teadelutan4Az Ana tér és a Teadélután egymástól nagyon távoli életvilágokba (Zágráb és Chile) engednek betekintést, mégis közös bennük, hogy nagyon idős asszonyokat ismerhetünk meg, akik a halál árnyékában hasonló gondokkal küszködnek: az öregedéssel, a betegségeikkel, emberi kapcsolataik elvesztésével és a magánnyal.Az Ana tér címszereplője Zágrábban él, és negyven éve minden áldott nap, hóban, szélben, napsütésben, kegytárgyakat árul a város temploma előtt. Legádázabb vetélytársa Zorka, aki a templomkapu másik oldalán kínálja a portékáját. A két nő örök harcban áll egymással, civakodnak, rózsafüzérrel és vallásos naptárral alullicitálják egymást, csak hogy lealázzák a másikat. Ám boldogulni sem képesek egymás nélkül: mindkét nő a másikhoz képest határozza meg magát, – amolyan „se veled, se nélküled” kapcsolat az övék. A nem túl izgalmas film érdekessége Zágráb templomterének nyüzsgő forgataga, amelybe teljességgel beleszövődik a két idős asszony élete évtizedek óta.

A Teadélután egy chilei leánygimnázium „örök” barátnőinek életébe kalauzolja a nézőt: az elegáns, idős hölgyek az érettségijük óta havonta összejönnek valamelyiküknél, – immáron 63 éve. Az éveken át forgatott filmet egyikük lányunokája rendezte, így válhatunk részeseivé e női szeánszok legszemélyesebb beszélgetéseinek is.

Szemmel láthatóan egyiküknek sem jutott osztályrészül a nélkülözés, pazarul berendezett lakásokban fogadják egymást, csinosan, mindig gondosan kisminkelve. Soha nem dolgoztak ezek az idős hölgyek. Egyikük hajdani, gyöngybetűkkel írt füzetéből megismerhetjük azt az életprogramot, amivel a gimnázium fiatal lányként útnak indította őket az életbe: „a férfi feladata a család anyagi jólétének biztosítása, a nőé a család érzelmi biztonságának megteremtése és a gyermekek nevelése”. Az ilymódon kijelölt életcél tehát: időben, jól férjhez menni és az életüket alárendelni a családnak.

Hirdetés

teadelutan

Mivel minden hölgy más karakter –  akad közöttük jóságos, cserfes-szabad szájú, kacér, szigorú erkölcsű, és a modern világgal lépést tartani akaró – életük közös, de az intimebb eseményeivel is különböző megközelítésben ismerkedhetünk meg. Valamennyiük központi témája saját párkapcsolata az idő távlatában: a párkeresés, az esküvő, a házasélet, a megcsalások és azok megélése, a férj elvesztésének vesztesége és az új kapcsolatok. Történeteikből és múltfelidéző beszélgetéseikből egy prűd, férfidominanciájú társadalom dohos értékvilága bomlik ki, olyan világé, melyben kötelező volt szűzen férjhez menni, és a lányok azt sem tudták, mi fog velük történni a nászéjszakán, mert senkitől nem merték megkérdezni. Talán azért is volt számukra évtizedeken át annyira fontos ez a barátnők alkotta „hátország”, az egymásba kapaszkodás, hogy biztonságosabban érezzék magukat az őket körülvevő macsó világban. Ugyanakkor a szavaikból és rejtett gesztusaikból az is kitűnik, hogy polgári jólétben dúskáló, zárt, arisztokratikus női kasztot képeznek ők, akik közé kivülről lehetetlen betörni, és akiktől a perui indián származású cselédlány szinte már Édes Anna-szintű lekezelése sem áll távol.

teadelutan2

Évek óta tervezgetett közös álmukra, egy egzotikus tájra való utazásra folyamatosan gyűjtögetik a pénzüket. Az oly hőn vágyott „nagy utazásból” végül egy kis kirándulás kerekedik, aminek nagy részét nyugágyakban átszundikálják egy parkban. Így olvadnak el lassan a beteljesületlen vágyaik is.

Bár valamennyiük felett elszállt az idő, az idő múlását mégis nagyon különbözően élik meg. Van aki a múltban él, és az emlékeiből merít erőt az előtte álló nehéz, betegségekkel terhelt évekhez. „Ne élj sárguló fotók emlékének, vagy legalábbis ne ragadj bele” – figyelmeztetik őt. Más a jelenben éli ki magát, nem kapaszkodik a múltba, de nem mer belegondolni a jövőbe sem. És van közöttük, aki csak a jövőnek él, fájdalmas orvosi kezeléseknek vetve alá magát, hogy ameddig csak lehet, együtt maradhasson a magát ellátni képtelen Down-kóros lányával. Az idő pusztítása a forgatás öt éve alatt megörökített fotókon is nyomot hagy: a nyolcvanadik évükön is túljutott asszonyok lassan „eltünedeztek” a képekről, meghaltak, vagy végleg ágyhoz kötöttek lettek.

teadelutan3

Az idős hölgyekről készített film megkísérelte öt éven át hűen nyomon követni a találkozóikat, és a rendezőnő a valóban spontánnak ható beszélgetések sokszínűségét még számtalan vizuális élménnyel is gazdagította. Az öreg, ráncos, erősen sminkelt arcokról készült szuperplánok ugyan nem mindig hatottak szívderítően, de a tárgyi környezet megjelenítése igazán virtuóznak mondható. A gyönyörűen megterített asztalok képe, a pazar porceláncsészéken és ezüst étkészleteken való pásztázás, az utolérhetetlen süteménycsodák premierplánban, és a zubogó vízben feloldódó teafű látványa igazán mesterinek mondható.

A film végén préselt virágokkal ékesített papírlapokon olvasható a stáblista. E gyönyörű, lepréselt rózsaszálakhoz hasonlatosak a filmbéli idős hölgyek is: törékeny szépségük megélt életük lenyomata, mely az idő múlásával lassan átmentődik az időtlenségbe.

, , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments