Szerelem, bánat, kaland, humor, összefogás. A Croodékban minden benne van, ami a mai „egyszernézhetős” mozik alappilléreinek számít. Sajnos nagyot markol és keveset fog.
A film
A Dreamworks a 20th Century Fox égisze alatt hozta létre 2013-as animációs filmjét, aminek alapötlete már 2005-ben megfogalmazódott, de nyolc évet váratott magára. A történet szellemi atyja a Monty Pythonból ismert John Cleese, ami máris egy jó pont a filmnek, ám valahogy a kezdeti lelkesedés alábbhagyott a megtekintés közepette. Talán mostanában túlságosan el vagyunk árasztva animációs filmekkel (pl.: Szörny Egyetem, Gru 2, Turbó, Repcsik), és ez lehet az oka annak, hogy úgy érzem, a Croodék sajnos nem tudott újat mutatni.
Az őskorban játszódó mese egy család, bizonyos Croodék kissé zárkózott, aggályokkal teli életét mutatja be. Mottójuk is ehhez igazodik: „Sose felejts el félni!” Az alapszabály jogos, ha figyelembe vesszük, hogy a család a kietlen táj egy apró kis barlangjában kénytelen akár napokig is meghúznia magát a bizarr vadállatok gyilkos karmai elől. Ebből az állandó, rettegéssel teli bezártságból lesz elege Eepnek, a kőkorszaki csapat egy szem lányának, aki úgy érzi, ennél több az élet. Így egyik éjszaka összeszedi minden bátorságát és elkezdi követni a Fényt, vagyis a számára ismeretlen tüzet, amellyel egy fiú, Guy ismerteti meg. Ez a találkozás változtatja meg végérvényesen Croodék életét és mellesleg az egész világot.
Első látásra a film bárgyúnak tűnhet, egy jópofa, gegekkel tűzdelt, aranyos mese, ami nem nagyon tud túlmutatni önmagán. Sajnos ez másodjára is így van: hiába rendelkezik a Croodék komolyabb mondanivalóval, szimbólumokkal, mégis hiányérzete támad az embernek. Mindannyian tudjuk, hogy a hollywoodi, pláne az animációs filmek elsősorban a felhőtlen szórakoztatásra, a cukiságra és a happy endre építenek. Itt is megvan minden ehhez, viszont egy ilyen jellegű filmnél – ahol látni, hogy nem kimondottan gyerekmesét akartak a készítők csinálni, hanem felnőttekhez is szerettek volna szólni – alaposabban ki kell dolgozni a mondanivalót. A szándék egyértelműen érezhető, mivel egyes motívumok tudatosan végigvonulnak filmen. Például a fény, mint jelkép szépen jelenik meg a történetben. A szereplők félik, és egyben vágyakoznak felé. Ebben az esetben ehhez a Nap és a tűz szolgál eszközül, vagyis az új és az ismeretlen, amely egyszerre rémisztő és az úti cél is. A családfő (Grug) kezdeti tudatlansága, majd nyitottsága és elfogadása ugyanakkor szép párhuzamot von a régi, barbár pusztaság összeomlásával és az új, paradicsomi világ megismerésével, viszont a nézőt (pontosabban a felnőtt nézőt) ezek az apró felvillanások nem elégítik ki másfél órán keresztül. A történet elsősorban az apa-lánya konfliktust emeli ki, és gyakorlatilag a többi szereplővel alig foglalkozik. A nagyon kreatívan megalkotott állatok is több szerepet kaphattak volna, ha már ennyi ötlet volt bennük, és a felszínes anyós poénokon és a félbolond fiútestvér ábrázolásán túl árnyaltabb és újszerűbb képet is bemutathattak volna a szereplőkről, ha már ők a fő karakterek a történetben.
A felszíni szórakoztatás megvan, a happy end megvan, cukiság megvan, viszont ahhoz képest, hogy mennyi mindent ki lehetett volna hozni ebből a filmből, sajnos eléggé fukarok voltak a készítők. Az alapötlet jó, érdekes és újszerű, viszont a kivitelezés gyenge és gyáva. Így a Croodék elsősorban a kicsik szórakoztatásától várhatja a sikert, a felnőtteket nem fogja elérni ez a sztori.
A lemez
A kiadványra bónuszanyagként nemcsak kimaradt jelenetek fértek fel, hanem Csimpa barlangi naplója és kisebb meglepetések is. A lemez tehát megéri a pénzét.
