Kritika

Mindenki gonosza – Az ördög benned lakozik

Örök kérdések a gonosz létét illetően egy kifáradhatatlan műfaj, a horror keretei között, ráadásul az olcsó kivitelezés, biztos siker párosát választva, ez volna Az ördög benned lakozik című William Brent Bell film. A kérdés már csak az, tud-e értéket nyújtani egy ennyire biztosra menő, bejáratott panelekre építő film?

A történet húsz évvel korábbra nyúlik vissza, amikor is a rendőrség egy különös gyilkosság helyszínére érkezik. Az esetet maga az elkövető jelenti be: Maria Rossi. Később kiderül, hogy nem teljesen övé a felelősség, a gyilkosságokat ördögűzés alatt követte el, erősen módosult tudatállapotban. Mivel nem születik egyértelmű döntés, hogy elmebajban szenved, vagy az ördög szállta meg, elszállítják a Vatinkánba kivizsgálásra. Ez azonban húsz éve tart már, s mintha nem is akarna senki lépni az ügyben, csak várni, hogy véget érjen. Pedig magától nem fog. Ekkor kerül elő Isabella, a lánya, aki útra kel, hogy tisztázza a dolgokat, hogy rendbe tegye az életét. Rómába érve eleinte reményteljes a dolog: dokumentumfilmet készít a saját esetéről, ördögűző papokkal kerül kapcsolatba, megnyílnak bizonyos ajtók. De aztán hirtelen minden sokkal rosszabb lesz. Mintha a kíváncsiságával a Pokol kapuit nyitotta volna meg…

A téma enyhén szólva nem újkeletű, de alapkérdésekre mutat rá: a gonosz létezésének formái téma lesz, míg világ a világ. William Brent Bell az áldokumentum film stílusát választotta kifejezési formául, ami egy elég szerencsés döntés, hiszen nemcsak, hogy nem kell olyan merészen beruházni, a kézikamerás pincefelvételek illenek is a titokban végrehajtott ördögűzéses szeánszokhoz. Ezen kívül teret kapnak az őszinte kamerariportok, amik modern sokszereplős naplófejezetekként működnek a film világában. Kár, hogy mindez nincs jobban kidolgozva: túl keveset tudunk meg a személyes motivációkról. Mind a papok, mind Isabella életében vannak takargatni való múltbeli események, melyek minduntalan felszínre törnek az ördögűzések során, mégse tudunk meg róluk semmit, s nem is épülnek be a cselekménybe. Az egész film kicsit zilált, kidolgozatlan ötletek, félmegoldások zöme.

Igazából két pozitívumot tudnék kiemelni: az első a gonosz jeleneteket érinti, hiszen azok működnek. A kicsavart testrészek, a felfokozott idegállapot, a gonosztól való riadalom – ezek mind átjönnek. A másik szintén a gonosz ábrázolásával kapcsolatos, de egy másik formában. Ugyanis az egyik ördögűzés után mind elkezdnek egy kicsit furcsák lenni, de nagyon lassan, mindig épp egy leheletnyivel erősebb gesztusokkal. A saját kis gonoszságaik fokozatosan felszínre törnek. Nem habzik a szájuk és nem beszélnek idegen nyelveken (még), de irigyek és féltékenyek lesznek, félelmeik, aggodalmaik görcsbe rántják cselekvő akaratuk. A mindenkiben rejlő gonoszról szól ez, ami néha tombol, de többnyire csak így, halkan rombol, döntöget.

Értékelés: 5/10

A lemez

A kiadás extrákat nem tartalmaz.

Az ördög benned lakozik (The Devil Inside)
színes, feliratos, amerikai horror, 83 perc, 2012

rendező: William Brent Bell
forgatókönyvíró: William Brent Bell, Matthew Peterman
zeneszerző: Brett Detar
operatőr: Gonzalo Amat
producer: Morris Paulson, Matthew Peterman
vágó: William Brent Bell, Tim Mirkovich

szereplők:
Fernanda Andrade (Isabella Rossi)
Simon Quarterman (Ben)
Evan Helmuth (David)
Ionuţ Grama (Michael)
Suzan Crowley (Maria Rossi)
Bonnie Morgan (Rosa)

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com