Kritika

Zsaru de Janeiro – Elit halálosztók

2008 Tropa De Elite 003Bűn és bűnüldözés – Rio de Janeiroban a két fogalom nem ellentétes, a bűnhődés pedig ismeretlen. A városról Kasszandra álmaként adott brutális képet 2007-ben az Elit halálosztók, még azelőtt, hogy Mexikóban is elszabadult a pokol.

Európában a messzi Dél-Amerika talán egészen az ezredfordulóig sokkal inkább gazdag kultúrájáról vagy lenyűgöző tájairól volt híres, semmint tomboló, erőszakos bűncselekményeiről és katasztrofális közbiztonságáról. A millennium óta eltelt másfél évtizedben megfordult a közgondolkodás, és ezt jól mutatja az idei olimpiát kísérő központi előkészületek vagy a kiutazóknak nyújtott tanácsok hangulata. A városról kétség kívül a legjobb látleletet az Isten városa adta, de aki igazán kíváncsi, mit jelentett a helyiek számára a játékokra való felkészülés, nézze meg az Elit halálosztókat.

A 2007-es akciófilm alaptörténete szintén egy nagy nemzetközi eseményhez kapcsolódik. A pápa érkezik látogatóba a városba, viszont a politikai és gazdasági elittel szemben őszentsége az egyik nyomornegyedben szeretne megszállni. Épp ezért a városvezetés azt parancsolja a rendőrségnek, hogy a hátralevő hat hónapban tisztítsák meg az ominózus favelát. A feladatra egyetlen egység alkalmas: a korrupciót és megalkuvást el nem tűrő BOPE (Rendőri Különleges Műveletek Osztaga).

MCDELSQ EC007

A történetből persze egy középszerű akciófilmet (vagy annál is rosszabb sorozatot) készíthettek volna, de az Elit halálosztók a modern brazil filmművészet egyik legjobbja lett. A kulcsmomentum az volt, hogy a címben nevezett csapatot a rendező, José Padilha hasonlóan kegyetlenként ábrázolja, mint a dílereket. Ezt persze nem ő találta ki, hanem két kommandós, akik egy regényben tálaltak ki, és ezt adaptálták később vászonra. A fél-katonai szervezetnél és a bűnözők csoportjánál nem álltak meg, kitértek a végletekig megvesztegethető rendőrségre, és beépítették az idealizmusával is ártó, burokban élő, gazdag egyetemistákat – kár, hogy a politikát csak érintőlegesen vonták be. Ugyanakkor nem csupán a különböző szervek vagy az egyes társadalmi rétegek romlottak, hanem az onnan kiemelt egyének is.

„El tudnánk képzelni, hogy Serpico rossz rendőr?”

A rendhagyó dramaturgiával bíró történetet az elit kommandós egység fiatal hadnagya, Roberto Nascimento (Wagner Moura) narrálja. A leendő apa az elviselhetetlen stressz miatt kénytelen megkeresni utódját, de a feladat különlegessége folytán nem talál alkalmas jelöltet. Két személyre szűkíti a keresést, akik történetesen barátok: André Matias (André Ramiro) precíz és megalkuvást nem tűrő rendőr, aki munkája mellett jogot hallgat. Neto Gouveia (Caio Junqueira) vehemens, lendületes figura, aki minden feladattal megbirkózik, de közben sosem sározza be a kezét.

elite squad

Az osztagot a három főszereplő által ismeri meg a néző. A két rendőr a történet során válik kommandóssá, de a szokásos amerikai dramaturgiával szemben a kiképzés a játékidő második felére esik. José Padilha nem sieti el a dolgát, bőven szán időt a karakterek felépítésére és a környezet bemutatására. Ha kifogást kellene emelnem, biztosan az egyenetlenséget említeném meg, noha az utolsó félóra mindent kompenzál.

A morális irány fordított: a főhősök, ahogy egyre közelebb kerülnek a különleges egységhez, egyre jobban elveszítik emberi vonásaikat. Az Elit halálosztók azért vált az akciófilmek műfajában megkerülhetetlenné, mert karakterei a korrupció legapróbb megnyilvánulását is elutasító mentalitásuk ellenére elhullanak, és nem pusztán az emberiesség mércéje szerint, de rendőrként is elbuknak a túlkapásaik folytán. A rendező olyan értéket feszeget, amit korábban senki. El tudnánk képzelni, hogy Serpico rossz rendőr? Vagy hogy Jake a Kiképzésből több árt a társadalomnak, mint amit segít?

Az Elit halálosztókban az erőszakábrázolás kegyetlensége még különlegesnek számított, de éppen ezzel támasztották alá, hová vezethet, mivé fajulhat az állami nyomásra gerjesztett drogellenes háború. José Padilha filmje Kasszandra álmaként jósolta meg, mi vár Mexikóra a 2010-es években, mit jelent a gyakorlatban az „erőszak erőszakot szül” közmondás. A megvetett jóslatú brazil mozi Észak-Amerikában elkerülte a figyelmet, talán ezért is érhette akkora sokként a kábítószer elleni küzdelem kegyetlensége a helyieket. Mindenesetre a mexikói háború kitermelte a helyi megfelelőjét, a csaknem egy évtizeddel később bemutatott Sicario – A bérgyilkos az Elit halálosztók hollywoodi megfelelője, lenyűgöző zenével és képekkel. Más kérdés, hogy az utóbbi sokkal inkább életszagú (és szerintem pont ebben bukott el az olasz Suburra – és hogy a mennyire kapcsolódnak, jól jelzi, hogy az előbbi folytatását az utóbbi rendezője készíti).

Talán épp a valódisága miatt érhetett el hatalmas népszerűséget hazájában az egyszerűen Elit osztagra keresztelt alkotás. A lappangva terjedő mozi anélkül vált minden idők egyik legnézettebb brazil filmjévé, hogy a forgalmazó akár egyetlen plakáton hirdette volna. Szokatlan az is, hogy csak a hazai premier után hívták meg filmfesztiválokra – méltó igazságtétel, hogy a 2008-ban a Berlini Filmfesztiválon elnyerte a legjobbnak járó Arany Medve-díjat. Jól mutatja, hogy bemutatásának idején mennyire megosztó volt a film: számos író teljesen félreértve a rendőri túlkapások dicsfényezése miatt vagy épp az öncélú erőszakábrázolás kapcsán kritizálta az Elit halálosztókat. A folytatás aztán mindenben felülmúlta az egyébként is jól sikerült eredetit.

Korruptacabana – Elit halálosztók 2.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com