Kritika

A diktátor, aki Katy Perryt énekelt – Az interjú

Egy film, ami miatt hackertámadás érte a Sonyt. Egy film, amelynek kapcsán magas rangú politikusok és sztárok feszültek egymásnak. Egy film, ami nem érdemli meg, hogy ennyit foglalkozzanak vele.

A film

Számos olyan filmet ismerünk, amiket bemutatásuk után több országban betiltottak. Ezen alkotások nagyrésze horror (A texasi láncfűrészes mészárlás, Az ördögűző, Az utolsó ház balra), de akadnak vígjátékok is a listán, például a Brian élete vagy hazánkban A tanú. Az embert mindig foglalkoztatja, hogy miért vonták meg tőle a megtekintés jogát, ezért ezek a filmek gyorsan kult státuszba kerülnek a köré szövődött legendák és misztériumok pedig képesek elvonni a figyelmet magáról a filmről. Ha nem történik kibertámadás a Sony ellen, akkor a bemutatót követően Az interjú szépen csöndben a kollektív filmes emlékezet szemétdombjára került volna, bármiféle feltűnés nélkül. Paradox módon az észak-koreai akció hatására és a Sony visszakozására a premiertől, mindenki látni akarta a filmet, a szólásszabadság letéteményeseként és az elnyomás elleni felszólalásként tekintettek Evan Goldberg és Seth Rogen alkotására.

Goldberg és Rogen filmográfiájába tökéletesen illeszkedik Az interjú. Munkáik eddig is hullámzó minőségűek voltak, azonban több olyan jellegzetességet is megfigyelhetünk, amely már a 2007-es Superbad – avagy miért ciki a szex? óta meghatározza alkotásaikat. A legsarkalatosabb, állandóan visszatérő témájuk a barátság kérdésének boncolgatása és teljesen eltérő közegben való vizsgálata, folyamatos önreflexió mellett. Ezt már első közös forgatókönyvükben is megfigyelhetjük: a Superbad egy ötletes, szókimondó és végtelenül humoros vígjáték a tini lét nehézségeiről, azonban a film végső soron arra keresi a választ, hogy mennyire tartósak a gyerekkori barátságok és meddig vagyunk képesek kitartani barátaink mellett. Az önreflexió már itt tetten érhető nem véletlen ugyanis, hogy a Michael Cera és Jonah Hill által játszott karakterek pont Evan és Seth névre hallgatnak (Evan Goldberg és Seth Rogen után).az_interju_franco

Míg a Superbad a fiatalság és a szex tükrében vizsgálta a barátság mibenlétét, addig az Ananász expressz a drog tükrében teszi ezt meg. Seth Rogen és James Franco közös munkája és barátsága ezzel a filmmel kezdődött, így a két karakter közös kalandjai és viharos „egymásra találásuk” felfogható a két színész barátságának parabolájaként is. Ez az önreflexió az Itt a vége című 2013-as alkotásban csúcsosodott ki, ahol már minden színész saját nevén szerepel és önmagát alakítja. A mű remekül figurázza ki saját sztárságukat, életvitelüket és korábbi szerepeiket, azonban a felszín alatt a végletekig túlozva ez a film is ugyanarról szól: aki képes életét áldozni barátjáért, az bebocsátást nyer a Mennybe.

Az Itt a vége tekinthető a Goldberg-Rogen páros főművének, melyben csúcsra járatták az önreflexiót, a szókimondó, vulgáris humort és a kulturális utalásokat. Második rendezésükben részben visszatértek a fikció világába, azonban a történet valós történelmi háttér előtt zajlik, több saját nevén szereplő sztár közreműködésével (pl. Eminem). Aaron Rapaport (Rogen) egy bulvár talkshow rendezője, aki belefáradt abba, hogy munkája nélkülözi a komoly témákat, ezért a show házigazdájával Dave Skylarkkal (Franco) kitalálják, hogy meginterjúvolják Kim Dzsong Un-t. Mivelhogy Észak-Koreába nem túl gyakran jutnak el amerikai állampolgárok, ezért a CIA gyorsan tervet eszel ki a rettegett diktátor likvidálására, amivel kezdetét veszik a bonyodalmak.az_interju_rogen

Az interjú magán viseli Goldberg és Rogen kézjegyeit, azonban nem képes koherens egésszé összeállni. Tekintve, hogy vígjátékról beszélünk, alapvető lenne, hogy sokszor kacagjunk, vagy legalább rendszeresen elmosolyodjunk a film alatt. Sajnos nekem egyiket sem sikerült a két órás játékidő alatt, ugyanis a poénok nagyrésze túlzottan erőltetett és alpári volt. Rogenéktől eddig sem állt távol a nyíltan szexuális töltetű humor, azonban míg az Ananász expresszben és az Itt a végében ez néhány jól felépített jelenetben mutatkozott meg, addig itt a játékidő legnagyobb hányadát ez tölti ki. Sem a gegek, sem pedig a párbeszédek nem annyira frappánsak, hogy nevetni lehessen rajtuk, ugyanaz az erőlködés érezhető rajtuk, ami a színészi játékot is jellemzi.

Nyilvánvaló, hogy Franco a végletekig akarta fokozni a bulvárhírekben dagonyázó, exhibicionista műsorvezető karakterét, így parodizálva azt, ám játéka inkább irritáló, mint szórakoztató. Skylark híján van Robert Pupkin (A komédia királya) keseredettségének és fenyegető jelenlétének, de nem található meg benne az a „természetes” mesterkéltség és végletekig fokozott ripacsság, ami Stanley Tucci karakterét jellemezte Az éhezők viadalában. Rogen karaktere teljesen elsikkad az üvöltöző, hisztérikus Skylark mellett, a két színész közötti korábbi egyensúlynak itt nyomát sem látjuk. Egyedül Randall Park játéka jelent üde színfoltot Kim Dzsong Un szerepében, ő ugyanis képes tökéletes harmóniát teremteni a mesterkélt kedvesség és a bármelyik pillanatban kirobbanó gyilkos düh között.az_interju_kim_dzsong_un

Az interjú ismételten a barátság mibenlétét járja körbe és hangsúlyozza annak fontosságát. Dave és Aaron barátsága ugyanúgy próbára lesz téve és ki lesz kezdve csalódások és árulások által, mint Evan és Seth (Superbad), Saul és Dale (Ananász expressz) vagy éppen Franco és Rogen (Itt a vége) kapcsolata. A játékidő végére most is egymás keblére borulnak, azonban a kétórányi szenvedés hatására, ez kevésbé katartikus élmény, mint korábban. Hiába a megszokott téma más szögből való közelítése, hiába a tucatnyi popkulturális és egyéb utalás (a Frost-Nixon interjú vagy Dennis Rodman kifigurázása) a szereplők alakítása, valamint az ötlettelen, fárasztó párbeszédek és poénok miatt Az interjú végignézése óriási türelmet kíván.  „Tudod mi az, ami még pusztítóbb, mint az atombomba? A szavak.” – mondja a filmben Kim Dzsong Un, aki remek összefoglalását adja mi az, ami megöli ezt a filmet. Igazán nagy kár lett volna, ha ezért a filmért robban ki háború az USA és Észak-Korea között.

A lemez

A kiadványon egy haverkodós audiokommentár, valamint egy címében is félelmetes kisfilm (Pucéran betojva: Figyeld, mihez kezdenek Az interjú sztárjai a vadonban) kapott helyet.

Dunai Marcell

Dunai Marcell a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán végzett, jelenleg szakirányú továbbképzését végzi mentálhigiénés segítő szakember szakon. A ráckeresztúri Fiatalkorúak Drogterápiás Otthonában dolgozik terápiás munkatársként: munkájából kifolyólag vonzza a függőségek pszichológiája, a felépülés folyamata és az ennek tükrében megjelenő emberi kapcsolatok filmes reprezentációi.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com