Kritika

Talpon – Állva maradni

alain guiraudie rester vertical1Alain Guiraudie új filmje, az Állva maradni minden bizonnyal az egyik legeredetibb alkotás volt a Cannes-i versenyszekcióban. A 2013-as Idegen a tónál című erotikus thriller után, mely anno az Un certain regard első díját kapta, a rendező egy különleges drámával került be a fesztiválra, ezúttal az Arany Pálmáért folyó versenybe.

Léo (Damien Bonnard) úgy téved a Lozère vidékére, távcsővel kezében, hogy farkasokat keres, talán az új filmjéhez. Ám ehelyett egy pásztorlányt talál, egy farmernadrágos, kötött pulcsis, mogorva és titokzatos lányt, aki elcsábítja. Marie (India Hair) egyedülálló apjával és két kisfiával él a szomszédos tanyán. A lány menni akar a városba, a fiú a helytől lenyűgözve, maradni a tanyán. Az ő szerelmük nincs igazán kifejtve – ez a film egy gyengébb pontja –, de talán azért nem a kapcsolatukra koncentrál a rendező, mert nem is egymást szeretik, csak a kínálkozó lehetőséget? Mintha mindketten eszközként használnák a másikat, csakhogy mások a céljaik. Marie-ban nagy az elhatározás, hogy kilép a vidéki környezetből, de Léo ebben nem partner, így a lány nem ér rá szeretni. Léo pedig vissza-visszatér a számára vonzó, nappal nyugodt, menedéket nyújtó tájba, ahol új dolgokkal ismerkedhet meg: belecsöppen egy családba, neki is lesz gyereke, megtanul birkákat őrizni.

Azért lett filmes Léo – mondja a rendező – mert ez a munka egyszerre teszi szabaddá és kiszolgáltatottá. Maga rendelkezik az idejével, viszont a producerétől függ, hogy van-e pénze. Az állva, „talpon maradni” kifejezés szinonimája, a címbeli „függőlegesen” szinte szakszóvá válik. Így kell viselkedni a farkassal szemben, hogy ép bőrrel megússzuk a találkozást. De talán nem csak a farkas jöttekor, hanem a veszéllyel, az élet nehézségeivel szemben is ez a megoldás. Guiraudie drámának és „csavargó”-filmnek nevezi az Állva maradnit. Egyrészt azért, mert Léo megy ide-oda, keresi a helyét, másrészt a műfaji csatangolás miatt. Keverednek benne az álomszerű-fantasztikus és realista részek, társadalmi témákat is felvet például az asszisztált öngyilkosság elfogadása, valamint családi-szerelmi drámaként is értelmezhető, sőt, hogy még egy réteget hozzátegyen Guiraudie, a humor sem hiányzik a művéből.alain guiraudie rester vertical2

Mint az Idegen a tónál esetében, ebben a filmben is kevés szereplővel dolgozik Guiraudie, ám ők sokkal kevesebbet beszélnek, mint az előbbiek, zárkózottak, ám mégis társaságra, kapcsolatokra vágynak. A rendező viszont szinte kombinatorikázik az intenzív és tisztázatlan, majd fokozatosan alakuló kapcsolatokkal: ki, kivel, mit, hogyan? A film szerkezete, mint az Idegen a tónálhoz hasonlóan, körkörös. Az események alakulásával vissza-visszatérünk ugyanabba a tájba, az üres, szabad terekbe – szélesvásznon –, csak a kapcsolatok változnak látogatásról látogatásra. Milyen lehetséges viszony alakulhat ki egy-egy szereplő között, hogy lesz barátból szerető, majd már-már rokon és így tovább. Yoan a megközelíthetetlen, plátói szerelem megtestesítője, az após egy lehetséges incesztuózus viszonyé, az öreg emberhez pedig a sajnálatból felajánlott segítség köti Léót.

Mintha a filmben játszana ezekkel a szavakkal a rendező: a természet szeretete a természetesség fontosságával egészül ki. A  fiatal és öreg, szép és csúnya, felajzott és ernyedt testek kendőzetlen megmutatása: míg az Idegen a tónál szinte geometrikus mintává alakította a parton fekvő meztelen férfiakat, az Állva maradni magát a bőrt, a húst, azaz a test anyagát vizsgálja és anyagi valóságát tárja elénk – mint a világ legtermészetesebb dolgát. Miért ne lehetne így? A rendező egy interjúban úgy nyilatkozik, hogy nem akart hátat fordítani az élet részét képező, tehát természetes dolgoknak, ezért látunk szülést és asszisztált öngyilkosságot, mint mondja, nem azért, hogy megbotránkoztasson. És ebben az egészben van egy hideglelősen szép dolog: Guiraudie keresett valakit, aki a kamera előtt hozta világra a gyerekét – hasonló történik Mészáros Márta Kilenc hónap című filmjében, de ott Monori Lili szülése volt az egész film tétje, vállalja-e a hősnő a gyerekét és egyedül-e, vagy az új férfi oldalán, aki megnyirbálja a szabadságát.alain guiraudie rester vertical3

Összességében izgalmas, figyelemre méltó Guiraudie újítani akarása, hogy nem ragad le egy bevált sémánál, forgatókönyve kiszámíthatatlan, valóság és fantasztikum között csapong, nem fél, bár nem is akar megbotránkoztatni, egyszerűen naturalista.

Alain Guiraudie nem ül a babérjain, hanem maga is talpon van, keresi a lehetőségeket.

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. A kortárs francia és amerikai költészet és a film kapcsolatáról ír disszertációt. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. szatmarizsofi@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com