busho-12-2016Idén is Busho, mi pedig tematikus cikkekkel és napi beszámolókkal egyaránt jelentkezünk a fesztivállal kapcsolatban. Az 1. nap egyértelműen az abszurd és az irónia jegyében telt, voltak azonban pillanatok, amikor arcon csapott bennünket a valóság  kegyetlensége. 

Ivan Barge: Madam Black (2015)

Ahogyan Antonioni Nagyításában Thomas képein keresztül, mintegy véletlenül fedezi fel a valóság egy szeletét, hogy aztán újra elbizonytalanodhasson benne, úgy Ivan Barge fotósa szintén a képzelet és a valóság határaival játszik. Barge főhőse nem a meglévő képanyag felhasználásával kreál egy vélt vagy valós történetet, éppen fordítva. A groteszk valóság és egy kedves kislány iránt érzett együttérzésből kényszerül rá a mesélésre, amelyet kénytelen fotókkal bizonyítani a kíváncsi kislány számára. A mese hol abszurd, hol mulatságos, de mindenképpen rendkívül szerethető.

Hirdetés

A macskagyilkos. Ez is lehetne a film címe. De nem sokkal tartalmasabb és életigenlőbb egy fantáziával és kalandokkal átszőtt mese, amely Madam Blackről, a kedves fekete macskáról szól, aki egyszer csak gondolt egyet, és elutazott, hogy körbeutazza a világot, élvezze az életet, mi több, megházasodjon. De jó is lenne, ha mindig lenne egy főhőshöz hasonló fotográfus minden egyes kislány és kisfiú mellett a világon, aki éppen elveszti saját kis Madam Blackjét…

Barge új-zélandi rendező és TV producer korábbi, Snooze Time című rövidfilmje teljes egészében elérhető az interneten (itt), amelyben az idő hétköznapokban megélt jelentéséről értekezik a Madam Blackhez hasonló együttérzéssel. Egy, a rendezővel készült interjúból az is kiderül, hogy maga a film sztorija szintén elég abszurd forrásból eredeztethető: Barge, egyik felesége családjával töltött karácsony alkalmával véletlenül rálépett az éppen csak gyermekének ajándékozott kiscica fejére éjjel a sötét lakásban. (Szin Karolina)

Kosara Mitic: Birthday (2015)

A macedón Mitic kisjátékfilmje szépen beilleszthető abba a sorba, amelyben Hörcher Gábor Ricsi című filmje, illetve az idei Bushón szintén bemutatott Tökéletes befektetés (r. Simó Ibolya) egyaránt helyet kap. A felsorolt filmek mind egy bizonyos időpillanat megragadására fűzik fel történetüket: arra a kattanásra, amikor a játék hirtelen tragédiába csap át. Arra a csúcspontra, amikor a kétségbeesett szereplők, miközben igyekeznek menekülni végzetes sorsuk elől, spontán, belső energiáktól lüktető döntéseikkel nem a megfelelő utat választják.

Ilyen, amikor Ricsi az éjszaka közepén eljut arra a pontra, hogy disznót lop, vagy Simó filmjében amikor a naiv srác halálos ütést mér egyetlen igaz jó barátjára, Herceg nevű kutyájára. A Birthday esetében ez a momentum, amikor a születésnapos meglövi barátnak hitt osztálytársait. Hogy milyen lehet az a környezet, ahol a fenti cselekedeteket a legszimpatikusabb szereplők követik el a túlélés reményében, elképzelni is nehéz, Mitic mégis megkísérli megmutatni nekünk.

A történetet eleinte egyfajta megfoghatatlan köd lengi körül, csak sejtjük, hogy a szülinapos srác plátói szerelemmel van tanárnője iránt. A srác barátai a kissé bizonytalan és naiv fiút be szeretnék avatni 18. szülinapján. A valóságos jelenlétre ráerősítő kameramozgásokat és fényeket ellenpontozza az emelkedett zenehasználat, ami igazán jó ritmust ad a filmnek, és folyamatosan fokozza a feszültséget. Ahogy az események felgyorsulnak, minden egyre vészjóslóbbá válik, mígnem szándékosan eltörik egy váza. Ekkor elszabadulnak az indulatok, a plátói szerelem tárgyát kiterítve kínálják fel az ünnepeltnek, aki sokáig hezitál, majd dönt. (Szin Karolina)

kosara-mitic-birthday

Nadia Talel: Shit Head Monica (2015)

Az amerikai színész-rendező rövidfilmje nagyszerű kritikája mai szociális korlátainknak és defektusainknak. A kis Monica egy extravagáns parti közepén találja magát, tele felnőttekkel. Egyszer csak észreveszi az egyetlen gyermeket rajta kívül, a jóképű fiút, Sebastiant, és láthatóan rögtön bele is szeret. Most mitévő legyen? Körbenéz, ahol hajukat bodorító, magukat illegetve flörtölő felnőtteket lát, így hát munkához lát.

