roadtripAnimációs technikák széles palettája várta a 11. BuSho filmfesztiválra ellátogatókat: a versenyblokkokban szétszórt nemzetközi animációs rövidfilmeket nem lehetett volna színesebben összeválogatni műfaji, stílusi és technikai szempontból – mégis találhatók visszatérő tematikus elemek.

A 11. BuSho filmfesztivál nemzetközi animációi nem csak szó szerint voltak színesek (bár fekete-fehér és szépia alkotás is akadt az összesen tizennégy mű között): vibráló rajzanimáción keresztül folyékony komputergrafikákig, sík képektől kezdve térbeli kompozíciókig a legkülönbözőbb animációs technikák reprezentálták magukat. Ettől függetlenül a rövidfilmek legnagyobb része egy nagyon éles oppozíció köré szerveződött: a maszkulinitás és a nőiség szembenállása köré.

A MASZKULINITÁS HALÁLA

Hirdetés

Piotr Dumala Hipopotamyja egyszerre idézi Jan Svankmajer szürrealista cseh rendező munkásságát és Jankovics Marcell rövidfilmjeit, kivált a Mélyvizet. A lengyel rajzanimációban egy csapat meztelen férfi támad kisbabájukat fürdető nőkre. Az állati késztetések által hajtott férfiak erőszakos közeledését hiába próbálja hárítani az anyai ösztönök vezérelte női közösség: gyermekeik brutális halált halnak a vad dulakodás közben. Egyedül egy nőnek sikerül elmenekülnie porontyával, aki férfi párját először maszkulinitásától fosztja meg (ágyékon térdeli), majd az életétől is, egy agyra mért kőcsapással. A fesztivál egyik legletargikusabb animációjában a két nem együttélésének lehetetlensége fogalmazódik meg.

Piotr Dumala: Hipopotamy

Piotr Dumala: Hipopotamy

Hasonlóan borús Pedro Harres szintén fekete-fehér rajzanimációja, melyben ugyancsak fontos szerepet játszik a víz mint élet és halál együttes szimbóluma (lásd még Greenaway műveit). A Castillo y el Armado főhőse egy halász, akinek egy este egy vérmes tengeri szörny akad horgára. Ismét Jankovics rövidek idéződnek meg: az erőlködés folyamatos transzformáció, eltorzulás és egyéniségvesztés általi bemutatása a Mélyvíz mellett a Sisyphus egyik fő motívuma is. Ugyan a brazil filmben a vérre menő küzdelem győztese végül a főhősünk, ám csak látszólag: otthon a vacsoránál a felszolgált brutalitást az egész család visszaöklendezi.

A maszkulin tudathasadást mutatja be az I Love Hooligans című rotoszkóp animáció. Jan-DirkBouw alkotása egy homoszexuális futballhuligán vallomását dokumentálja kényeztető vizualitással: mi van, ha az egyetlen közösségben, ahol nem érzed egyedül magad, nem lehetsz önmagad? A holland-belga rövid főhőse nappal még homofób rigmusokat skandál, este viszont már egy férfi társról álmodozik, akivel ágyba bújhat. Az ultraközösség egyszerre jelenti számára a magány elleni gyógyszert, illetve annak okozóját – amíg ugyanis tartozik valahova, nem tartozhat valakihez.

Szintén a Németalföldről származik a Les Pécheresses. Gerlando Infuso feminista animációja három idősíkon keresztül mutatja be a patriarchális társadalom által a nőkre erőltetett bűnös szerepet, egészen a Paradicsomtól napjainkig. A belga gyurma-animáció a 21. században se vesztette aktualitást, hiába a feminizmus térnyerése: továbbra is a „gyengébbik nemet” hibáztatjuk mindenért, még az ellenük elkövetett bűntettekért is. Viszont amíg egy nő csak a kurva és frigid jelzők közül választhat magának, nincs igazi szabadsága.

lespécheresses

Gerlando Infuso: Les Pécheresses

ÁRTATLAN GYEREKKOR

A fesztivál legmegrettentőbb animációja egyértelműen Cisar Diaz Melindez alkotása, a Zepo. Egy kislány fát szedni indul az erdőbe, amikor vérfoltokra lel a hóban. A nyomok nem egy sebzett vadhoz vezetik, hanem egy haldokló emberhez. A kislány segítségért indul és látszólag talál is – ám sajnos a naivitása lesz a veszte. A spanyol homokanimációt – a műfaj hazai zsenijének, Cakó Ferencnek filmjeivel ellentétben – nem az átváltozások teszik különlegessé, hanem a rendkívül részletesen kidolgozott képi világa. A Zepo olyan látványosan gyönyörű, hogy ha nem jelenne meg a homokot szóró kéz, talán el se hinnék, milyen technikával készült.

Gyerekek a főszereplői a német Streunernek is, ahol szintén vércseppek vezetnek egy végzetes pillanathoz – ezúttal egy kutya az áldozat. A rotoszkóp animáció főhőséből a Zepoval ellentétben pont a gyermeki naivitás halt ki, és ezért lövi le az ebet, midőn a vérfoltok által arra következtet, hogy a sebhelyes blöki a barátját harapta meg. Christoph Horch alkotása bár érdekes üzenetet hordoz, mind látványvilágát tekintve, mind története izgalmassága szempontjából elsikkad az erős fesztiválprogram többi darabja mellett.

Nem csak érfelvágós filmek voltak a 11. BuSho nemzetközi animációs válogatásában: a Cookie-Tin Banjo aranyos, zenés rövidje egy felnőtt visszaemlékezése gyerekkorára, hogyan ajándékozta neki apja a zene és művészet szeretetét egy süti dobozból készült bendzsó által. Akárcsak a brit zsírkréta-animáció, az Alienation című kevert technikákkal dolgozó német rövid is felüdülést keltően megmosolyogtató. A pubertáskorba való belépést vicces interjúrészleteken keresztül bemutató film ártatlan és kedves dologként ábrázolja a nemi jellegzetességek kidomborulásának korát.

Azonban nem mindenkinek megy könnyen a felnőtté válás: a moldáv Dji. DeathSails és a holland Mute nemcsak a 3D technikában osztozkodnak egymással, mindkettő egy infantilis, gyermeki szellemmel, mégis kellő morbiditással megáldott alkotás.

ELVESZETT ÉRTELMISÉG

A német Nuggets ezzel szemben már inkább sötét hangulatú és kevésbé gyermeki: noha a drogmegelőző film vizualitásában a Menő Manó című legendás olasz animációs sorozatot idézi, de itt véget is ér humorossága. A komputer-animációban egy kivi szürke életét követjük, amelyet egyszer csak beszínesít egy felszippantott sárga labda. A madárnak azonban újabb és újabb fix kell, miközben folyamatosan megy tönkre a szer mellékhatásaként.

A szlovák Aion főhőse is függő lesz egy talált gomb hatására. Petra Heleninova rotoszkóp animációjában egy férfi egy távirányítóra lel, amivel megállíthatja az időt. Azonban akárcsak a kivi esetében, itt is minden egyes trip egyre negatívabb következménnyel jár. Az Aion másik párfilmje a BuSho versenyprogramjából egyébként a The Gold Watch, melyben szintén az idővel kezd buherálni egy férfi, míg rá nem fázik.

A fesztivál legkülönlegesebb animációs technikájával a The Bigger Picture rendelkezett. A brit rövid kreatívan ötvözi a síkfelületeket (rajz, festmény) a térbeli kompozíciókkal (báb, tárgyanimáció). Hasonlót pár éve a díjnyertes magyar animáció, a Nyuszi és Őz csinált, ám ott, mint oppozíció volt jelen a plusz dimenzió a 2D-hez képest. Daisy Jacobs filmje ezzel szemben szinkronban, sőt szimbiózisban használja a sík és térmélységgel rendelkező elemeket. Az Oscar-jelölt alkotás főhőse egy férfi, aki bár öregedő anyjáról gondoskodik, mégis sikeresebb testvére árnyékában él otthon.

Noha rengeteg remek animációt hozott el hazánkba a BuSho a világ számos pontjáról, a legerősebb alkotás Xaver Xylophon rövidje, a német Road Trip volt. A hangulatos, barnás színtónusú megelevenedő zsírkréta rajzok egy fiatal felnőtt mindennapjaiba nyújtanak betekintést. Julius álmatlanságban szenved, ezért elhatározza, hogy nekivág a nagyvilágnak motorkerékpárján – ám mindig közbe jön valami, ami maradásra bírja. Az élet és Tim animációs sorozat fanyar humorát idéző alkotás karakterei és miliője annyira beszippantanak, hogy akárcsak az HBO szériából, ebből is szívesen megnéznénk még jó pár epizódot.

,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments