Kritika

Néha a kevesebb a több – Bridget Jones-filmek

Bridget Jonest lehet szeretni vagy nem szeretni, de vitathatatlanul a szerencsétlenkedő, ám bájos, egyedülálló nő ikonjává vált a Szigetországban és szerte Európában. Ahogy a Szex és New York hat évadon és két nagyjátékfilmen át nyíltan állít valamit a nőkről, a Bridget Jones naplója, bár burkoltabban, egy angol romkom léptékével és szarkazmusával ugyanerre vállalkozik.

A filmek

Ha abból indulunk ki, hogy népszerűségét tekintve a Bridget Jones naplója egy remekmű a maga műfajában, innen lehet és kell is kritizálnunk kevéssé jól sikerült folytatását.

A tizedik James Bond-film, egyben a harmadik Roger Moore főszereplésével úgynevezett pre title sequence-ében (az animált főcím előtti jelenetben) a 007-es a következő párbeszédet követően: „– James, I need you! – So does England! otthagyja aktuális szeretőjét, majd síléceken száguldozva leveti magát egy szikláról, melyet példás zuhanás és hosszú angol csend követ, míg ki nem nyílik az angol zászló mintázatú ejtőernyő és felcsendül a jól ismert James Bond-score. Bridget a második rész legelején a Talpra Anglia riporternőjeként élőben közvetített ejtőernyős ugrást hajt végre a fent említett, A Kém, aki szeretett engem című James Bond film főcímdalára, avval a különbséggel, hogy míg Roger Moore ama a szent pillanatban a legfantasztikusabb férfi a világon,  Bridget a disznók közt landol. Így áldozza fel eredetiségét a film az otthonosság oltárán, foglal állást a tömegszórakoztatás mellett. A két filmről érdemes tudni, hogy ugyan mindkettő Helen Fielding regényéből, majd az általa írt forgatókönyvből készült, de rendezőjük nem azonos.journal-de-bridget-jones-13-g

Ennek a gesztusnak a megfelelőjével az első részben egy pallérozottabb nézői igényeket kielégítő, jóval kifinomultabb szinten találkozhatunk egy könyvbemutatón, ahol az önmagát alakító Jeffrey Archerbe és Salman Rushdie-ba botlunk, akitől Bridget praktikusan annyit kérdez: „Merre van a WC?” A különbség a két jelenetsor, egyben a két film között körülbelül olyan nehezen érhető tetten, mint maga az angol humor – az első rész eszközeit tekintve, a másodikhoz képest valójában egy fapados rétegfilm, amely egyrészt idézi a korábbi angol vígjátékok (Négy esküvő és egy temetés) világát, dramaturgiájában pedig ugyan lazán, de köti magát az austeni Büszkeség és balítélethez. Evvel meg is van a két férfi főszereplőnk – Hugh Grant, aki már korábbi filmjeiben is szilánkosra tört női roncsokat hagy maga után, mert az ideális nőt hajkurássza; és a 1995-ös Austen-adaptáció Mr. Darcy-ja, ugyancsak Colin Firth-szel a főszerepben. Már csak a 21. századi Jennifer Ehle gömbölyded idomait kellett reprodukálni, amely Austen korában maga volt a szexszimbólum, 2001-ben pedig egy súlyproblémákkal és függőségekkel küzdő harmincas hajadon. Nem véletlen, hogy a forrásműhöz és a korábbi feldolgozásokhoz képest a 2005-ös Büszkeség és balítélet adaptáció Keira Knightley főszereplésével rugalmasabban kezeli a főhős alkatára vonatkozó elképzeléseket.

A Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! – mivel az első részben eljutunk a bizonyosságig, szükségszerűen elhagyja az austeni hagyományt – lehetett volna egy állítás arról, hogyan is néz ki a 21. századi happily ever after, ha nem volna a végletekig túlzó és valószerűtlen. Bridget még túlsúlyosabb, viselkedése és fizikai esetlensége a börleszk határait súrolja, Mr. Darcy a korábbiaknál is darabosabb, Daniel Cleaver pedig patológiásan szexfüggő, vagyis nincs új a nap alatt, lerághatjuk ugyanazt a spárgát a kék levesről.journal-de-bridget-jones-2001-27-g

A második rész a cselekmény szintjén is megismétli azokat a jeleneteket és fordulatokat, melyeket az elsőben láthattunk. Mindkét filmben ott a premier plán Bridget hátsójáról, ott a szakítás a film közepén, a hazasétálás szomorú zenére, a jogi ügylet, amely közelebb hozza őt Darcy-hoz, a bunyó a két férfi között, és a gyönyörű és sikeres égimeszelő Bridget női ellenpontjaként, mindez tarkítva az idősebb generáció életének fejezeteivel. A folytatás látványosan nagyobb költségvetésű a forgatási helyszíneket és vastagon érzékelhető, időnként giccsbe hajló digitális utómunkát tekintve, ami még életszerűtlenebbé teszi a filmet, ha nem volna elég a túlzó és lehetetlen gegekből.

Túl azon, hogy az első rész felülmúlta a várakozásokat, és valóban, sokak számára nem lehet elégszer megnézni, hiszen kifogyhatatlan mennyiségű, klasszikussá vált jelenetsor és szöveg forrása, külön kiemelve itt a remekül sikerült magyar szinkront. Túl a második részen, melyet jobb volna elfelejtenünk, állítanak valamit a Bridget Jones-filmek. Reflektálnak egy társadalmi folyamatra, egy útra A-ból B-be (A= egy nő lehetőleg harminc alatt menjen férjhez, szüljön pár gyereket, ha épít is karriert, forogjon az első kettő körül az élet; B= nők és férfiak egyenlő esélyekkel és lehetőségekkel indulnak mind a párválasztásban, mind a munkaerőpiacon, hisz az egyéni boldogság nem feltétlenül a klasszikus családmodell keretein belül képzelhető el). A végeredmény mind a két Bridget Jones-részben ugyanaz, mint a Szex és New Yorkban vagy a Négy esküvő és egy temetésben, sőt az 1813-as Büszkeség és balítéletben is – a nap végén mindannyian ugyanarra vágyunk, szerelemre, férjre és gyerekre. A nagy, és költői kérdés csupán az, hogy számtalan kudarcon és afféron túl, amely mindegyik esetben a mű cselekményéül szolgál, hiteles-e a happy end?

A lemezek

A két film két külön lemezen jelent meg újra DVD-n, mindkettő eredeti, angol nyelven, illetve magyar szinkronnal, melyhez magyar vagy angol felirat társítható. A lemezek nem tartalmaznak extrákat.

Értékelés: 9/10

Bridget Jones naplója (Bridget Jones Diary)

színes, magyarul beszélő, amerikai-angol-ír-francia romantikus vígjáték, 98 perc, 2001

rendező: Sharon Maguire
író: Helen Fielding
forgatókönyvíró: Helen FieldingAndrew DaviesRichard Curtis
zeneszerző: Patrick Doyle
operatőr: Stuart Dryburgh
jelmeztervező: Rachael Fleming
producer: Tim BevanJonathan CavendishEric Fellner
executive producer: Helen Fielding
látványtervező: Gemma Jackson
vágó: Martin Walsh

szereplő(k): 
Renée Zellweger (Bridget Jones)
Colin Firth (Mark Darcy)
Hugh Grant (Daniel Cleaver)
Jim Broadbent (Bridget apja)
Gemma Jones (Bridget anyja)

IMDb

 

Értékelés: 4/10

Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (Bridget Jones: The Edge of  Reason)

színes, magyarul beszélő, angol-francia-német-ír-amerikai romantikus vígjáték, 108 perc, 2004 

rendező: Beeban Kidron
író: Helen Fielding
forgatókönyvíró: Andrew DaviesHelen FieldingRichard Curtis,Adam Brooks
operatőr: Adrian Biddle
jelmeztervező: Jany Temime
zene: Harry Gregson-Williams
producer: Tim BevanJonathan CavendishEric Fellner
látványtervező: Gemma Jackson
vágó: Greg Hayden

szereplő(k): 
Renée Zellweger (Bridget Jones)
Hugh Grant (Daniel Cleaver)
Colin Firth (Mark Darcy)
Gemma Jones (Mum)
Jim Broadbent (Colin Jones)
Jacinda Barrett (Rebecca)
James Callis (Tom)
Shirley Henderson (Jude)
Neil Pearson (Richard Finch)

IMDb 

 

Vághy Anna

Az ELTE film és magyar szakos hallgatója voltam, így az égvilágon semmi különös nincs abban, hogy imádok írni és filmeket nézni. Abban sincs, hogy hatalmas lelkesedéssel gyártok elméleteket (apró és egészen lehetetlen összefüggésekből is), abban inkább, hogy csak ritkán állják meg a helyüket, de kellő türelemmel és humorérzékkel talán szórakoztatóak, olvasója válogatja.

Filmek: Rendezőóriások, műfajiság és szerzőiség határai és leginkább e határok feszegetői izgatnak hosszan és töretlen szenvedéllyel – Kubrick, Tarantino, Coppola és leánya, Lynch, Lars von Trier, Cronenberg, Tarkovszkij, Terry Gilliam, Gondry, Nolan, Wes Anderson és Woody Allen (de az szerelem!).

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com