A női mosdóban kibontja földig érő hajkoronáját, megigazítja magát a tükör előtt, és – miután még elintézi dolgát a wc-ben –, visszamegy a tömegbe a bevetésre. Monica belépője felejthetetlenre sikerül, amelyhez természetesen a wc-ben történt balesete is hozzájárul – amire a cím is utal, mi több, kijelent. Mindenesetre szíve választottját meggyőzi a jelenet, tehát az akció sikerrel zárul. A film provokatív módon vet fel fontos kérdéseket a társadalmi interakcióról és az emberi kapcsolatokat átszőtt hatalomról, mindezt a lehető legnaivabb és egyben legőszintébb módon teszi, egy gyermek szemén keresztül. (Szin Karolina)

shit-head-monica

Kevork Aslanyan: Getting Fat In A Healthy Way (2015)

A szófiai születésű Kevork Aslanyan bolgár-német koprodukcióban fogant filmje a „Tíz nagyszerű sci-fi, ingyen a neten” című válogatásunkat is bővíthetné, olyannyira kiválóan működik a Getting Fat In A Healthy Way disztópikus, posztkommunista miliője.

Egy Holdon történt baleset miatt megváltozott a Föld gravitációs ereje, minden tárgy, állat vagy ember, ami nem érte el a 120 kilogrammot, a tragédia során kirepült az űrbe. Az alapötlet nagyszerű, de Aslanyan a közegábrázolás és a karakterépítés során is érzékeny rendezőnek bizonyul. A középpontba egy meggyötört apa-fiú kapcsolatot állít. A családfő életét a felesége „elrepülése” miatt érzett gyász határozza meg, csontsovány fiát ezért még soha nem engedte ki az önálló gravitációs térrel rendelkező lakásukból. A felnőttlét küszöbét átlépő fiú ugyanakkor vágyakkal teli, szerelmes figura, súlynövelő kitörési kísérletei meg is ajándékoztak néhány emberséges epizóddal.

A film legszebb megoldása azonban a paneltömbökkel, tapétákkal és ósdi viseletekkel megrajzolt szocreál miliő, ami egyszerre dúcolja alá Getting Fat In a Healthy Way groteszk kiindulópontját és árnyalja tolakodásmentesen a főhős rabságát. Aslanyan 20 percben eredetibb és kiforrottabb világot épít fel, mint néhány hollywoodi nagyjátékfilm (ld. Jupiter felemelkedése) – óriási pluszpontot például azért adok neki, mert volt ideje józanul elgondolkozni azon, hogy egy túlsúlyos emberekkel teli világban bizony a szépségideál is megváltozik. (Kiss Tamás)

Erez Tadmor és Guy Nattiv: Eloeim Yakar (2016)

Párizzsal, New Yorkkal vagy éppen Béccsel szemben a három világvallás szent helyének számító Jeruzsálemet nem szokás romantikus városként emlegetni, az izraeli rendezőpáros mégis bűbájos szerelmes történetet kanyarít köré. A Siratófal egyik őrének monoton hétköznapjait egy szépséges nő felbukkanása kavarja fel, a férfi a kissé bánatosnak tűnő hölgy kívánságait teljesíteni kezdi.

Bár az idei Busho kínálatában több olyan rövidfilm (a holland Klem; a német Am Strand) is felbukkant, melyek gondolati magját megfeneklett párkapcsolatok adták, az Eloeim Yakar velük szöges ellentétben áll, hiszen a lankadni nem hagyott törődés ódájává nemesül. A film leheletfinom pajkossága figyelemre méltó, a titkos rajongás mellett a hittel, a szokásokkal való játék nyújtja a pikantériát. Egyik oldalról – talán kissé elnagyoltan, de – felvillantja a Siratófal körüli menetrendszerűséget egy bennfentes szemével, ezzel egyetemben azonban a hitélet, a hagyománytisztelet mellett is tanútételt tesz. Mert ha valaki a Siratófalba kívánságot rejt, abban reménykedik, hogy a Teremtő majd teljesíti. És előfordulhat ugyan, hogy egy ember teszi meg ezt helyette, de mi van, ha őt is a Teremtő vezérli? (Kiss Tamás)

, , , , , , , , , , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments