Kritika

Az ártatlanul vádolt kisember: Bud Spencer – Sötét Torino

sotet_torinoGenerációk nőttek fel a filmjeiken, és egészen biztos, hogy nemzedékek sora fogja még élvezni Bud Spencer és Terence Hill kalandjait. A VHS- és a DVD-korszaknak, no meg a kereskedelmi csatornák filmkínálatának köszönhetően Magyarországon aligha lehet találni olyan embert, aki ne ismerné a nevüket. Cikksorozatunkban sorra vesszük az olasz származású színészek nevével fémjelzett alkotásokat a kultikus művektől a kevésbé ismertekig.

A film

Kedvenc söre (Bud) és színészi példaképe (Spencer Tracy) után alkotta meg saját művésznevét Carlo Pedersoli, aki először nem a filmvásznon, hanem a medencében alapozta meg hírnevét. Bud Spencer ugyanis úszóként olasz bajnok és válogatott vízilabdás is volt hazájában, mielőtt 1967-ben visszavonult volna a sporttól, és a színjátszásra adta volna a fejét. Sőt a mi aranygenerációnk, a Gyarmathy és Kárpáti nevével fémjelzett csapat ellen szálhatott vízbe utoljára. Ekkor már külön kérése volt a magyar csapat felé, hogy az arca épségét őrizzék meg az összecsapás során, mivel aláírta első hollywoodi szerződését. Habár kisebb-nagyobb szerepeket már korábban is vállalt (például testőrt játszott az 1951-es klasszikusban, a Quo Vadisban), ekkor növesztette meg ikonikussá vált szakállát, és vált azzá a színésszé, akinek a munkásságát sokak ismerik.

Az 1972-es Sötét Torino visszatérést jelentett Olaszországba. Már tíz fölötti szereppel a háta mögött Bud Spencer ugyanazt a jószívű, de fizikailag hihetetlenül erős karaktert alakítja, amely a védjegyévé vált, így nem meglepő, hogy játéka a későbbi eszköztárának nagy részét már ekkor felvonultatja. A Sötét Torinóban bár az általa alakított Rosario Rao az események fő mozgatórugója, koránt sem ő a fő attrakció, csupán mellékszereplő. A neorealizmus hatásait magán hordozó film tipikusan olasz társadalmi problémát feszeget: a szicíliaiak nehezen érvényesülnek északon, az emigránsokat az észak-olaszok kihasználják. A történet szerint Rosario Raót (Bud Spencer) gyilkosság vádjával ártatlanul letartóztatják. Az elviselhetetlen igazságtalanságot azonban két félárván maradt fia próbálja felszámolni, és egy ügyvéd segítségével magánnyomozásba kezdenek.

sotet_torino2A film minden humoros zöngét nélkülöz, tulajdonképpen egy ambiciózus, vérkomoly krimi szeretne lenni, modernista formai eszközök és erőteljes flashback-struktúra használatával. A színolasz alkotógárdát ismerve nem meglepő, hogy az operatőri munka a legjobb talján hagyományokat követi, Pasqualino De Santis sok artisztikus beállítást alkalmaz, és a rengeteg tükröződő felülettel ügyes belső vágásokat hajt végre. Az ígéretes alapanyaggal és a szép fényképezéssel szemben a film mégis gyakran esetlen. A nagy igyekezet zavaros, néhol kapkodó vágásokba torkollik, a gyerekkarakterek pedig nem működnek jól. A nagyobbik fiú mindvégig felnőttként viselkedik, a kisebbik pedig két kivételtől eltekintve végig cselekvésképtelen, a történet előrehaladását akadályozza, téblábol, a nézőket és a szereplőket egyaránt idegesíti. A csonka család harmadik tagja, az édesanya bántóan kívülálló, a cselekményből tulajdonképpen kiszorul.

Carlo Lizzani rendező és a Badalucco-Vincenzoni írópáros azonban nemcsak a karakterekkel nem sáfárkodik jól, hanem a történetvezetés során is több hibát vét. A sztori gyakran kiszámítható. Az antagonisták rendszeresen logikátlanul cselekszenek, hab a tortán, hogy bárhol minden magyarázat nélkül felbukkannak, természetesen mindig úgy, hogy egy lépéssel lemaradjanak a gyerekektől, így ne akadályozhassák meg a nyomozást. De általánosságban is elmondható, hogy kétdimenziósak a szereplők: vagy csak jó, vagy csak gonosz emberekkel találkozunk. Hogy épp melyik kategóriába tartoznak, általában már a megjelenésük alapján elmondható róluk.

A Sötét Torino egy szerencsétlenül sikerült, bő másfél órásra nyújtott Columbo-epizódra emlékeztet, amely hibái mellett csak nagyon kevés erényt képes felvonultatni. Sok szempontból bátor film, az autós üldözések a korhoz képest kifejezetten merészek. A cselekmény is megpróbál egy-két tabut megdönteni, de sok újdonságot nem tud felmutatni. A legelvakultabb Bud Spencer rajongók számára mégis érdemes lehet arra, hogy bepótolják, mivel kedvencük kifejezetten jó formában kelti életre Rosario Raót.

A lemez

Sajnos a kiadvány nem tartalmaz extrákat.

dr. Rókus Ákos

Rókus Ákos a PTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar szakpáron. 2012 óta a szerkesztőség tagja. Specializációja a zsánerfilm (különösen az akció, a western és a thriller), valamint a műfajelméleti kérdések.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com