Értékelés: 6/10 Így értékelünk mi »


nicole garcia mal de pierres from the land of the moon 1A francia Nicole Garcia új filmjétől vártuk a legkevesebbet Cannes-ban: mondván – még ha Marion Cotillard-ral is, de – biztos valami egyszerű, felszínes melodrámát láthatunk, ötvenes évekbeli, dél-francia, vidéki környezetben. A From the Land of the Moon ha nagy meglepetést nem is, de végül pozitív csalódást okozott.

Egy kis provence-i faluban kezdődik a történet. Gabrielle (Marion Cotillard) egy jobb módú, levendulatermesztéssel foglalkozó család nagyobbik lánya. Zongorázik, álmodozik, olvas, és a faluban kissé bolondnak tartják, mert néha furcsán viselkedik és időnként erős fájdalmak jönnek rá.  Anyja férjhez akarja adni, hogy jövőjét biztosítsa. Egy dolgos katalán férfit nézett ki neki, aki ért a kőművességhez, kap a családtól egy kis tőkét, és akkor mindig nyugodtan fognak élni. Gabrielle viszont a szerelmet várja, és azt mondja a férfinak: ha hozzá is megy, nem fog vele lefeküdni és soha nem is fogja szeretni. Így kezdenek el egymás mellett élni. Aztán kiderül a lányról, hogy veseköve van – amire a francia cím (Mal de pierres) is utal –, és egy svájci szanatóriumba küldik kezelésre, ahol megismerkedik egy fiatal, de halálosan beteg katonával, akibe beleszeret.

Hirdetés

Adott tehát az elhagyhatatlan műfaji kellék, a sok szenvedést okozó szerelmi háromszög, ám a hangsúly nem azon van, hogy valós-e, vagy képzeletbeli a vonzalom, mert tulajdonképpen minden Gabrielle saját világában játszódik, ahová se a férje, se más nem kap betekintést. Marion Cotillard viszi a hátán a filmet: az igen nehezen bemutatható, szeszélyes, beteg, álomvilágban élő figurát árnyalt játékával sikerül megelevenítenie. Az érzelmei széles skálán mozognak: hisztérikus, dacos, elkeseredett, szenvedélyes, depressziós és néha szelíd is. A szerelem gondolatába szerelmes, ezért is illik ide a címben idézett sor egy XVI. századi francia költő, Louise Labé híres szonettjéből (Illyés Gyula fordításában), mely általában szól a szerelem érzéséről, csak a szerelmet megtéve cselekvőnek, úgyhogy más szeretett személyről egy szót sem ejt. A Gabrielle nézőpontjával azonosuló fimben a valóság, a képzelet és az álom közötti ellentét elmosódik, és csak a végén tisztul ki, mert a lezárással mégis realisztikus vizekre evez a forgatókönyv. Ami egyébként a szardíniai Milena Agus azonos című regényének az adaptációja, de mint egy interjúban elmondja Nicole Garcia, filmjében „igazított” a történeten, „életszerűbbé” tette – és egyszerűsített rajta, mert a regény több generációt érint.

nicole garcia mal de pierres from the land of the moon 2

Cotillard tehát jó választásnak bizonyult, ahogy a két fontosabb férfiszereplő is. A csöndben tűrő férjet alakító Alex Brendemühl és Louis Garrel is ihletetten alakít, utóbbi visszafogott játékkal formálja meg a beteg katonatisztet. A fényképezés is figyelemre méltó, ha nem is különleges: színvilágában megfontoltan komponált képeket látunk, melyek a hősnő terekhez kapcsolódó hangulatát igyekeznek leképezni. A szanatórium látszólagos boldogsága a meleg barnákkal és a „rideg” valóság fehér-kékje a férjjel kontrasztot képeznek.

Bár egyszer meg lehet nézni, a From the Land of the Moon legnagyobb gyengesége a kiegyenlítetlenség: az expozícióban Gabrielle szerelmi drámája inkább nevetséges, mint tragikus, szerencsére a film előrehaladtával alakja több érzelemmel és színnel telik meg. A színészek teszik is a dolgukat, csak a történet erőtlen. Emiatt a hősnő még magányosabban lángol: nemcsak a saját szerelme záródik önmagába, hanem Marion Cotillard is szinte egyedül próbálja meg éltetni a filmet.

, , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments