Értékelés: 6/10 Így értékelünk mi »


comet1 Lehet-e újat mondani a szerelemről? Lehet. De kellenek-e ehhez párhuzamos univerzumok? Nem igazán. Kár, hogy itt vannak.

A film

A tavalyi évben felbukkanó független amerikai filmrendező, Sam Esmail első nagyjátékfilmje egy végtelenül felemásra sikerült „kozmikus” romantikus dráma. Zavaros a történet, sokszor giccses, olykor pedig értelmetlen dramaturgiai kilengésekkel operál. És bár a film egy kiemelkedő pontján egy elgondolkodtató önreflexív felvetéssel megmagyarázza az állandó tér- és időbeli ugrálásokat, ez a mű legvégére sem áll össze igazán. A kissé erőltetett karaktereket viszont jó színészi játékban és különleges látványvilágban (ötletes képkivágatok és kompozíciók) láthatjuk. Ami pedig a mondjuk-el-valami-újat-a-szerelemről ötletet illeti, nos, az néhány halovány, de ötletes próbálkozás – például, hogy veszélyes, mert megváltoztatja az embert – mellett is végképp elhal.

Hirdetés

A történet egy Mielőtt felkel a nap típusú egész estés első randevúval indít, csak éppen egy temetőben. És bár tény, hogy nem minden temetőnek kell sivárnak, szomorúnak és depresszívnek lennie, egy urnasorok közti majdnem első csók mégis csak erős kicsit, szerintem. Dell (Justin Long) és Kimberly (Emmy Rossum) éveken át tartó kapcsolatának kezdetéhez azonban tökéletes helyszínnek bizonyul. Ami azonban sokak szerint megvan a Mielőtt trilógiában, az itt erőltetetté válik olykor. Az a fajta spontaneitás, az egymás megismerésére irányuló vágy, amikor az ember tényleg a legjelentéktelenebb gondolatra, emlékre, érzésre vagy véleményre kíváncsi, itt áthajlik valamiféle „úgyis járni fogunk – úgysem fogunk járni” vetélkedésbe.

szerelem ustokose

Ezt, a filmhosszhoz mérten kissé elnyújtott bevezető szakaszt követően – ahova mellesleg többször vissza is térünk – hirtelen ugrunk. Hova? Mikorra? Azt nem tudni. Ez a bizonytalanság pedig az újabb három tér- és időváltást követően igen csak zavaró. Az ilyen eszközzel élő filmek hol jobban, hol kevésbé, de mindig plusz „terhet” rónak a nézőre, hiszen a történtek megértése attól függ, tudja-e követni egyáltalán a fonalat. A szerelem üstököse sajnos a hol jobban kategóriájába tartozik. Még akkor is, ha a játékidő nagyjából felénél egy csodaszép magyarázatot kapunk, az önreflexivitás mintapéldájaként.

Az idő és annak múlása, megváltoztathatatlan „iránya” és megállíthatatlansága miatt sokszor kikelő Kimberly gyönyörűen hasonlítja össze a filmet, mint az idő mechanikájának leképezését a festészettel. Egy filmnek eleje, közepe és vége van, mi pedig, nézők, nem szabhatjuk meg, mit, mikor, mi után nézünk. Kötelezve vagyunk egy előre eltervezett sorrend követésére, csak úgy, mint magában az életben. Míg egy festmény esetében – természetesen eltekintve most attól, hogy elkészíti valaki magát a képet – teljes a szemlélő szabadsága. Itt annyi ideig időzünk el az apró részleteken, ameddig kedvünk tartja. Azt a pontját, alakját csodálhatjuk akár órákon át is, amit mi választunk ki. Esmail érezhetően erre a kettősségre próbált megoldásként felhozni egy ilyen filmet, melynek eleje és vége van – igaz utóbbi nyitott –, de a köztes jelenetek akár felcserélhetőek is.

Csakhogy ez egyszerűen nem működik. Műfaji film révén túl nagy luxus a nézőre bízni, hogy mindez megtörténik-e egyáltalán, egy álom-e csupán, és ha igen, kié vagy csak egy elképzelés, egy vágy. A képileg olykor túlságosan erősen megjelenített univerzumra való utalások (sok a rózsaszín, kékes, zöldes, fénylő-csillagos égbolt) pedig felvetik a párhuzamos életek elméletet is, de ez már végképp nincsen kidolgozva.

comet

A szerelem üstököse valóban sok, és olykor kifejezetten zavaró hibája ellenére Rossum és Long játéka üde és kedves, teljesen jól hozzák az eleinte izgatott, a néhol dühös és a végül mindenbe belefáradt párt. A két karakter viszont, főleg a lányé, kissé elnagyolt. Sokszor hisztis, illogikus és idegesítő, az pedig, hogy hazugságpróbaként előhúzza a gimiben megerőszakoltak kártyát, finoman szólva sem elegáns. A fiút láthatóan – leginkább az első helyszínes jelenetekben – megpróbálták egy különc, magának való, antiszociális embernek beállítani, aki ellenben annyira zseniális, hogy önmaga kikevert egy ellenszert a rákra. Váó. Vannak tehát túlzások, indokolatlan viták és jócskán túldramatizált helyzetek a filmben.

Mindezt viszont sokszor ellensúlyozzák a meglepően különleges és érdekes beállítások és kompozíciók. Szinte az egész másfél óra alatt együtt látjuk a két embert, akkor is, ha nincsenek egy képernyőn. Dell a kép bal oldalán áll, Kimberly a jobbon (vagy éppen fordítva), gyönyörű egységet mutatva így az egymásra vágásokat követően. Az ugrások is szépen, sokszor alig észrevehetően vannak átvezetve egy-egy közeliről, noha néhol amolyan „megszakad az adás” érzésünk van. Amikor pedig éppen nem túl nyálasak a színek, a különböző tereket és időket elkülönítő fényezés és színezés megint csak kellemes és igényes.

Őszintén nem tudom, hogyan lehetett volna a filmet jobbra készíteni, anélkül, hogy a rendező feladta volna az elképzeléseit. Vélhetően sehogy. Talán ha elengedi Esmail a film és idő párhuzamát bemutatni hivatott váltakozásokat, a történetben megfogalmazott gondolatok jobban érvényesültek volna. Talán.

Így azonban a film megmarad annál, hogy egy amolyan Egy nap vagy Ahol a szivárvány véget ér alaptémájú történetet bemutasson. Két ember egymásba szeret, időnként boldogok, időnként nem, utóbbi pedig sokszor csúnya helyzetekhez vezet. Ami azonban az említett filmekkel ellentétben itt elrontja a szerelem hitelességét, az egy harmadik fél bevonása. A Dell konkrétan pár lépésével elrontott befejezés pedig végképp elégedetlenséggel töltheti el a nézőt. Egy újabb alkotás, ami nem tudta, hol kell véget érnie.

A lemez

A kiadvány nem tartalmaz extrákat.

Adatlap

A szerelem üstököse (Comet)
színes, amerikai romantikus film, 91 perc, 2014

rendező: Sam Esmail
forgatókönyvíró: Sam Esmail
operatőr: Eric Koretz
zene: Daniel Hart
producer: Lee Clay
vágó: Franklin Peterson

szereplő(k):
Emmy Rossum (Kimberly)
Justin Long (Dell)

IMDb

Mafab

A megjelenés dátuma: 2015. augusztus 19.
Szinkron: magyar és angol 5.1 (DD)
Feliratok: magyar
Extrák: -

, , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments