújtót látva, sokkal inkább elfogadható a gyerekszínész kamaszkori, alkoholizmusba fulladó válsága (borzasztó lehet eljátszani 8 évesen a saját anyja haláláért felelős lány szerepét). Más ismerős színészekkel is találkozhatunk: Heather Locklear játssza Charlie anyját, apját David Keath, a Shop igazgatója pedig Martin Sheen. Igazán kiemelkedő alakítást azonban egyedül az effektek nélkül meggyújtott kaszkadőrök produkálnak.
A film látványvilágát nézve szembetűnő, mennyit fejlődött a filmipar az elmúlt harminc évtizedben. A hangkeverés és a hangvágás fejlettsége ilyenkor sokkal jobban látszik, mint a kortárs hollywoodi műveken. Aki viszont szereti a klasszikusokat és a zöld vászon előtti időkben forgatott filmek világát, számára bizonyosan jó választás lesz a Tűzgyújtó.
A lemez
A kiadványra extraként egy előzetes fért fel.