Értékelés: 6/10 Így értékelünk mi »


getonup3A zenei karrierek feldolgozása hálás téma egy filmesnek: születhet példázat a hírnév áráról vagy a tehetség és kitartás diadaláról, és persze ott van maga a zene és az előadó személye, ami megragadja a közönséget.  A „soul keresztapjáról”, James Brownról szóló film kissé ziláltan, de stílusosan állít emléket a zenészikonnak.

A film

A zenés biopic a reneszánszát éli: idén jött ki többek között a Straight Outta Compton, a Love & Mercy, az I Saw the Light és az Amy.  A tavalyi év terméséből való A segítség rendezőjétől, Tate Taylortól a Get On Up című jukebox musical, ami James Brownnak, a 20. század egyik legnagyobb hatású zenészének életéről szól. Míg egyes legendák tragikusan korán távoztak, addig James Brown 2006-ban, 73 évesen bekövetkezett haláláig folyamatosan zenélt – és ez a hosszú élet talán túl mozgalmas is volt a két és fél órás játékidőnek.

Hirdetés

A film kis gyerekkorától a ’90-es évekig követi Brown életét: délen nőtt fel egy viskóban, anyja korán elhagyta, apja pedig bordélyt üzemeltető nagynénjére bízta.  Tinédzserkorában lopásért börtönben ült, majd az anyagi és szellemi nyomorból a zene nyújtott kiutat. Az őt felfedező Bobby Byrd rhythm and blues bandájához, a The Famous Flameshez csatlakozott, aztán szólóelőadóként sztárrá vált, és idővel felégette emberi kapcsolatait.

getonup1

Brown személyében adott a hányattatott körülmények között élő gyerek; az ambiciózus fiatal művész, aki a kor rasszizmusával megküzdve is befut; a saját sikerétől megrészegült zsarnok, aki végül zenéje által mégis üdvözül. A felemelkedés és bukás klasszikus története azonban Tate Taylor filmjében random üzemmódban játszódik le: James Brown úgy ugrál történetében, mint Billy Pilgrim, Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhídjának „időből kiesett” főhőse. Egyik pillanatban egy Vietnam fölött szálló gépen lőnek rá, a másikban gyerekként cipőt lop egy meglincselt hulla lábáról, a harmadikban tömegek ünneplik előadását. A film kronológiája olyan kiszámíthatatlan, mint a főszereplője. Az elbeszélés a negyedik falat is áttöri: James Brown a nézőre kacsint, és a kamerába nézve kommentálja életét. A folyamatos „előadás” miatt végeredményben többet tudunk meg a sztárról, mint az emberről. James Brown mitizált alakként jelenik meg, akinek a kihágások is megbocsáthatóak. A filmnek itt hátrányára vált a PG-13-as besorolás: a drogok használata és a házastársi erőszak megjelenik a filmben, de épp csak jelzésértékkel: ez a történet kevésbé „családbarát” feldolgozásért kiált.

A nonlineáris történetvezetés hol izgalmas hangulati kontrasztokat alkot – a kisgyerek Jamest az apja veri, majd egy ugrással a felnőtt Brown az „I Feel Good”-ot adja elő egy tévéshowban –, más jelenetek érzelmi csúcspontját viszont megszakítja egy időbeli váltás. A film tempója idővel veszít sodrásából, és egyenetlenné válik. A történetmesélésből hiányzik a fókusz, egyszerre túl sok mindent akar megmutatni, túl sok szereplőt felvonultatni. Egyes karakterek úgy jelennek meg, mintha nagy jelentőséggel bírnának, de bemutatkozásuk után el is tűnnek.

getonup2

A döcögőssé váló történetet a színészi játék, és legfőképp a főszereplő Chadwick Boseman (A 42-es) viszi el a hátán, aki tizenévestől hatvanéves koráig teljes odaadással játssza James Brownt. A mellékszereplők közt láthatjuk Dan Aykroydot, Lennie Jamest, Viola Davist, Octavia Spencert és Nelsan Ellist. A True Bloodból ismert Ellis Bobby Byrdként visszafogott játékával Brown bombasztikus karakterének tökéletes ellenpontját alkotja, a film morális iránytűjeként szolgál. Előnyére vált volna a filmnek, ha a középpontba kezdettől fogva az ő barátságukat helyezi. A film másik pozitívuma a zene, melyhez az eredeti James Brown felvételeket használták fel: a ritmusok szinte mindig lüktetnek, és szemünk előtt alakul át a funk, valamint a hip-hop alapjai is megszületnek.

A Get On Up – szemben az olyan zenés filmekkel, mint a Ray, a Walk the Line és a Dreamgirls – elkerülte az akadémia figyelmét, és valószínűleg nem is fog klasszikusként bevonulni a filmtörténelembe. Bár kísérletező jellege nem működik tökéletesen, összességében érdekes, de egyszernézős portré egy korszakról és egy emberről, aki – ahogy a dal szól: „megfizetett azért, hogy ő legyen a főnök”.

A lemez

A kiadvány nem tartalmaz extrákat.

Adatlap

Get On Up

színes amerikai életrajzi dráma, 2014

rendező: Tate Taylor
forgatókönyvíró: Jez Butterworth, John-Henry Butterworth
zeneszerző: Thomas Newman
operatőr: Stephen Goldblatt
producer: Brian Grazer, Erica Huggins, Mick Jagger, Victoria Pearman
vágó: Michael McCusker

Chadwick Boseman (James Brown)
Nelsan Ellis (Bobby Byrd)
Viola Davis (Susie Brown)
Octavia Spencer (Aunt Honey)

IMDb

Mafab

A megjelenés dátuma: 2015. október 9.
Szinkron: magyar DTS, angol DTS-HD
Felirat: magyar, angol
Extrák: -

, , , , , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments