Kritika

Julia Roberts egy görény – Álljon meg a nászmenet!

alljon meg a naszmenetJulia Roberts görénysége elengedhetetlen eleme az Álljon meg a nászmenetnek – ahogy a humor és az ötletesen kidolgozott karakterek tökéletes színészi megformálása is. Mindezek teszik az 1997-es(!) filmet a mai napig pörgős, élvezhető és akárhányszor újranézhető romantikus darabbá.

A film

A P.J. Hogan (Muriel esküvője, Pán Péter) rendezésében készült mű története nem feltétlen eredeti, de a bátor véggel mégsem fullad bele a megannyi romantikus filmpárja alkotta egyhangú mocsárba. Julianne (Julia Roberts) sikeres ételkritikus, aki a munkájának él és ha meg is enged olykor magának egy kis szórakozást, azt meleg legjobb barátja, George (Rupert Everett) társaságában teszi. Egy este azonban jelez az üzenetrögzítő: Michael (Dermot Mulroney), fiatalkori szerelme és legjobb barátja mindenképpen beszélni akar vele. Egy ezer éves felelőtlen megegyezés miatt, miszerint 28 éves korukban összeházasodnak, ha egyedülállóak lesznek, a főszereplőnőben megmozdul valami. A hívásnak valóban Michael esküvőjéhez van köze, csak éppenséggel egy másik nővel. Julianne elutazik a több napos lakodalomra, hogy mindenáron megfújja az esküvőt és visszaszerezze a férfit Kimtől (Cameron Diaz).

Vállalva az elfogultságot – hiszen gyerekkorom egyik kedvenc romantikus vígjátékáról van szó –, az a film igazi ereje, hogy bár gyakorlatilag a legelejétől teljesen nyilvánvaló a vége, mégsem unjuk meg az utolsó képkockáig sem. Azzal, hogy Hogan a karakterek precíz felépítésével igen hamar felvázolja a nézőnek az erkölcsileg helyes végjátékot, kvázi engedélyt érzünk rá, hogy végig szurkoljunk Roberts karakterének, hiszen mélyen tudjuk, hogy a próbálkozásai kudarcba fulladnak majd. De hogyan is? Ez a mű egyik legjobb humorforrása: amikor már tényleg azt hisszük, hogy kész, vége, ennyi volt, akkor is jön valami végső csavar, amivel ismét visszaáll a rend a film világában. Persze a legutolsó és egyben legaljasabb próbálkozást már magának a főszereplőnőnek kell kijavítania, de ez tökéletesen illik a karakter jellemfejlődésébe is.

alljonmeg

A szépen felépített történet kellő terepet kínál rá, hogy Julianne karaktere aljas és merész, ugyanakkor sokszor érzékeny és humoros legyen. Próbálkozásai mindig komolyak és reális veszélyt jelentenek a házasodni készülő párra, ahogy azt is tökéletes egyensúlyban tartja Hogan, hogy mennyire is rajong olykor Michael a nőért. Érezni, hogy vonzódik hozzá, hogy nyomást jelent a közös múlt és hogy valami köztük talán sosem múlik el, mindez azonban éppen annyira van csak a néző elé tárva, hogy még hiteles legyen a film vége. Kim karaktere is összetett: a gyorsan szerelemre és rajongásra találó fiatal diáklány, aki apuci pénzéből él, mégis értelmes és támogatja rosszabbul kereső párját. Ahogy elhangzik a filmben is: bosszantóan tökéletes. George pedig, a bölcs, megfontolt, mégis humoros igazi jóbarát egyszerűen teli találat. Akár amolyan külső mesélőként is lehet rá tekinteni, aki távolabbról szemléli az eseményeket, tanácsokat ad, és amikor mindenképpen szükséges, közbelép. Négyük kidolgozottsága logikussá és teljesen hitelessé teszi a filmbeli emberi kapcsolatokat és magukat a történéseket is.

Természetesen a jól megírt karakterek fele ennyit sem érnének a színészi teljesítmények nélkül. Julia Roberts parádézik a harsány, öntudatos, sikeres és végtelenül önálló nő szerepében, aki csak akkor vágyik a szerelemre, ha az örök talonban tartott hercegét elhalássza valaki előle. Hitelesen hozza a szégyenérzet nélkül háttérben ügyködő bajkeverőt, mindezt úgy, hogy mégis szerethető, sőt olykor sajnálatra méltó tud lenni. Cameron Diaz szintén lubickol a fiatal, gazdag, de tanult fruska szerepében, aki elbűvölő és romlatlan, mégis érezni benne azt a védelmező erőt, ami miatt kétszer is meggondolnánk, hogy ráhajtsunk-e a vőlegényére.

alljonmeganaszmenet

Elsőre mondhatnánk talán, hogy Dermot Mulroney a maga egyhangúságával és kommerszségével kilóg kicsit a sorból, de ha a karakterek tekintetében vizsgáljuk a filmet, akkor mindez még indokolt is. Lássuk be: Michael a két nő érzelmi rongybabája, aki hol az egyik, hol a másik felé hajlik kicsit. Ő tehát az asszisztáló harmadik fél, aki létével csak még jobban felerősíti a két nő játékát. Sármos, lezser és hiteles a kisfiús sportújságíró szerepében, mégsem rá fogunk emlékezni leginkább, ha lepereg a 105 perc. Mert, hogy Roberts és Diaz ide vagy oda, az a személy bizony Rupert Everett lesz. Kétség sem fér hozzá, hogy karaktere alapból is a legjobban eltalált szereplő, de mégis csak kell hozzá a színész is, hogy George George legyen. Everett szemtelen, laza mégis elegáns, őszinte és hihetetlenül megnyerő. Nélküle nem is lenne a film legemlékezetesebb jelenete a kultikus homár étteremben zajló giccses, szuperhollywoodi, mégis kedves össznépi éneklés.

alljon meg a naszmenet enek

A vitathatatlan extra bájat pedig a 90-es évek néhány legjellemzőbb vonása nyújtja a filmnek. A haskilógós felsők, a laza női kosztümök, az akkori slágerek és a hatalmas antennás mobiltelefonok mind-mind hozzáadnak ahhoz, hogy az alkotás a mai napig szórakoztató és többszöri megnézésre is érdemes legyen.

A lemez

A kiadvány nem tartalmaz extrákat.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com