Kritika

I don’t carry a gun. I drive. – Drive – Gázt!

A tavalyi év cannes-i nagydurranásainak számító Az élet fája és Drive – Gázt! páros tagjai egy csapásra a filmrajongók számára kötelező darabokká váltak. Terrence Malick aranypálmája mellett Nicolas Windign Refn (Bronson) legjobb rendezői díja azt jelzi, hogy a csillagok nem feltétlenül a kereskedelmi csatornákon születnek.

A film

Malick mesternek kijárt már ez az elismerés, míg Refn mentális utazást sem nélkülöző, önreflexív autós eposza, a Drive – Gázt! a dán kultrendező életművének legjobb darabjai között talált parkolóhelyet magának. Nagyban köszönhető ez annak, hogy James Sallis sztorija tökéletesen korrelál Refn saját forgatókönyveivel, a cselekmény pedig ismerőssége és egyszerűsége ellenére is tartalmaz mindent, amiben a rendező otthon érzi magát. Kapunk egy izgalmas főhőst, akivel könnyen azonosulhatunk, érdekes emberi viszonyokat, mély lelki folyamatokat, jó adag masszív melankóliát és természetesen explicit erőszakot.

Refnnek tehát annak ellenére sem kell idegen vizekre eveznie, hogy most nem saját történetét dolgozza fel, és ez a végeredményen is látszik. A tőle megszokott magabiztossággal építi fel a film hangulatát, melynek alapja a kiváló színészi játék, az elliptikus elbeszélőszerkezet, a retro soundtrack, az európai modernizmust idéző formai megoldások (mint például a diegetikus és non-diegetikus zenével történő játék), valamint a nyugodt vágásokból, extrém lassításokból és neonfényekből összeálló látványvilág. A Drive ilyetén formában tökéletesen jeleníti meg mindazt, ami a rendező munkásságát kiemeli a középszerűségből: a félreismerhetetlen, szilárd stílust.

A szerzői kézjegynek számító nyalánkságok mellet a film esetében szerencsés csillagzat alatt találkozik Walter Hill Gengszterek sofőrje, Michael Mann atmoszférája, a patikamérlegen adagolt feszültség, a hitchcocki vörös hering és a Wong Kar Wait idéző szerelmi szál a refni életműre jellemző hőssel, aki az önmegvalósítást végül a brutális erőszakban találja meg. Az alaptörténet a névtelen sofőr kálváriáját mutatja be, aki nappal autószerelő-kaszkadőrként, éjjel rablásokhoz asszisztáló sofőrként tengeti hétköznapjait – ki ha kell, gyermekien naiv, ki ha kell, pokolian kemény. A sztori jól beazonosítható zsánerdarabok jellemzőit vonultatja fel, könnyedén navigál a műfajok kavalkádjában, és a film összhatása eléri, hogy a vásznon történő dolgokon túl letaglózó zsigeri élményként bennünk játszódjon a cselekmény.

A Drive nemcsak azért mestermű, mert a teljes játékidő páratlan hatást kelt, és Ryan Goslinggal az élen felejthetetlen alakításokat látunk. Nemcsak azért, mert igazi stílusbravúr. Hanem mert megvan benne minden, ami egy jó melodrámában, westernben, thrillerben, gengszter- vagy egy akciófilmben is megvan. Na meg azért, mert Nicolas Windign Refn egy zseni.

A lemez (Kiss Tamás)

A Gamma Home kiadványa rendkívüli extra-mennyiséggel bír, ám Ryan Gosling hazai rajongóhadának csalódást okozhat, ugyanis a tehetséges színész – néhány rövidke interjúrészlettől eltekintve – nem igazán jut szerephez a bónuszanyagokban. A megnyerő sztárral szemben a filmet előnyben részesítők azonban örvendezhetnek, ugyanis a dán rendező, Nicolas Winding Refn hangsúlyos jelenléte okán kivételes információkkal gazdagodhatnak; nemcsak a Drive – Gázt!, hanem a direktor személyiségét illetően is.

A pálmát egy közönségtalálkozó bő negyvenperces anyaga viszi el, amelyben Nicolas Winding Refn néhány anekdotát is megoszt Ryan Goslinggal való megismerkedéséről, illetve munkakapcsolatáról, valamint a színészgárda verbuválásáról. Mesél a zenei anyag összeállításának folyamatáról, kivesézi az egyes karaktereket, sőt filmtörténeti gyökereket is felemleget. Legérdekesebbnek, mégis azon aprócska, ám meglepően szarkasztikus megjegyzései tűnnek, melyekből egyrészt kiviláglik Nicolas Winding Refn megalkuvást nem tűrő véleménye a Rendező alkotói szerepéről, másrészt feltárulnak a direktor álomgyári szokásrendet megsértő megoldásai.

A forgatással kapcsolatban négy kisfilmet is rejt a lemez, ám közülük csak kettő tartalmaz valamirevaló információkat. A Kocsik és kaszkadőrök a nagyjátékfilm három autósüldözését hasonlítja össze. A motorháztető alatt című rövidfilmben Bryan Cranston elemzi ki meglepő részletességgel karakterét, illetve annak viszonyát a főhőssel, Carey Mulligan (Egy lányról, Shame) elárulja, hogy eredetileg latin-amerikai színésznőket kerestek szerepére, Albert Brooks pedig megsúgja, hogy ez az első filmje, amelyben embert kellett ölnie. A másik két kisfilm közül a Csak vezetek című, a főhős jellemét tárná fel, ám sajnálatos módon a rendező ajnározásába torkollik, A Sofőr és Irene pedig a szerelmi szálról elmélkedik teljesen érdektelenül.

A színfalak mögött öt kisfilmje is átveszi ezt a szokványosságot, hiszen semmi egyébről nem szólnak, mint a stábtagok körbedicséréséről. A csalódás érzete mégsem hatalmasodhat el egy igazán érdekes galériának köszönhetően, amelyben a Drive – Gázt! plakátjának tervezési folyamatába nyerhetünk bepillantást.

Drive – Gázt! (Drive)
színes, amerikai akciófilm, 100 perc, 2011

rendező: Nicolas Winding Refn
forgatókönyvíró: Hossein Amini
zeneszerző: Cliff Martinez
operatőr: Newton Thomas Sigel
producer: Michel Litvak, John Palermo, Marc Platt, Gigi Pritzker, Adam Siegel
vágó: Matthew Newman

szereplők: 
Ryan Gosling (Driver)
Carey Mulligan (Irene)
Oscar Isaac (Standard Gabriel)
Bryan Cranston (Shannon)
Albert Brooks (Bernie Rose)
Ron Perlman (Nino)
Kaden Leos (Benicio)
Christina Hendricks (Blanche)
Cesar Garcia (Jose)

IMDb

Megjelenés dátuma: 2012. április 24.
Hangok: magyar DD 5.1, angol DD 5.1.
Feliratok: angol, magyar.

Extrák: Közönségtalálkozó Nicolas Winding Refn rendezővel, Kisfilmek a forgatásról (Kocsik és kaszkadőrök, A sofőr és Irene, Csak vezetek, A motorháztető alatt), A színfalak mögött (Ryan Gosling, Nicolas Winding Refn, Carey Mulligan, Oscar Isaac, A volán mögött), Interjú (Nicolas Winding Refn, Ryan Gosling), Képgaléria, Előzetes, Tévészpot

dr. Rókus Ákos

Rókus Ákos a PTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar szakpáron. 2012 óta a szerkesztőség tagja. Specializációja a zsánerfilm (különösen az akció, a western és a thriller), valamint a műfajelméleti kérdések.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com