, , + 4 címke

Értékelés: 5/10 Így értékelünk mi »


delibabFontos és érdekes film lehetne a Délibáb, ha nem vérezne ezer sebből. 

A film

Hajdu Szabolcs filmjét olyan jó lenne szeretni – csak nem lehet. Így nagyon nehéz értékelni is: érezni benne a potenciált, csak a rengeteg bosszantó hiba, a forgatókönyv céltalansága és a műfaji összevisszaság feledteti a pozitív vonásait.  A Délibáb a mozikban érthető módon megbukott – hogy miként vonul be a filmtörténetbe, még nem dőlt el.

Hirdetés

A problémák gyökere valószínűleg az a lehetetlen ötlet, hogy napjaink egyik fontos szociális kérdéséről (a modernkori rabszolgatartásról) western-, vagy eastern-sémák felhasználásával próbál beszélni a Délibáb. Így ami Till Attila Csicskájában húsbavágóan valóságosnak tűnt, itt rögtön idézőjelbe kerül: lehetetlen komolyan venni a „fucking Puszta” rabszolgatelepét, ha folyamatosan kapjuk az arcunkba az (italo)westernes utalásokat. Itt egy fekete Clint Eastwood, ott egy poros pályaudvar és várakozás a vonatra; a szélesvásznú, szimmetrikus beállítások az öncélúság határát súrolják, így nehéz a tartalomra figyelnünk. A (túl) gyönyörűre komponált képek eltávolítanak a valóságból vett, drámai helyzettől.

Ezzel persze nem azt akarom sugallni, hogy a western nem tud komoly, aktuális kérdésekről beszélni. Igenis tud. Ha elég bátor hozzá, mint például a Fennsíkok csavargója sokrétegű parabolája. A Délibáb viszont ahelyett, hogy nagy elődjéhez hasonlóan a felszínen egyszerű, a felszín alatt összetett és sokatmondó lenne, éppen fordítva működik. Rengeteg aktuális problémát villant fel, de egyiket sem bontja ki – így a tartalom is hibádzik, egy túlzsúfolt, végeredményben mégis semmitmondó filmet kapunk. Mintha maga sem tudná, mit akar: utalgat a labdarúgás bundabotrányaira, a rabszolgateleppel bejön a képbe az önjelölt kiskirályok és a létminimum alatt élő kvázi-rabszolgák problémája, a kelet-magyarországi nihil, az alvilági üzelmek, csempészés, és természetesen egy megalázó helyzetben lévő, megmentésre váró nő, mindez leöntve a westernes klisékkel. A növekvő szenvedés és a sok csúnyaság viszont nem egyesül egy drámai csúcspontban, kitörés helyett a Délibáb egyszerűen ellaposodik.

delibab_2Oda is ki lehetne futtatni egy hasonló filmet, hogy a helyzet reménytelensége miatt nincs megoldás. Itt viszont sajnos van, méghozzá nemcsak valószínűtlen, de olcsó is – lőjünk szét mindent, hátha azzal felrázzuk az apátiába (és a fotel mélyére) süllyedt nézőt. Az alapötlet, azaz a pusztában kóborló fekete focista képe is valószínűtlen persze, de legalább egyedi, kizökkentő hatású, felhívja magára a figyelmet. A stílusos és feszült nyitányt öröm nézni. Az eluralkodó, hiteltelen szoci-vonal a rengeteg típusfigurával, majd az ehhez igazodó elvárásainkat újra meghazudtoló befejezés viszont végképp eltörli a kezdeti optimizmusunkat. Adott egy ötletes motívum: a délibábé, amit gyakran ügyesen használ a Délibáb – végeredményben viszont ez is kiforratlan marad, hiszen maga a film sem vezet sehonnan sehova, így nehéz is mit megtámogatnia. A Délibábból hiányzik az a lényeglátás és nyers brutalitás, ami Hajdu Szabolcsnál megvolt például a Fehér tenyérben, de az álom/valóság határán sem tud úgy egyensúlyozni, mint a Bibliotheque Pascal – összességében csak egy beváltatlan ígéret marad.

A lemez

A kiadványhoz sajnos nem csatoltak extrákat.

Adatlap

Délibáb

színes, magyar western, 90 perc, 2014 (16)

rendező: Hajdu Szabolcs
zeneszerző: Billy Martin
operatőr: Nagy András
jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina
producer: Kovács Gábor, Taschler Andrea
látványtervező: Rajk László
hangmérnök: Balázs Gábor
vágó: Politzer Péter

szereplők:
Isaach De Bankolé (Francis)
Răzvan Vasilescu (Cisco)
Török-Illyés Orsolya (Anna)
Dragoş Bucur (Kokas)
Polgár Tamás (Attila)

IMDb

Mafab

A megjelenés dátuma: 2015. március 11.
Szinkron: magyar 5.1 (DD)
Felirat: -
Extrák: -

, , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments