Pek Csongjol bemutatkozó gondolatkísérlete, a Belső szépség szép képekkel és megszívlelendő gondolatokkal járja körbe az ősi kérdést: vajon a szerelem a lelkek vagy a testek násza?
Udzsin megtalálta lelki társát Iszu (Han Hjodzsu) személyében. A bútorkészítő férfi és a bútorboltban dolgozó lány már az első randevún egymásra hangolódtak – csakhogy Udzsin minden reggel más testben ébred. Hol fiatal férfi, hol idős nő, hol gyerek, hol koreai, hol egészen más. Neki magának is nagyon nehéz megszoknia a tükörből reggel visszanéző mindig új arcot – a kérdés az, Iszu is képes lesz-e elfogadni, hogy minden nap más testbe költözik a lélek, akit szeret.
A Belső szépség egy eszméletlen izgalmas kérdésfelvetésből egy szó szerint vett fizikai kísérletet csinál – méghozzá nagyon érdekesen. Körbejárja egy ilyen élettel járó praktikus gondokat, de górcső alá veszi annak lelki vetületét is. A lassan csordogáló cselekmény során a néző reggelről reggelre együtt ébred Udzsinnal, kiválasztja a sok száz ruhából a megfelelőt, kikeresi a megfelelő dioptriát a szemüveghez. A szépen kimunkált, módszeresen építkező, de kicsit lassúra sikerült forgatókönyvet Park Jeon-ye és az egyik korábbi év fesztiválprogramjában is szereplő Egy mázsás bombázót is jegyző Kim Seon-jeong írták egy amerikai közösségi minisorozat alapján.
A hangulatról pedig elsősorban Jo Yeong-wook zeneszerző, Kim Tae-Kyung operatőr és Jan Yim-mo vágó gondoskodtak. Jo Yeong-wook melankolikus dallamokat, Tae-Kyung pedig mézszínű képeket állít csatasorba. Yim-mo ügyesen játszik a sok szereplő által végigcsinált egyetlen mozdulatsor bemutatásával: ez a filmben repetitív elemként visszatérő motívum a történet előrehaladtával is izgalmas tud maradni, Yim-mo folyamatosan gazdagítja a szekvenciát, így tartva fent a nézői érdeklődést.
A fimnek egyébként ez az egyik legnagyobb kihívása: számos (ugyanis legalább két tucat színész kelti életre Udzsint) szereplőn keresztül bemutatni egyetlen karaktert – és ezt bizony remekül megoldja. Nemcsak a vágás és az ismétlődő elemek variációi, de a kiváló színészgárda is mindent megtesz, hogy folyamatosan lekösse a figyelmünket. Hiába változik a test, ha megmaradnak a gesztusok, a megszokott szófordulatok – a színészek magabiztosan alakítják a saját adottságaikhoz Udzsin jellemzőit. Különösen igaz ez a nőkre, akik ügyesen veszik fel a férfias testtartásokat és szokásokat.
Összességében a Belső szépség egy nagyon érdekes és kedves körbejárása egy izgalmas kérdésnek – de sajnos ennél több, minden potenciálja ellenére, nem tudott lenni. A több mint két órás fimből egy feszesebb történetvezetéssel igazi modern kori klasszikus válhatott volna, így azonban be kell érjük egy szívmelengető romantikus filmmel, ami elsősorban hangulatával ejti rabul nézőjét.