Értékelés: 8/10 Így értékelünk mi »


the_voices_2014Marjane Satrapi harmadik rendezésével ismételten belopja magát a szívünkbe, különleges világlátása varázslatos hangulattal és mély tartalommal vegyül, ezúttal egy skizofrén fejébe lépve.

A film

Hirdetés

Az iráni származású, francia író-, képregénykészítő- és rendezőnő eddigi filmes munkássága során meglepően vegyes stílusokban foglalkozott egymástól távol álló témákkal. Első egészestés műve, a Persepolis egy animációs coming-of-age film, mely az iráni politikai helyzet alakulását, nem mellesleg Satrapi saját életét mutatja be. A Szilvás csirke már-már meseszerű módon mondja el egy megkeseredett zenész utolsó egy hetét, amit a halál csendes, nyugodt várásával és visszaemlékezésekkel tölt el. Legújabb játékfilmjében pedig a skizofrénia megélését ábrázolja, eszméletlenül szórakoztató módon.

Sose gondoltam volna, hogy egy kegyetlen mentális betegségben szenvedő, sorozatgyilkos férfi mindennapjait bemutató történet ennyire vicces lehet. A főszereplő, Jerry (Ryan Reynolds) megnyerő, kedves figura, igaz, kicsit magának való, de lényegében mindenki szereti. Ennek ellenére mégis magányosan él, csak a pszichoterapeutájával beszéli meg mindennapjait… no meg kutyájával, Boscóval (Ryan Reynolds) és macskájával, Mr. Whiskersszel (Ryan Reynolds). Előbbi, mint az ember legjobb barátja, „természetesen” a férfi lehető legjobb oldalát próbálja erősíteni és előhozni, utóbbi meg „persze” az önző, rossz énjét. Jerry belezúg egyik kolleganőjébe, a kihívó brit Fionába (Gemma Arterton), akit aztán félig-meddig véletlenül, brutálisan agyonszúr. Bosco megpróbálja meggyőzni róla, hogy ez csak egy szörnyű szerencsétlenség volt, Mr. Whiskers azonban csodálatos és feltétlenül megismétlendő dolognak titulálja. Jerry sokáig vívódik, de Fiona levágott, hűtőben magányoskodó feje társaságot követel magának, így az új barátnő, Lisa (Anna Kendrick), majd egyre több ember élete is veszélybe kerül.

A történet már így leírva is szürreális: a beszélő levágott fejek és házi kedvencek azonban nagyon jól szemléltetik, hogyan is élheti meg mindennapjait egy gyógyszereit nem szedő, skizofrén ember. Jerry tisztában van azzal, hogy beteg, orvosa (Jacki Weaver) többször is figyelmezteti, hogy szednie kell a gyógyszereket, és jeleznie, ha esetleg hangokat hall. Ráadásul gyerekként anyjánál végig kellett néznie, ahogy ugyanezen betegség miatt leépül, majd meghal. Azonban az orvosságok hatásától félve nem tesz eleget a kéréseknek. A film egy pontján mégis úgy dönt, beveszi a tablettákat, nehogy még egy embert megöljön. És ekkor értjük meg, miért zárkózott el ennyire a gyógyszeres kezeléstől. Talán a legerősebb, leghatásosabb pontja ez a filmnek mind a történetet, mind a vizuális megvalósítást tekintve: az eddig olyan csodálatos, kedves, színes külvilág, hirtelen végtelenül nyomasztóvá válik, ahol a boldogságnak/vidámságnak még csak a csírája sem található meg. Ráadásul ebben a világban Jerry végleg egyedül marad, hiszen már az állatok sem beszélnek hozzá, ami pedig az egyetlen biztos örömforrása volt. Az, hogy a férfi inkább a nyilvánvaló téveszmékkel teli, de élhető világot választja, teljesen érthetővé válik. Ugyan – szerencsére – sosem tapasztaltam meg semmiféle mentális betegséget, de úgy gondolom, A hangok mutatja meg leginkább, milyen is lehet ebben élni.

Viszont nem ilyen komoly a történet, mint amilyennek a fentiek alapján tűnik. Épp amiatt, hogy Jerry nem szedi a gyógyszereket, mindent rózsaszín szemüvegen át lát, és két fantasztikusan vicces barátot kreál magának a háziállatok képében. Bárki, akinek van kutyája vagy macskája, roppant jól fog szórakozni a megtestesült állatsztereotípiák láttán. A macska káromkodó leszaromsága és a kutya bárgyú szeretetéhsége csap össze Jerry válla felett, mint afféle egymással viaskodó kisördög és kisangyal. Ráadásul – hihetetlen, hogy ezt tényleg leírom, de muszáj – Ryan Reynolds eszméletlenül jól játszik! Talán ez a bugyuta, suta, félénk szerep az egyetlen, ami igazán neki való, de itt a kétségbeesettséget, pánikot, és haragot is jól tudta átadni. A castingosok jó munkát végeztek, az egyszer biztos, még Anna Kendrick folyton ugyanolyan arca is színészkedésre enged következtetni.

A hangok legszembeötlőbb hibája, hogy a fő karakteren kívül nem sok figyelmet fordítottak a többiek kidolgozására. Ez leginkább a terapeuta, Dr. Warren esetében igaz. Vagy az is lehet, hogy minden idők egyik leginkompetensebb pszichiáterét szerették volna filmre vinni, mindenesetre cselekedetei következetlenek és buták, főleg a szakterületéhez mérten. Ugyanakkor mivel leginkább Jerry szemével látjuk az eseményeket, nem is csoda, hogy a kívülállók motivációi és karakterfejlődései jelentéktelenek.

Ha egy Satrapi-rajongó ül le megnézni ezt a filmet, lehet, hogy csalódni fog, de csak ha nem tud engedni az elvárásaiból. Ugyan az első két filmje is nagyon különbözött egymástól, A hangok még inkább ki fog lógni a rövidke sorból. Viszont meg tud nevettetni, el tud gondolkoztatni, és egy olyan fejbe enged betekintést, amibe eddig nem nagyon volt lehetőségünk belelátni.

A lemez

A kiadvány nem tartalmaz extrákat.

Adatlap

A hangok (The Voices)
színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 103 perc, 2014

rendező: Marjane Satrapi
forgatókönyvíró: Michael R. Perry
operatőr: Maxime Alexandre
zene: Olivier Bernet
producer: Roy Lee, Matthew Rhodes, Adi Shankar, Spencer Silna
vágó: Stéphane Roche
 
szereplők: 
 
Jerry / Mr. Whiskers hangja / Bosco hangja / Deer hangja / Bunny Monkey hangja: Ryan Reynolds
Jerry Hickfang: Olivier Bernet
Fiona: Gemma Arterton
Lisa: Anna Kendrick
Dr. Warren: Jacki Weaver
Sheila Hammer: Ricardia Bramley
Mack: Paul Brightwell
A megjelenés dátuma: 2015. augusztus 6.
Szinkron: magyar és angol 5.1 (DD)
Felirat: magyar
Extrák: -
, , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments