Értékelés: 7/10 Így értékelünk mi »


TruthCate Blanchett, Robert Redford és Dennis Quaid neve fémjelzi azt a politikai drámát, amelyet tavaly mutattak be az Egyesült Államokban, és ami hozzánk még mindig nem jutott el. Pedig a Truth-t az Oscar-díjas Spotlight – Egy nyomozás részleteinek tévés megfelelőjeként pozicionálták, túlzott érintettsége folytán azonban mégsem lett mérföldkő.

A 2004-es amerikai elnökválasztási kampány döntő részben a két jelölt katonai szolgálatáról szólt. Az afganisztáni és iraki háborúktól túlfűtött Egyesült Államokban a hírek a demokrata John Kerry vietnámi harctetteit méltatták (önmagában egy baloldali jelölt hazafiságának középpontba állítása jól mutatja a társadalom hangulatát), a vele szemben álló George W. Bush kapcsán pedig azt emlegették, hogy egy percet sem töltött a fronton, csak a hátországban szolgált katonaként. Az állítást a CBS tévécsatorna 60 Minutes című ikonikus műsorának egyik adása megfejelte azzal, hogy az elnök a frontvonal elkerülését családjának politikai kapcsolatain keresztül érte el.

Hirdetés

Az ominózus riportról szól a vakmerő címmel felvértezett Truth (Igazság). A műsor főszerkesztője, Mary Mapes (Cate Blanchett) az adás után támadások kereszttüzébe kerül, mert néhány blogger megvádolja a kulcsdokumentum hamisságával. A kérdésből az elnökválasztás időszakában országos botrány kerekedik, a célpont pedig az addig a szakmájának általános megbecsülését élvező oknyomozó újságírónő.

Truth 3

A téma kiváló alapot képez egy nagyszerű pszichológiai és politikai drámához, a rendező (az elsőfilmes James Vanderbilt) azonban Mary Mapes önéletrajzi könyvéből írta meg a forgatókönyvet, így kizárólag az újságírónő szemszögéből dolgozta fel az eseményeket. Ez egyébként egyáltalán nem szokatlan a zsánerben (gondoljunk csak Az elnök embereire), csakhogy a többi adaptáció esetében a dramaturgia a nyomozásra fókuszál, és a folyamat bemutatásával jeleníti meg a korszak ellentmondásait – ebben volt tökéletes a Spotlight – Egy nyomozás részletei. A Truth esetében azonban a drámai ív a játékidő felénél törést szenved (amit aztán sosem hever ki), a rendező átvált a főhős meghurcoltatásának kizárólagos ábrázolására: az erős, határozott, sikeres nő az összeomlás szélére kerül. A szerep tökéletesen illeszkedik Cate Blanchett életpályájába – az utóbbi időben különösen sűrűn játszik hasonló szerepeket (Blue Jasmine, Carol) –, furcsa módon azonban a közös politikai nézeteink ellenére sem tudtam általánosan együtt érző lenni a főhőssel.

Az ellenérzésem összefügg a film üzenetével, amely szerint mindenki hibás, csak az újságírónő nem. Az általános médiakritika vagy épp az internet (és az amerikaiak által kifejlesztett infotainment) nyomán megváltozó médiavilág helyett a film fókuszában az áldozat áll, akit a saját tévécsatornája hurcol meg azáltal, hogy kihátrál mögüle. De biztos, hogy a CBS volt a fő gonosz? A nő szemszögéből kétségtelenül. Általánosságban azonban sokkal érdekesebb lett volna a blogokat, a politika által maximálisan befolyásolt konkurenseket középpontba állítani, és feltenni azt a kérdést: mikor vagy miért szűnt meg az objektív újságírás és az arra vonatkozó igény a társadalomban? Megannyi kérdés, amit a film nem tesz fel, megannyi téma, amit a film nem érint – épp mint egy rossz riportfilmben.

Truth

Igazán a huszadik században vált a média a negyedik hatalmi ággá azáltal, hogy a tévé révén tömegekhez juthatott el (mára az ötödik ág is megjelent, erről kellett volna szólnia A Wikileaks-botránynak). A jelenség csúcspontja amerikai szemmel Nixon elnök lemondása volt – ekkor bebizonyosodott, hogy két újságíró kitartó munkával képes akár a világ leghatalmasabb emberét is elmozdítani hivatalából. A média erejét bizonyító eseményt számos film feldolgozta (pl. Frost/Nixon), mégis igazán Az elnök emberei emelkedik ki közülük, amely máig az egyik legfontosabb mozgókép a témában.

Alan J. Pakula mozijában Robert Redford játszotta az egyik oknyomozót, s szimbolikus módon az idős színész a Truth-ban is visszaköszön. Dan Rathert alakítja, a korszak egyik legjelentősebb tévébemondóját, aki utolsó évét tölti a képernyőn nyugdíjazása előtt. A színész személye így egyfajta folytonosságot képez a zsánerben (különösen, ha hozzávesszük A hírek szerelmeseit, ahol Redford szintén riportert alakított), hovatovább nyugdíjazását a rendező párhuzamba állítja a főszerkesztőt ért megalapozatlan vádaskodás folytán ellehetetlenülő oknyomozás alkonyával. Ez a Truth legfontosabb üzenete: úgy már nem lehet valódi újságírói munkát folytatni, ha egy riport kapcsán nem a téma alanyát, hanem a témát felvetőjét vallatják.

Adatlap

Truth
színes, ausztrál-amerikai életrajzi dráma, 121 perc, 2015

rendező: James Vanderbilt
forgatókönyvíró: James Vanderbilt
operatőr: Mandy Walker
zene: Brian Tyler
producer: Brad Fischer, Doug Mankoff, Brett Ratner, William Sherak
vágó: Richard Francis-Bruce
szereplők: 
Mary Mapes: Cate Blanchett
Lucy Scott: Elisabeth Moss
Dan Rather: Robert Redford
Mike Smith: Topher Grace
Roger Charles: Dennis Quaid
Andrew Heyward: Bruce Greenwood
Josh Howard: David Lyons
, , , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments