Értékelés: 9/10 Így értékelünk mi »


Stéphane Brizé La Loi du marchéStéphane Brizé új filmje az egyik legjobb a Cannes-i fesztiválon láthatók közül. Azt feszegeti, hogy mennyire érdekközpontú világban élünk, és hogy mivel kell szembenéznie annak, aki meg akar maradni embernek. Főszerepben a legjobb színésznek járó díjat kiérdemelt Vincent Lindonnal.

Ezt a kiváló alkotást várhatóan Magyarországon is bemutatják, de míg nincs meg a hivatalos fordítás, az eredeti címénél maradnék, mely szó szerint fordítva „A piac törvénye” lenne, és az angol változat, The Measure of the Man talán még egy fokkal beszédesebb.

Hirdetés

A történet hétköznapi: egy ötvenes éveiben járó férfi elvesztette az állását, és a munkaügyi központ elküldte egy továbbképzésre, de ez egyáltalán nem kapcsolódott korábbi szakmájához, majd utána nem is tudott vele elhelyezkedni. Utóbb kiderül, ez nem egyedülálló eset. Hősünk önállóan folytatta tehát a munkakeresést, és több mint másfél éves munkanélküliség után talált egy biztonsági őri állást egy nagyobb élelmiszerüzletben. Itt az a feladata, hogy figyelje a vásárlókat és a kollégáit, amiből adódóan újabb ellentmondásos helyzetekkel kell szembenéznie. A főszereplő, Thierry (Vincent Lindon) figurája megfontolt, szilárd értékrenddel rendelkezik, nem enged abból, amiből nem lehet, ugyanakkor megszánja az esendőket. Az üzletben sokan a maguk igaza szerint cselekszenek, a bolt irányítása a belső, piaci elvek nyomán kialakított szabályok szerint, a dolgozók saját szükségleteik szerint. És ezek sokszor ütköznek egymással. Egy tragikus esemény kapcsán pedig a vezetőség csak elhárítja a felelősséget.

Lindont leszámítva amatőr színészek játszanak a filmben, ez is hozzájárul a dokumentarista jellegéhez, így még hitelesebben tudja képviselni a problémákat. Akár Emmanuelle Bercot Fel a fejjele, ez a mű is szociális kérdésekre hívja fel a figyelmet, de az előzőnél sokkal hétköznapibb, így még több embert érintő helyzetek révén. Mert a film általánosságban beszél a döntéshozásról, hogy milyen ajánlatokat fogad el az ember, milyeneket nem. Ha pénzszűkében van, de a megbeszélt ár alatt akarják körmönfont alkudozással megvenni a nyaralóját, hagyja-e? Témái ismerősek: hogyan őrizze meg az ember a méltóságát, és emellett hogyan éljen meg?

A történet szívmelengető mellékszálaként jelenik meg Thierry magánélete, a nagyon szorgalmas, sérült fiával és kedves feleségével eltöltött idő. A férfi párjával táncórára is jár, ahol nagyon jól érzik magukat, mert semmilyen célnak nincsenek alárendelve. Nem készülnek versenyre, fellépésre – és ezzel egy óriási közhelyet kerül ki a rendező –, hobbijuk csak örömforrás. Brizé megmutat a szabadidejükből egy kicsit, mert van önálló életük a munkahelyen kívül. Vidám látvány.

A film humora is nagyon élvezetes, akárcsak egy másik francia versenyfilmnek, Maiwenn Mon roi-jának. De míg az inkább a szójátékokra épül, ebben Vincent Lindon arcára fókuszálunk. Egy-egy közeli képpel kiemelt kétkedő szemöldök-mozdulata is megerősítheti a nézőt a közös álláspontban, miszerint az előtáruló szituációban valami gyanús, mintha nem működne jól az emberek ítélőképessége. Pedig nincs mit tenni, ilyenek. Ez a keserédes légkör lengi be az egészet.

Adatlap

La loi du marché
színes, francia filmdráma, 93 perc, 2015

rendező: Stéphane Brizé
forgatókönyvíró: Stéphane Brizé, Olivier Gorce

szereplő:
Vincent Lindon (Thierry)

IMDb
Mafab

, , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments