, , + 5 címke

Értékelés: 8/10 Így értékelünk mi »


ichsehichseh2Az osztrák Ich seh, ich seh a művészhorror több szinten is ellentmondásos műfajába (stílusába?) tartozó film, amely steril képeivel a látszat és mögöttes valóság kettősségét elemzi, miközben Cronenberg Pókját, valamint Haneke A fehér szalagját és Furcsa játékát is megidézi.

A horror címke könnyen megvezetheti a klasszikus természetfeletti borzongásra vágyó egyszeri nézőt, de ha azt mondjuk, pszichológiai vagy családi thriller sőt, dráma egy lényegi fokkal közelebb kerülünk az igazsághoz. Az Ich seh ich, seh olyan hétköznapi eseményekről, pszichológiailag is értelmezhető jelenségekről mesél, amelyek félelmet, rettegést és szorongást keltenek. A középpontban tehát nem az elidegenítő fantasztikum, hanem emberi viszonyok és belső, szubjektív világok állnak, amelyek éppen realitásukból fakadóan rettenetesek. Valami azért rokon a két útban: a lelki és fizikai pusztítás.

Hirdetés

A cím utalás egy német nyelvterületen ismert gyermekmondókára, melynek első sora így szól: „olyat látok, amit te nem.” A szemnek, látásnak, látszatnak fontos szerepe van a narratívában, amire a film vizualitása és szimbolikája is ráerősít. Ráadásul ez az, amivel Severin Fiala és Veronica Franz, a rendezőpáros is inkább játszani és tudatosan manipulálni szeretne.

A vidéki nyaralóban láthatóan egyedül hagyott ikrekhez egy plasztikai műtét után tér vissza az anyjuk, aki – az arcát fedő fehér gézkötés miatt – leginkább egy múmiára hasonlít, a furcsa külalak viszont szokatlan és ijesztő viselkedéssel is párosul. A fiúk meg vannak győződve arról, hogy aki visszatért hozzájuk, az nem az anyjuk, hanem a szeretett lény szerepét játszó imposztor. A kettősség a film dramaturgiai felépítésében is fontos szerepet játszik: a rendezők a szülői hatalmaskodástól és félelmetesen homályos sejtésektől kezdve a rémálomszerű jelenetekig mindent bevetnek, hogy meggyőzzenek minket a fiúk igazáról, egyben a szimpátiánkat is a gyerekek felé irányítják. A film közepétől viszont (egy egészen sokkszerű jelenettel) egyértelműen az anyával ébresztenek empátiát – addig a gyerekeket féltettük, most az anyáért izgulunk. A film elején az anya hord maszkot/álarcot, elrejti valódi énjét, eltakarja saját magát, a negatív, egyenesen ijesztő oldala kerül előtérbe, így a gyerekek tapasztalatában (képzeletében? fantáziájában?) érzelemmentesen, ridegen jelenik meg; aztán a fiúk veszik fel a vadállati (ördögi?) maszkot, ami egyrészt a saját sötét, rejtett oldalukat hozza elő, másrészt a valódi identitásuk felismerését is lehetetlenné teszi, nem lehet hozzájuk kapcsolódni többé.

ichsehichseh3

Ez a kétirányú (nézői) érzelmi folyamat a két fő narratív értelmezési keretet képezi le, egyben önreflexív módon a fantasztikum és realitás határát is jelképezi. Nem véletlen az sem, hogy mindezzel együtt finoman módosulnak a műfaji szabályok is: a thrillerből torture porn lesz. Az utóbbi évek (horror)filmgyártásában népszerű filmvégi csavart vagy nagy, mindent átértelmező fordulatot az alkotók (láthatóan szándékosan) már az első percekben közlik, és minden alkalmat megragadnak ahhoz, hogy ezt újra és újra, még idő előtt megmutassák a nézőnek. Itt a nagy csavar nem a filmvégi wtf, hanem a szereplőkhöz való viszony váratlan módosulása és az addig kialakult (fantasztikus) értelmezési keret anullálása, ilyen szempontból populista csavar-ellenes a film.

A kettősségek legmagasabb értelmezési szinten a vallási értelemben vett jó és gonosz ellentétében csúcsosodnak ki, amely szorosan összefonódik a társadalmi perspektívával és a kettő kritikájával is – nem meglepő, hogy Ulrich Seidl (Szerelmet a feketepiacról, A hit paradicsoma, A remény paradicsoma), aki egyébként mindkét rendezővel rokonsági viszonyban is van, a film producere volt. A pokol akkor szabadul el, amikor a gyerekek hiába próbálnak meg segítséget kérni a paptól – egy ironikus jelenetben pedig a vöröskeresztesek mennek el anélkül, hogy egyáltalán észrevennék, valaki segítségre szorul (de az adományt még elteszik). Az Ich seh, ich seh tanulsága szerint tehát a vallásos, poroszos neveltetés öröksége, a tekintélytisztelet ugyanannyira hibáztatható az eseményekért, mint a csillogó látszatot, a külsőt, a sekélyes felszínt kiemelő társadalom képimádata.

ichsehichseh

A talányos jelenetekből felépíthető egy racionálisan értelmezett sztori, de kisebb, lényegében magyarázat nélkül hagyott vagy gyanút keltő momentumok elbizonytalanítják a nézőt. A rendezők játszanak velünk, folyamatosan kételyeket hagynak, nem engedik, hogy minden részlet összeálljon, és túl koherens, túl biztos legyen a narratíva. A hiátusok, a bizonytalan részletek és a végkifejlet feszültséget, misztikumot, homályt hagynak maguk után, ez a bizonytalanság pedig piszkálja a néző fantáziáját.

Az igazi horror: hogyan alakulhatnak úgy az események, hogy egy ennyire fontos, minden élet alapját adó kapcsolat így tönkremenjen? És mi lesz majd ezekből a gyerekekből?

Adatlap

Ich seh, ich seh (Goodnight Mommy)
színes, feliratos, osztrák horror, 99 perc, 2014

rendező: Veronika Franz, Severin Fiala
forgatókönyvíró: Veronika Franz, Severin Fiala
operatőr: Martin Gschlacht
zene: Olga Neuwirth
producer: Ulrich Seidl
vágó: Michael Palm

szereplők:
Susanne Wuest (anya)
Lukas Schwarz (Lukas)
Elias Schwarz (Elias)
Hans Escher (pap)

IMDb

Mafab

, , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments