A keleti blokk egyik legfontosabb CIA-informátora a lengyel hadsereg vezérkari ezredese volt. Az életéről készült film, a Jack Strong korrekt munka, de a téma iránt érdeklődőket leszámítva nem tudja lázba hozni a közönséget.
Hollywood mesterien álmodja vászonra az amerikai történelem kisebb-nagyobb eseményeit. A stúdiók hosszú évtizedek alatt megtanulták, miként fűthető a hazai közönség büszkesége úgy, hogy közben globálisan eladható mítoszok és hősök szülessenek. A sikeres nemzeti filmgyártások egyre bátrabban követik az álomgyári példát. A lokális témák tudatos műfaji feldolgozásai komoly nemzetközi figyelmet keltenek, elég csak a vonatkozó skandináv, argentin vagy dél-koreai példákra gondolni. A lengyelek valós eseményeket feldolgozó kémthrillere, a Jack Strong ambícióit és kiállását tekintve simán megüti a mércét, a forgatókönyv ellenben elviselt volna némi hollywoodi profizmust.
Ryszard Kukliński, a lengyel hadsereg ezredese az 1970-es gdyniai mészárlás után, lelkiismereti okokból lépett kapcsolatba az amerikai hírszerzéssel, és tíz évig volt a CIA egyik legfontosabb informátora. Első hallásra is izgalmas sztori, hősünk ráadásul magas beosztásban, bizalmi pozícióban dolgozott és így szupertitkos dokumentumokhoz is hozzáférhetett. A nagy munkabírású, különösen okos Kukliński lebukásáig és kimenekítéséig közel harmincötezer oldalnyi dokumentumot juttatott nyugatra. Távollétében halálra ítélték és csak 1997-ben rehabilitálták, két fia máig tisztázatlan körülmények között veszítette életét. Egy ilyen ellentmondásos életút fordulatos kémfilmként és karakterdrámaként is simán feldolgozható. A Jack Strong talán legnagyobb problémája, hogy mindkét irányba elindul, és végül a két szék között a padlóra esik.
Kukliński megítélése Lengyelországban a mai napig nem egységes, hősként és árulóként egyaránt hivatkoznak rá. Wladyslaw Pasikowski író-rendező sajnos kerüli a rázósabb részeket, és vaskos oroszellenességgel próbálja hitelesíteni az ezredes döntését. A családi és baráti háttér bemutatásával sem sikerül elmélyítenie és közelebb hoznia a karaktereket, akik gyakran afféle tankönyvi illusztrációnak tűnnek. A fiú megveti a kommunista hadseregben szolgáló apját, a feleség úgy érzi, elhanyagolják, miközben hősünk a kettős élet súlyát cipeli. Sokszor láttunk már hasonlót, a tragikus és heroikus életrajzi elemek, az egyéni jellemvonások nem domborodnak ki eléggé.
Kukliński származására és szédítő katonai karrierjére történnek ugyan utalások, a tettei súlyát mégsem sikerül kellőképpen érzékeltetni. A felbukkanó nevek és események csak azok számára lesznek teljesen világosak, akik ismerik az ország történelmét. A kellő háttértudás hiányában a néző nem mindig tudja követni, mennyire meghatározóak a kiszivárogtatott információk. Emiatt nemcsak a főhős személyes drámája veszít az erejéből, de a film kémthrillerként sem pöröghet fel. Ha nem értjük, miért nem gyanakszanak hősünkre, ha nem várnak rá komolyabb akadályok és nem értjük, mit miért kockáztat, nincs feszültség. A Jack Strong utolsó fél órája, a család kimenekítése nyújtja csak azt a fajta izgalmat, ami az első másfél órából sokszor hiányzik.
Az alkotók érezhetően a hitelességre törekedtek, és a lengyel nézők igényeit tartották szem előtt, ami egyrészt érthető, másrészt viszont néhány jól irányzott dramaturgiai fogással a nemzetközi közönséget is jobban megfoghatták volna. Kissé talán igazságtalan Spielberg nevét ide citálni, de ha Pasikowski munkáját összevetjük a némileg hasonló témában mozgó Kémek hídjával, rögtön láthatóvá válik, mit érdemes eltanulni Hollywoodtól. Az információk átcsoportosításával, általánosításával és sűrítésével a drámai szituációk és jellemek kiélezhetőek, a vonatkozó műfaji fogódzók tudatos használata pedig nagyban segítheti az alkotókat. A Jack Strong tisztességesen elmond egy valós történetet, a látványvilága hibátlan és még egy amerikai sztárt is megnyertek (Patrick Wilson), de csak a téma iránt érdeklődőket tudja megszólítani. Persze ez sem lebecsülendő fegyvertény, sőt, komoly teljesítmény. Mégis nehéz szabadulni az érzéstől, hogy ebben a fantasztikus alapanyagban azért jóval nagyobb potenciál lakozott.
