Kritika

Autista akarat – Temple Grandin

Tévéfilmet DVD-n kiadni nem szokás, a Pro Video Film mégsem nyúlt mellé a Temple Grandin lemezes változatával. A valóságon alapuló, életrajzi dráma ugyanis sokkal több, mint amit az első pár perc után hiszünk róla.

A film

Azért az meglehetősen ritkán esik meg velem, hogy egy film főszereplője rögtön az első pillanatban az őrületbe kergessen, az meg még ritkábban, hogy a végére vele együtt tudjam átélni a történetet. Temple Grandin pont ilyen: autizmusából fakadóan idegesítő a hanghordozása, a folytonos ismétlései, a megmagyarázhatatlan pánikrohamai és dühkitörései, de ahogy haladunk egyre inkább előre a történetben, úgy értjük meg az ő különleges világát. A film során egy nagyjából lineáris szerkezetben ismerhetjük meg Temple életét annak minden nehézségével együtt: az iskolatársak gúnyolódásai, a tanárok hozzá nem értése és úgy általában véve a társadalom ellenszenve fogadja mindenhol, de ő ahelyett, hogy magába roskadna, tervez egy marhafürdetőt, empatikussá varázsol egy vágóhidat, hírnevet szerez az állattenyésztés köreiben, majd később első sikeres autistaként ismeri meg személyét az egész világ.

Ám a Temple Grandin nem azért remek film, mert hitelesen mutatja be egy autista lány életét – az HBO szintjén ez kötelező elvárás. Természetesen érdemes ezt is szem előtt tartani, de az igazi átütő erő a részletekben rejlik. A formai kivitelezésben, ahogy valamennyire átélhetjük Temple látásmódját és érzékelését a gazdag képi- és hanghatásokon keresztül; a fokozatosan kibomló háttértörténetben; a megrendítő csúcspontokban szegény, ám ennek ellenére sem unalmas történetvezetésben és nem utolsósorban Claire Danes elképesztő színészi alakításában. A valamilyen fizikai vagy pszichés fogyatékosság megformálása egyszerre kihívás és nagyon hálás szerep egy színész számára (Emlékszünk még A király beszédére? Na ugye!), Danes pedig minden fronton megfelel az elé állított követelményeknek. Pont azok a kezdetben idegesítő gesztusok és hanglejtések teszik ilyen emlékezetessé ezt az alakítást, amik eleinte annyira zavarba ejtettek. Zavarba ejtően hiteleseknek bizonyultak.

Bár a Temple Grandint az HBO gyártotta, megérte volna tévé helyett moziban forgalmazni. Eleinte ugyan kicsit furcsának hat az autizmus állattenyésztéssel való párosítása azoknak, akik most hallanak életükben először a címszereplőről, de az autista világlátás ilyen érzékletes bemutatása olyan ritka manapság, hogy hiba volt a külön előfizethető mozicsatornán sugározni szélesvászon helyett. Szerencsére ezt a problémát a DVD változat piacra dobásával orvosolták, így most már egyhavi HBO áráért beszerezhetjük a filmet. Cserébe akkor és annyiszor nézzük meg, ahányszor csak akarjuk, és még a kábelszolgáltatóval sem kell leállnunk hadakozni az esetleges adáskimaradások miatt.

A lemez

Az extrák között egy kemény öt perces „így készült” filmecskét találunk audiokommentárokkal. Ennél azért jóval többre számítottam, ha már autizmus a téma. Plusz választhatunk négy hangsáv és tizenegy felirat közül, már ami magát a filmet illeti.

Temple Grandin
színes, magyarul beszélő, amerikai életrajzi dráma, 103 perc, 2010

rendező: Mick Jackson
forgatókönyvíró: Christopher Monger, Merritt Johnson
zeneszerző: Alex Wurman
operatőr: Ivan Strasburg
producer: Scott Ferguson
vágó: Leo Trombetta

szereplő(k):
Claire Danes (Temple Grandin)
Catherine O’Hara (Ann néni)
David Strathairn (Dr. Carlock)
Julia Ormond (Eustacia)
Stephanie Faracy (Betty Goscowitz)

IMDb

A DVD megjelenése: 2011.09.07.
Szinkron nyelv: magyar Surround, spanyol DD 5.1, lengyel Surround, angol DD 5.1
Feliratok: magyar, svéd, spanyol, román, norvég, lengyel, héber, görög, finn, dán, angol
Extrák: Így készült a Temple Grandin – Audiókommentár dr. Temple Grandin, Mick Jackson rendező és Christopher Monger forgatókönyvíró közreműködésével
Ár: 3190 Ft

Zsély Csilla

2007 szeptemberétől koptatom az ELTE-BTK filmes tanszékének padjait, és mint minden rendes bölcsész, én is igyekszem mindig (legalább) két lábbal a föld felett járni. Habár a filmezés gyakorlati oldala mindig is jobban foglalkoztatott (az amatőr filmkezdeményezéseket mostanra már szerencsére leváltották a kiforrottabb művek), 2009 őszén egy szép napon mégis az írásra adtam a fejem, és megpályáztam egy helyet az akkor épp munkaerő-frissítésen munkálkodó Filmtekercsnél. Azt pedig, hogy a filmezés és az arról való írás milyen békésen megfér egymás mellett, mi sem bizonyítja jobban, minthogy újabban már szorgosan igyekszem elsajátítani a sajtóakkreditációk minden csínját-bínját, mint a fesztivál rovat vezetője.

Filmek: Az animációs filmek iránti már-már beteges rajongásom talán életem első moziélményére, a Toy Story 1996-os megtekintésére vezethető vissza, a forma iránti lelkesedésem azóta töretlen, és újabban egy animációs blog elindításához vezetett. Egyébként nagyjából mindenevő vagyok, bár szívszaggató melodrámák, kaszabolós horrorok és zombifilmek kerüljenek. Abszolút kedvencként Tim Burtont említeném, A majmok bolygója kivételével.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com