Értékelés: 6/10 Így értékelünk mi »


himalaya_-_korean_movieLee Seok-hoon koreai rendező The Himalayas című filmje kapcsán az volt a legnagyobb várakozásom, vajon a távol-keleti megfogalmazás mit ad hozzá a hegyi film műfajához? A válasz: leginkább morális kérdéseket és drámát.

Könnyű sikertelen hegyi filmet forgatni az amúgy szó szerint “top” témából, ugyanis a legnagyobb történés, hogy a mászók menetelnek a hóban, egyre csak menetelnek és menetelnek. Aztán többnyire megtörténik a tragédia, és akik megmaradnak, azok tovább menetelnek – a halálba vagy haza a családjukhoz. Mindez nehezen érthető, ha a film nem tudja átadni azt a megértést, azt a spirituális villanást, ami ott fent várhatja a mászókat. Ám Lee Seok-Hoon kimozdul a hegyi filmek sorából egy széleskörűbb mesélési technikával. Igen, a The Himalayas hegyi film, de közben családi dráma és afféle oktató szerepe is van. Ez talán furán hangzik, de annyira mégsem az, ha összevetjük az aktuális koreai mozisikerrel, a Vonat Busanba – Zombi expressz című alkotással, ami történetesen egy zombifilm, ám tele van családi dráma elemekkel, és annál is több morális mondanivalóval!

the_himalayas
Hirdetés

Lee Seok-Hoon hatodik nagyjátékfimje a The Himalayas. Korábban leginkább romantikus komédiákra tett kísérletet (Two faces of my girlfriend, 2007; Dancing Queen, 2012), amely vonulat némiképp ebben a filmjében is észrevehető. Jelen esetben ugyanis nem egy vegytiszta sportfilmről van szó, a film nagyobb része a hólepte hegyekben játszódik, de Lee Seok-Hoon kiszélesíti a képet és sorra bemutatja a mászók családi életét is. A korábbi romantikus komédiák hatása Park Moo-Taek történetében érezhető a leginkább, a srác ugyanis sokévnyi párkapcsolatát hagyja hátra, hogy Uhm Hong-Kil-vel mászhasson, ám az egyik edzésen, valahol a hegyekben, megjelenik a lány  – visítva, sírva, követelőzve. A következő jelenet már Moo-Taek sírós jelenete, amikor részegen, a szakítást megbánva vánszorog haza.

A film másik főszereplője, az említett Uhm Hong-Kil, a koreai hegymászás történet egyik legnagyobb alakja. A film már a legelejétől hősként ábrázolja, aki nemcsak csak a heggyel, a nepáli családokkal is együtt rezdül. Ez a valóságban is igaz, Uhm Hong-Kil iskolát alapított a serpák nehéz sorsú gyermekei számára.

A családi jelenetek sorozata azonban csak bemelegítés a dráma működtetéséhez, ami Moo-Taek és két társa halálakor kezdődik igazán. A három hegymászó nem tud lejönni a hegyről és Hong-Kil úgy dönt, hogy lehozza a holttesteket. Ám a film ezen pontján két dolog kerül szembe: moralitás és racionalitás. A helyzet gyakran előforduló hegyi film helyzet: valaki elakad a hegyen, egy mászótárs pedig hezitál, hogy érte menjen-e, vagy visszamenjen a bázisra. Nagyjából 90% az esélye, ha az előbbi mellett dönt, a “segítő” is meghal a hegyen. Ahol ők másznak, az minden értelemben az emberi teljesítőképesség határain mozog. Bármi történik, bármi, az a véget jelenti, mert minden méter, minden lélegzetvétel, minden apró időjárás változás már a határon túl van. Mégis ebben a filmben, aki a társaiért megy és meghal, az a hős, aki a visszafordulás mellett dönt, az az áruló. S mivel ez az üzenet egy nagyon speciális műfaj keretein belül formálódik, bizonyos tényezőket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Például, hogy a hegyi film nem háborús film, akik ott küzdenek a hegyen, azért vannak ott, mert ez az, amit minden porcikájukkal kívántak, ami az álmuk, az életük, vagyis a saját döntésük.

Talán meglepő, de ugyanez a morális üzenet sokkal jobban működik az aktuális koreai zombifilm, a Vonat Busanba – Zombi expressz esetében, ahol a semmiből előrobbanó zombik elől menekül egy vonatnyi ember. A film előrehaladtával egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy sorban mindenki meg fog halni (ahogy a műfaj megkívánja), vagyis az élet gyors leképezése pörög a szemünk előtt. Így könnyű átérezni az életminőség jelentőségét, hiszen a halál látványosan elkerülhetetlen, de hogy hogyan éltünk, az egyáltalán nem mindegy. Így a szimpatikus karakterek azok lesznek, akik segítik egymást, a rossz fiúk pedig azok, akik a saját bőrüket mentik. Hiszen ez egy háborús szituáció, és nem az annyira vágyott hegyek.

himalayas

A The Himalayas története azzal fokozódik, hogy Hong-Kil expedíciót szervez a holtestek lehozásáért, mintegy szembe menve korábbi elveivel, racionalitásával, amit a film nyitó jelenetében láthatunk tőle. Ekkor már színtiszta dráma zajlik, minden a gyászról, az elvesztés feldolgozásáról, a barátságról, bajtársiasságról szól – számomra viszont cseppet sem megható módon. Hiszen látjuk, hogy megszállottként, pénzt és további életeket nem kímélve vágnak bele egy őrült expedícióba. Persze ez a dráma lényege, a rendkívüli fájdalmaktól működhet is, de nem egy hegyi filmmel variálva. Ehhez illik hozzátenni, hogy ez az expedíció is valós történeten alapul, de a valóságban – legalábbis ahogy a hírekben referálnak rá – az ok nem érzelmi volt, hanem megtisztítani a hegyet az emberi nyomoktól, vagyis az otthagyott szeméttől, holtestektől.

Összegzésképpen igen vegyes szavakkal tudom illetni a filmet. Szerencsés húzás volt emberibbé tenni a The Himalayast, vagyis a sportfilmet drámával és komédiával vegyíteni, de az, ahová a dráma kulcspontja tevődött, ellene megy a sportfilm karakterisztikájának. A kétlakiság miatt bizonytalan vagyok, hogy a The Himalayas meg tudja-e találni a maga célcsoportját, mert mászós filmnek túl sírós, sírós filmként viszont túl sok sportjelenetet tartalmaz.

Adatlap

Himalaya (The Himalayas)
koreai dráma, 124 perc, 2015

rendező: Lee Seok-hoon
forgatókönyvíró: Suo Jieun-min, Youn JK, Lee Seok-hoon, Kang Dae-gyu, Park Su-jin, Lee Jong-suk
operatőr: Kim Tae-sung
zene: Hwang Sang-joon
producer: Youn JK
vágó: Lee Jin

szereplők:
Hong-Gil Um: Hwang Jung-min
Lee Dong-gyoo: Jo Sung-ha
Park Jeong-bok: Kim In-kwon
Cho Myeong-ae: Ra Mi-ran
Moo-Taek Park: Woo Jung

IMDb
Mafab

, , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments