Kritika

Latin-amerikai drogok amerikai üldözői – Beépülve – Az Escobar-ügy

Bryan Cranston és John Leguizamo a Beépülve - Az Escobar-ügy (The Infiltrator) című filmben

Pablo Escobar, Bryan Cranston, Brad Furman. Ha csak egyikük miatt nézed is meg a Beépülve – Az Escobar-ügyet, már nem fogsz csalódni. De, várj, mégis: ha az egyikük miatt, akkor fogsz!

A Netflix egyik favorit sorozatának számító Narcos korában nagy ziccer a kolumbiai drogbáróról filmet forgatni, kihagyni azonban belőle a címben is szereplő (noha igaz, az eredeti The Infiltrator címben nincs benne) húzónevet valószínűleg esztelenség. Hacsak nem szeretnénk lépten-nyomon abba a vádba ütközni, hogy ízig-vérig amerikai filmet forgattunk egy csupán részben amerikai témáról.

Brad Furman (Az igazság ára, Vakszerencse) azonban, úgy látszik, nagyon is azt szeretett volna – és nem vagyok benne biztos, hogy ezért el kellene ítélnünk. Az Escobar által terített kokain jó része ugyanis az Egyesült Államokban talált gazdára, az amerikai drogelhárító osztag (DEA) nyomozott utána – miért ne lehetne hát az előállítás, szállítás és egyéb latin-amerikai események helyett arról filmet készíteni, ahogy egy szövetségi ügynök életét és családja békéjét kockáztatva megpróbálja belülről felszámolni a kartellt – akár úgy is, hogy közben egyáltalán nem találkozik a drogbáróval?

Pláne, hogy a történet igaz.

Az a Robert Mazur ügynök írta ugyanis a könyvet, mely a film alapanyagául szolgált, akit Bryan Cranston alakít a vásznon. (Illetve dehogy a vásznon, hiszen a film csak dévédén jutott el hazánkba.) Furman ráadásul korábbról ismerhette Mazur munkáját, hiszen a még mindig aktív törvényszolga technikai tanácsadóként vett részt a rendező előző, Vakszerencse című filmjében.

Bryan Cranston és Yul Vazquez a Beépülve - Az Escobar-ügy (The Infiltrator) című filmbenA Beépülve érdekessége, hogy bár külön-külön senki sem alakít benne maradandót, a történet mégis működik. Cranston kicsit egysíkúan hozza a dolgában közel sem biztos, kételyekkel teli nyomozót, akinek végig aggodalmasra ráncolt arcáról sugárzik ugyan a kétségbeesés és a vállalás tétje, de ettől még nem tud túllépni a kissé unalmas és szürke zsaru szerepén. A társként mellé állított, szintén beépített ügynökként tevékenykedő Emir Abreu (John Leguizamo) épp a magát nagystílű pénzmosóként előadó Mazur ellentéte: izgágán játssza a magát nagymenőnek láttatni akaró dílert, akinek karakterét megpróbálták ugyan mély érzelmekkel színesíteni, amit azonban elértek, az csupán a szürke egy újabb árnyalata.

És mi mégis őszintén izgulunk értük!

Talán pont azért, mert ilyen esetlenek. Vagy azért, mert a másik oldalon álló nagymenőkből [Roberto Alcaino (Benjamin Bratt), Gonzalo Mora (Simón Andreu), Javier Ospina (Yul Vazquez) és a többiek], akikkel találkoznak, mindent kinézünk. Vagy pusztán azért, mert Furman megint bele tudott csempészni valamit abból a thriller-érzéssel átszőtt krimi jellegből, ami már Az igazság árát is egész emlékezetes darabbá tette. Vagy talán ezek mind együtt véve teszik – ha nem is kiemelkedő, de mindenképp – élvezhető filmmé a Beépülve – Az Escobar-ügyet, ami moziban is simán megállta volna a helyét.

Ami pedig külön érdekes, az a film végére hangsúlyossá váló „érzelmi szál”. Azért csak idézőjelben, mert nem romantikus kapcsolatról van szó – noha Mazur egy béna elszólása miatt kénytelenek egy menyasszonyt is az oldalára állítani a szerep kedvéért a bájos Diane Kruger képében –, hanem egyfajta fordított Stockholm-szindrómáról, melynek következtében hőseink megszeretik és már-már megsajnálják a bukás küszöbén álló rosszfiúkat. De vajon elmélyül-e annyira a kapcsolatuk, hogy apró jelzésekkel megóvják őket attól, hogy a vesztükbe rohanjanak?

Nem tudom, melyik lett volna jobb befejezés, de a valóság ezt megoldotta. Abban sem vagyok biztos, hogy jó ötlet volt-e egy ilyen nemzetek közötti történetet csupán az Egyesült Államok oldaláról bemutatni. Az azonban biztos, hogy a végeredményt bátran merem ajánlani azoknak, akik szeretnek egy nyomozást a legapróbb részletekig megismerni, és nem bánják, ha egy drogról szóló filmben csak néhány vágókép erejéig látható maga a kábítószer, vagy annak bármely elosztója és használója.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com