Magazin

BuSho 2014: Ambivalens magyar versenyfilmek

ÚjratervezésAz ambivalencia az ember érzése a 10. BuSho filmfesztivál magyar versenyfilmjei láttán. A tény, hogy a filmek nagy részét már korábbi fesztiválokon láthattuk, egyszerre jó és rossz, ahogy az is, hogy idén megjelent a színművészeti egyetem első 6×6-os kisjátékfilmje. Örülünk neki, de kérdezhetjük, hol a többi?! A BuSho  mindenesetre 2014-ben is lehetőséget adott, hogy körülnézzünk.

Erősödik a műfajiság – jegyezhetjük meg örömmel, hiszen évek óta hangoztatja mindenki, hogy igenis szükség van jó magyar műfaji filmekre, és ami igaz nagyban, az még inkább igaz kicsiben; hiszen mi a legjobb terepe a szabályok megtanulásának, ha nem a rövidfilm? Jutott is hát bőven a műfajiságból, és mondhatni, ezek a magyar versenyfilmek jobb darabjai. Tóth Barnabás Ezüst-Busho díjjal jutalmazott Újratervezése például a mostanában igen divatos dramedy műfajában mesél történetet – bár neki éppen nem kell olyan nagyon gyakorolni a műfajiságot, tette azt eleget a 2011-es websorozat, a Csalfa Karma kamerája mögött. Pár évtizedet ugyan öregedtek a főszereplők, hiszen itt egy beteg nő és férje kapcsolatát kutatja egy autó volánja mögött, a néhány percbe sűrített párkapcsolati tanácsadás pedig megkönnyező véget ér. Talán nem túlzás állítani, hogy a kissé külön utas Tóth Barnabás korosztályának legjobb vígjátékosa, s ezt nem csak itt mutatta már meg, hanem a (terep)SZEMLE  és Az ember, akit kihagytak című unikális ál-dokumentumfilmekben is, ráadásul a rendező maga tölti fel saját filmjeit saját csatornájára. A kritikus nézi az életművét, és azt gondolja, bárcsak ne lenne külön utas.

Kevésbé hibátlan, de mégis tartalmaz biztató jeleket másik két műfaji kisjátékfilm, a Csúszópénz (Kovács István) és a Valaki vacsorára (Dési András György – Móray Gábor)utóbbi egyébként a tavalyi Szarajevói Filmfesztiválon is szerepelt. Közös pontjuk, hogy két férfi erős dialógusából állnak össze, mindkettőben csak nagyjából sejtjük a történet hátterét (bár az utóbbi esetében a film háromnegyede után kiderül), és mindegyik erős csattanóval zárul. Csak míg az előző esetében könnyeden nevetünk, addig a Valaki vacsorára inkább megborzaszt, bár ehhez nagyban hozzáad a színészi játék is. A Csúszópénz, amely a Színház– és Filmművészeti Egyetem új, 6×6  projektjének egyik első eredménye, jól építi be a gengszterfilmes elemeket, a fodrászatba betérő maffiózó és a csetlő-botló, a kialakult helyzettől még inkább berezelő fiatal fodrászfiú szikrázó ellentéte pedig nagyon szórakoztató, mind a szöveg, mind a gesztusok szintjén.

Az inkább a szerzői filmek csoportjába sorolható alkotások már kevésbé tudták megragadni a kritikus fantáziáját, és sajnos több jutott a fanyalgásnak, mint az igazi „aha” élménynek. Szabó Simon A fal című kirekesztéstörténete ugyan becsülendő témát dolgoz fel a tolerancia jegyében, de újat nem tud mondani, csak a hírekből minden nap hallottakat tükrözi, és nemcsak, hogy katarzist nem élünk át, de kicsit még az önálló gondolat hiányát is érezzük. Ezt a filmet – legyenek benne bármilyen biztos kezű filmnyelvi elemek – bárki hasonló rendező megcsinálhatta volna.

Ugyanez mondható el Kárpáti György Mór Provincia című kisfilmjéről, ami nemcsak hogy híján van egy csattanónak, de az elkészítés célját is csak keressük ebben az ásatások és a gépkocsivezető főszereplő  viszonyát bemutató filmben.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com