Magazin

Cinefest 2016: A nihilizmus szabadsága – Három szín: Kék

Az idei Cinefest retrospektív vetítésekkel tiszteleg a 20 éve elhunyt lengyel rendező, Krzysztof Kieslowski előtt, a fesztivál díszvendége és életműdíjasa pedig Juliette Binoche – kettejük nagy találkozása a Három szín: Kék.

Krzysztof Kieslowski élete végén a francia trikolór színeire (kék, fehér, piros) és az ország jelmondatára (szabadság, egyenlőség, testvériség) alapozva egy különös, a korabeli magyar kritikusokat zavarba ejtő trilógiával állt elő. A nemzetközi kritika és közvélemény elismerte a filmeket, de őket elbizonytalanította, hogy a rendező eltávolodott a korábbi lengyel munkáinak stílusától, az erkölcsi nyugtalanság filmjeitől, és „európai” alkotóvá vált – ezt hibaként rótták fel neki. (Mai szemmel nézve sokkal kevésbé tűnik visszalépésnek az európaiság költőjévé válni és nagyszabású midcult filmeket készíteni.) De még ennél is problematikusabbnak mutatkozott a trilógia értelmezése: a szimbólumokkal terhelt filmekhez Kieslowski nem adott kulcsot, sőt ironizált a megfejtéseken, a kritikusokat pedig láthatóan bosszantotta a lehetőségek végtelensége. Valóban furcsa kettősség, hogy miközben a filmek tobzódnak az ordító szimbólumoktól, a nagy egész jelentése már nem ilyen egyértelmű.

A hármas szám kulturálisan borzasztóan túlterhelt – rendben, szabadság, egyenlőség, testvériség; vagy legyen inkább hit, remény, szeretet? Múlt, jelen, jövő? A világ három szintje? Vagy a színek „jelentéséből”, szimbolikájából induljunk ki? A Három szín-trilógia megfeleltetésekre csábít, de egyik megoldás sem kézenfekvő. Talán egyetlen hármasság sem illik rá. Vagy mindegyik. Akárhogy is, a megfejtések mindhárom film esetében merész képzettársításokhoz vezetnek. A nyitófilm például elvileg a szabadságról szól, miközben a főszereplője gyászol. Lehet a gyászt szabadságként felfogni? Ráadásként ott van a filmet vizuálisan is meghatározó kék szín is, amely egyszerre lehet hideg, nyugodt, puha… a filmeket körüllengő labilitás megijesztette a korabeli magyar kritikusokat; nem merték kimondani, hogy a filmek rosszak, legfeljebb pikírt megjegyzésekkel szurkálódtak.

harom_szin_trilogia_kieslowskiA bizonytalanságok mellett a túlságosan nyilvánvaló elemek is könnyen bírálhatók. A Kék esetében például az a bombasztikus szimbólum, amely mellesleg feltűnően hasonlít a barát és pályatárs, Krzysztof Zanussi Csendes érintés című filmjének alapgondolatára: főszereplőnk, Julie zeneszerző férje halála előtt az egyesült Európa himnuszán dolgozott, de Julie meg akarja semmisíteni a vázlatokat. Így a Kék egyik tétje az, mi lesz a zenemű, az egyesült Európa sorsa – értjük, értjük. Ez alapján a filmet szépelgőnek is bélyegezhetnénk – de miért ne lehetne egyszerűen: szép?

Ne féljünk a széptől; és ne féljünk a nyilvánvalótól vagy a bonyolulttól se – inkább hagyjuk, hogy vezessenek. Számomra két értelmezői stratégia kínálkozik a trilógiával kapcsolatban. Egyrészt ha sikerül legyűrnünk a vágyat, hogy minden apróságba valami többet lássunk bele, nagyon egyszerű történetekkel állunk szemben. A Kék egy portré: a férjét és kislányát autóbalesetben elvesztő Julie-t mutatja be. A nő a gyász során a tagadásba menekül – mindent elutasít, mindentől megválik, ami a korábbi életét jellemezte. Eközben a család múltjáról szinte semmit nem tudunk meg: csak a hiány, az üresség jelenik meg a filmben, hiszen szorosan Julie jelenét követjük – kizárólag a mostani viselkedéséből következtethetünk arra, mi az, amit megtagad. A nő nihilizmusa aztán apránként feloldódik, végül a sok tagadásból kivirágzik valami pozitív: új élet és új zenemű ígérete.

harom_szin_kek_2Tehát ha nem akarjuk a szimbólumokat bogarászni, vagy túlgondolni a Kéket, ez az elsődleges jelentés is megállja a helyét: egy nő, aki megkísérli elvágni magát az élettől, majd rájön, hogy ez nem lehetséges. A Kék ilyen értelemben egy különleges hangulatú, fájdalmas dráma, ami ha hagyjuk, mélyen megérint: Juliette Binoche minden gesztusa őszinte a szokatlan utat választó gyászoló szerepében. Másrészt viszont ha szeretnénk ennél távolabbra tekinteni és a trilógia részeként értelmezni a filmet, minden nyitottságunkra szükség lesz: a három szóban forgó szín előfordulásai mellett számtalan apró összekötőelem rejlik a Kékben. Rajtunk múlik, hogy ezeknek mekkora és milyen jelentést tulajdonítunk.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com