Értékelés: 7/10 Így értékelünk mi »


humbling2Az öregségébe beletörődni nem tudó színész (Al Pacino) és a körülötte kavaró fiatal csaj (Greta Gerwig) szatirikus humorú története nem lett klasszikus ugyan, de Barry Levinson nyugodtan kirakhatja az ablakba. A Kiégésben a főszereplők egymással, de a képzelet és a valóság határán egy kicsit azért velünk is játszanak.

A film

Hirdetés

Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében…” – hangzik el a világhírű idézet William Shakespeare Ahogy tetszik című művében és ugyanúgy Barry Levinson legújabb filmjében. A Kiégés főszereplője az idős színészt alakító Al Pacino, aki a film első jelenetében, az öltözőben, tükör előtt előadott monológjával meghatározza az alaphangulatot: amikor a színész sem tudja megkülönböztetni a képzeletet a színjátszástól és a valóságtól.

Elég csak a plakátra vagy az előzetesre nézni, egyértelmű, hogy a sokadvirágzását élő ikon számára igazi jutalomjáték az ideg-összeroppanáson átesett, abból lábadozó, öreg színész, pláne, hogy a Kiégés a karakter saját pályája és élete végéről és az újrakezdés lehetőségéről költött, részben képzelt, részben álmodott, részben valóságos gondolataira épül. Szarkasztikus humorát nemcsak a szereplőknek – Pacino mellett a szerepét szuperintelligensen hozó Greta Gerwignek – köszönjük meg, de a forgatókönyv is tisztességesen megírt, ahogy a rendező színészeknek adott instrukciói is jól beállították ezt az alapvetően inkább vígjátéknak, de nem annak a térdcsapkodós fajtának tekinthető filmet. Igazán jó érzés, amikor tényleg azt érezni, a film partnernek tekinti a nézőt, hamar megtalálják a közös hangot, és onnantól kezdve már az apró részletekre is van idő figyelni.

Figyelj, kedves néző! Amit itt látni fogsz, talán nem is igaz! Talán én sem vagyok az, akinek gondolsz, de aki valaha voltam, az már biztosan nem vagyok! Figyelmeztet minket a Kiégés elején a főszereplő, Simon Axler, és az őt alakító Pacino valahogy pont úgy néz ki 74 évesen, ahogy egy 74 éves, keleti parti, károsan híres amerikai színésznek ki kell néznie. Axler utolsónak vélt színházi előadásán stílusosan leveti magát a világot jelentő deszkákról, ahonnan azonban szanatóriumba, majd saját otthonába kerül. Valójában innen indul a történet, a sötét függöny mögé, luxusvillájának rothadó díszletei közé meghúzódó színész otthonába és életébe toppan be Pegeen (Greta Gerwig), volt kollégájának nála több mint 30 évvel fiatalabb lánya. Kettejük viszonya kicsit minden is, meg semmi sem. Nem a klasszikus, öreg gazdag fószer vs. fiatal pénzéhes maca kapcsolat, de azt sem lehet mondani, hogy Pegeent a művészi nagyság hajtja (pláne nem az őszinte szerelem), amikor a színészóriás kegyeit keresi. Vannak finom utalások, de csak pont annyira, hogy ne higgyem el, őt csak a pénz érdekli. Igen, érdekli még a hírnév is. Axler mostanában egy hajnövesztő szer reklámjának arca lehetne. A menedzsere szerint ez jó ötlet.

humbling

Ilyesfajta macska-egér játék megy végig a filmben: játszik egymással a két főszereplő, aztán Pegeen anyja (Dianne Wiest) vagy a történetben fel-feltűnő régi szanatóriumi társ (Nina Arianda) is csatlakozik a partihoz, és persze játszik a film velünk. A Kiégés emberi játszmák sorozata, és éppen ezért számtalan olyan pillanata van a filmnek, amikor  rajtakaptam saját magam, ahogy éppen fiatalabbnak hiszem magam, szebbnek vagy okosabbnak, és még sok más arcom is felvillant előttem.

Barry Levinson leginkább a ’90-es években tette le az asztalra legnagyobb műveit. A Jó reggelt, Vietnam!, a neki Oscart hozó Esőember, a Zaklatás vagy az Amikor a farok csóválja… egy zenitjén már túlfutó rendezőt sejtetnek, mégis talán ő az egyik direktor, aki a legtöbbet tudta kihozni Al Pacinóból korábbi filmjük, a Dr. Halál főszereplőjeként. Következő közös projektjük, a zeneipar császáráról szóló Phil Spector bőven alulmaradt a nagy várakozásoknak. Levinson és Pacino harmadik közös munkája azonban – ami egyben az első, nem valós személyt középpontba állító film – ismét pozitív irányba emelte a görbét, még ha az aktív eutanázia élharcosáról szóló első együttműködésüket nem is tudta utolérni. A jól megírt forgatókönyv és a már említett határozott rendezői elképzelések (és persze a főszereplő zsenialitása) mellett azonban jó látni, hogyan tud az eddigiektől legalább egy kicsit eltérő szerepet alakítani a női főszereplő, Greta Gerwig. A huszonsokéves útkereső, kapunyitási pánikban szenvedő értelmiségi fiatalok szerepéről már bebizonyította, hogy jól ismeri, és jól tudja játszani, de itt a kontrahegedűs szerepében is sokat hozzá tudott tenni a filmélményhez.

A lemez

A kiadvány mezítlábasan érkezett a boltokba. Ezzel nincsen amúgy semmi gond, várhatóan úgy is elsősorban a főszereplő rajongótábora fogja megvenni, akiket semmilyen extra nem tántorítana el. Érdemes azonban figyelni rá, hogy legtöbb helyen Az utolsó felvonás címmel hivatkoznak rá. Hogy mi a két különböző cím oka? Nem jöttünk rá. Ha valaki tudja, írja meg kommentben!

Sergő Z. András

Sergő Z. András

Alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. A dokuk a liblingje. Kedvencei a kamaradarabok, coming-of-age, sport(politika), valláspolitika és -történet, művészi önreflexiók. [email protected]

Adatlap

Kiégés (The Humbling)
színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 2014

rendező: Barry Levinson
író: Philip Roth
forgatókönyvíró: Buck Henry
zeneszerző: Marcelo Zarvos
operatőr: Adam Jandrup
producer: Barry Levinson
vágó: Aaron Yanes

szereplők:
Al Pacino (Simon Axler)
Greta Gerwig (Pegeen Mike Stapleford)
Kyra Sedgwick (Louise Trenner)
Charles Grodin (Jerry)
Dianne Wiest
Dan Hedaya (Asa)

IMDb
Mafab

, , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments