Kritika

Gépek csatája – Vasököl

Eljön majd az az idő, amikor emberek helyett gépek küzdenek meg egymással a ringben. Létezik majd egy olyan világ, ahol két és fél méteres robotok harcolnak egymással. A Vasököl ezt az elképzelést mutatja be nekünk a science-fiction nyelvén, megbolondítva egy apa-fia kapcsolat problémamentesnek egyáltalán nem nevezhető történetével. 

A film

A XXI. század realitásán túllépve képzeljük el, hogy a hús-vér emberek bokszolása helyett hatalmas monstrumoknak szurkolnak az efféle sport kedvelői. A gépeket emberek irányítják kézi vezérléssel a ring széléről – ahol a legnagyobb feszültségben és izgalomban toporognak. Mindebben azonban – a műfaj hozományaként – még semmi példátlan nem lenne, így szerencsére ezen túlmutat a film mondanivalója is. Ugyanis a gépek csatája párhuzamba állítható az emberi problémákkal, nevezetesen, hogy az egymás számára idegen apa és fia tíz év után hogyan kezd a kapcsolatuk kiépítésébe, ami során fokozatosan megismerik egymást, és megindul a ragaszkodás a másik irányába. A szülő-gyermek kapcsolatok szövevényes viszonyát filmre vinni mindig izgalmas témának mutatkozik a különféle történetek, kapcsolatok, rendezői elképzelések kiapadhatatlan tényezői miatt.

Charlie, a lecsúszott bokszoló – akit egy sikeres karrier csúcsáról taszított le a pléhmonstrumok meccsei iránti egyre fokozódó érdeklődés –, kénytelen a maga teste és ereje helyett a gépekre támaszkodni. A küzdelmek kimenetelére kötött fogadások azonban újra és újra elodázzák a várva várt meggazdagodás reményét, mígnem az eladósodás szélére kerül. Ekkor érkezik számára a lesújtó hír: egykori barátnője életét vesztette, tizenegy éves fia adoptálását pedig „sógornője” indítványozta. Beleegyezik a gyermekről való lemondásba, persze nem csekély összeg fejében, hisz valamiből mégiscsak meg kell élni. A megállapodás szerint azonban nyár végéig a fiúnak vele kell maradnia.

Eddig a pontig a film remekül megalapozza a kiinduló negatív apa-fia viszonyt. Két ember kapcsolatát, akik hosszú évekig nem érintkeztek egymással, nem találkoztak, nem beszéltek. Ennek következtében a közömbösség figyelhető meg kettejük között, ami aztán az együtt átélt események hatására pozitív irányú változáson megy keresztül. Ahogyan a kisfiú kezd ragaszkodni az általa talált és rendbe hozatott robothoz, Atomhoz – akivel a versenyeken is részt vesz –, úgy kezd az apa számára is egyre fontosabbá válni a fia. Ez főképpen az együtt átélt mérkőzéseknek köszönhető, ahol mindkettejük szeme előtt ugyanaz a cél lebeg – legyőzni az ellenfelet. Tehát a film nagyobb részében mégiscsak a meccseken van a hangsúly, és a két ember kapcsolatának problémái kevésbé kerülnek górcső alá, majd csak a végén történik meg a nagy áttörés. Így a robot-sztori csöppet monotonnak tűnik, majdhogynem unalmasan elnyújtottá válik, annak ellenére, hogy a megjósolható végkifejlet – a meccsek eredményét illetően – nem következik be.

A színészek játéka helyénvaló, Hugh Jackman nagyszerűen alakítja a harcok világában élő, túlélésért küzdő keményfiút, és a fia szeretetét – akaratlanul is – elnyerő apát. Ő az egyetlen szereplő, aki hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül a film végére. A Max-et játszó Dakota Goyo szintén ideális választásnak bizonyult a kisfiú szerepére, nyílt, őszinte tekintetével, és ártatlan mosolyával bárkit képes magába bolondítani.

Az elszalasztott lehetőségektől eltekintve, a Vasököl a hossza ellenére is nézhető és élvezhető alkotás lett. És bár a műfaj kedvelői láthattak már élvezhetőbb darabot is (gondoljunk csak a Transformers filmekre), mindezek ellenére mégis érdemes a figyelemre.

A lemez (Kiss Tamás)

Az Intercom kiadványa megéri a pénzét, már csak Shawn Levy lelkesedése miatt is. A Vasököl rendezője ugyanis elképesztő elánnal adagolja az információkat a bónuszanyagokban. Egy audiokommentár is végigkíséri a filmet, de két rövidfilm illetve egy bakiparádé is megemlékezik a forgatási eseményekről. Az Így készült a Vasvölgy című kisfilm pl. Atom kalandos megtalálásának helyszínére kalauzolja az érdeklődőket, s a négy napos forgatás nehézségeit tárja fel. A legrészletesebben a földcsuszamlás-jelenet megoldásaival szembesülhetünk: a tíz másodperces mozzanat kedvéért egy hatemeletes építményt ácsoltak össze, három darut szállítottak a helyszínre, s miközben a kissrácot, a kaszkadőrét és az operatőrt össze-vissza rángatták és csúsztatták, mindvégig melegített vizet használtak esőnek. A Robotok című rövidfilm ugyancsak komoly érdekességeket tartogat: pl. 19 életnagyságú robot-alakot építettek meg a Vasököl kedvéért, gondosan ügyelve arra, hogy kinézetük alapján mindegyiknek külön-külön személyisége legyen. A rendkívül informatív extrák mellé még egy bakiparádé is felfért a lemezre.

Vasököl (Real Steel)

színes, amerikai-indiai sci-fi akciófilm, 127 perc, 2011

rendező: Shawn Levy
forgatókönyvíró: John Gatins, Dan Gilroy, Jeremy Leven
zeneszerző: Danny Elfman
operatőr: Mauro Fiore
producer: Shawn Levy, Susan Montford, Don Murphy, Robert Zemeckis
vágó: Dean Zimmerman

szereplők:
Hugh Jackman (Charlie Kenton)
Dakota Goyo (Max)
Evangeline Lilly (Bailey Tallet)
Kevin Durand (Ricky)
Phil LaMarr (közvetítő)
Olga Fonda (Farra)
Anthony Mackie (Finn)
Hope Davis (Debra)
James Rebhorn (Marvin)
John Gatins (Kingpin)

szinkronhang:
Kőszegi Ákos (Charlie Kenton magyar hangja)
Stohl András (Ricky magyar hangja)
Barabás Kiss Zoltán (Finn magyar hangja)
Dózsa Zoltán (Kingpin magyar hangja)
Tordy Géza (Marvin magyar hangja)

IMDb

Megjelenés dátuma: 2012.02.22.
Szinkron nyelv: magyar DD 5.1, angol DD 5.1
Felirat nyelv: magyar, angol
Extrák: -Így készült a Vasvölgy -Robotok -Audiókommentár -Bakik

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com