Foto: http://www.jiristejskal.eu/Az idei Verzión a számtalan értékes film közül az Otthonom a személyes kedvencem. Natasa küzdelmes mindennapjainak és irigylésre méltó életigenlésének megörökítése számomra olyan csoda, hogy utána kellett járnom, hogyan is készült a film. 

Megkértem tehát a film rendezőjét, Jiří Stejskal-t, meséljen picit róla. A cseh rendező fiatal kora ellenére sokfelé járt már a világban, és ahogy az interjúból is kiderül, mindebben életszeretete és pozitív látásmódja segítette igazán. Talán meg is van az egyik közös pont legújabb filmjének főszereplőjével, Natasával…

Mesélj nekünk egy kicsit magadról…

Hirdetés

Havirovban születtem és öt éves koromig a közeli Ostravában éltünk. Mindkét hely az ország azon ipari városai közé tartozik, amely hemzseg a kommunista panelházaktól. Később Olomoucba, egy csodálatos városba költöztünk, ahol elképesztő a hely szelleme. Ez az időszak nagyon sokat adott nekem. Aztán tanultam a sokak által csak „Bata cipőgyár városának” hívott Zlinben, a mesterdiplomámat pedig Észtországban, Tallinnban szereztem meg, végül úgy döntöttem Prágában élek tovább.

Hatott Rád az észt film valamilyen módon?

Igen! A tanáraim javarészt a Szovjetunióban dolgoztak olyan alkotókkal, mint Tarkovszkij. Ez nagyon kellemes tapasztalat volt számomra. A fiatal észt filmkészítők a csiszolt operatőri munkát és a vagány hangot keresik. Habár ez többnyire a történet rovására megy, nagyon sok a tehetséges fiatal.

[Alább a rendező két korábbi, észtországi tanulmányai során készített rövidfilmet láthattok.]

Hogyan találtál rá Natasára és az Otthonom forgatási helyszínére?

Egy barátom mutatott képet erről a helyről. Mindig is érdekelt a kérdés, hol jobb élni, lakásban vagy házban? Az Otthonomban pedig mindkettő megnyilvánul: egy régi farm, a „modern” életmód közepette. Pusztán önerőből nem tudtuk volna elkezdeni a forgatást, ezért támogatást és felszerelést kértünk, majd meglátogattuk a helyszínt. Miután elkészült egy kisebb mennyiségű leforgatott anyag, megvágtam és elküldtem különböző fesztiválokra, ahol sikeresen szerepelt egész Európában. Ezután úgy döntöttem folytatom a forgatást és producerek után néztem. Nagyon megtetszett nekik a film és az ötlet egyaránt, majd közösen az Állami Filmalaphoz és a Nemzeti TV-hez folyamodtam támogatásért, ennek hála két újabb forgatási etap kezdődhetett és a filmet professzionális körülmények között fejezhettem be.

Honnan jött az ötlet, hogy filmet forgass Natasáékról?

Mindig is nagyon érdeklődtem Ukrajna iránt, abban az országban nagy a potenciál. Az Otthonommal egyrészt egy nagyon különleges családról forgathattam filmet, akik egy rendkívüli helyen élnek, másrészről ez izgalmas utazás volt számomra is a múltba, amikor még gyerek voltam és még nem igazán értettem a nagyobb összefüggéseket.

Melyek voltak a legjobb pillanatok a forgatás alatt és melyekre nem emlékeznél szívesen vissza?

A legszebb pillanatok egyike, amikor az óriásira nőtt fák alatt a kertben saslikot főzünk és én ahogy körbenézek, azt látom, hogy körülvesz ezer pislákoló ablak, melyet a panelházakból kiszűrődő TV fény okoz. Ekkor jöttem rá, hogy van valami igazán megfoghatatlan és különleges ebben a helyben és a készülő filmben is. A legrosszabb pillanatok azok voltak, amikor a környező panelek építését szerettem volna lencsevégre kapni. Mindig volt ott valaki, aki kizavart az egyébként nyilvános területről, azzal az indokkal, hogy nincs megfelelő papírunk.

Hogyan mesélnéd el a saját szavaiddal, hogy miről is szól az Otthonom?

Az Otthonom először is egy különleges családról és egy erős, karakteres nőről szóló történet. A film ugyanakkor többek között rákérdez, hogy hogyan tudjuk megtartani a gyökereinket, illetve hogyan kövessük az álmainkat anélkül, hogy elvesztenénk a családunkat. Az Otthonom a napjaink Ukrajnájáról szóló történet, egy hazafias család szemén keresztül láttatva. Azt gondolom, mindenki felfedezhet számára ismerős helyzeteket a filmben.

Ezek szerint téged alapvetően érdekelnek a szociális témák…

Igen, nagyon. Imádom a dokumentumfilmet, mert nagyon nehéz műfaj, mindig igaz és folyamatosan közvetlen kapcsolatban vagyok az emberekkel.

Milyen volt a forgatás? Úgy tudom, hosszú időn keresztül követted nyomon Natasáék sorsát…

Az utómunkával együtt majdnem hat évig. Minden alkalommal csak egy plusz emberrel mentem a helyszínre, aki a hangot vette és saját magam kezeltem a kamerát. Csak így tudtam bensőséges helyzeteket teremteni. Az éjszakákat mi is a házban töltöttük és majdnem a család részévé váltunk. Még most is, ha tehetem, találkozom velük. A filmet be tudod fejezni, de az emberekkel kialakított kapcsolatot nem.

Olvasd el a filmről írt kritikánkat is.

Ezek szerint jól működött a forgatás a szereplőkkel…


Igen, nagyon kellemes volt. Azt hiszem, akkor tört meg a jég, amikor megmutattam az első, róluk készült rövidfilmet. Akkor megértették, hogy nem fogom elárulni őket és ettől sokkal nyitottabbá váltak. Ez nagyon fontos bármilyen dokumentumfilmnél. Magadat kell adnod, hogy te is kapjál cserébe valamit.

És mi lett a család sorsa a film befejezése óta? Azóta is ott élnek?

Igen.

Jiří Stejskal: My Home/Otthonom/Jáma, 2014

Képkocka az Otthonom (2014) c. filmből

Milyen visszajelzéseket kaptál eddig a filmről?

Nem kaptam negatív visszajelzéseket, az emberek szeretik a film áramlását és néha azt hallom vissza, hogy úgy érzik, mintha egy játékfilmet látnának, nem csak egy újságírói dokumentumfilmet, amilyeneket egyébként látni szoktak. Bizonytalan visszajelzés csak a külföldön élő ukránoktól érkezett, akik attól tartanak, hogy ha valaki Európában megnézi a filmet, azt fogja gondolni, hogy az ukránok általában úgy élnek, mint Natasáék. Természetesen ez a család nem reprezentálja egész Ukrajnát, de Natasáék helyi emberek, így éppen úgy képviselik Ukrajnát, mint bárki más.

A film számomra is a doku és a játékfilm határán helyezkedik el. Te minek definiálod magad inkább, doku vagy játékfilmes rendezőnek?

Egyértelműen foglalkoztat a játékfilm éppúgy, mint a doku. És ha játékfilmet fogok készíteni a jövőben, biztos vagyok benne, hogy nagyon fogom élvezni. Ugyanez a helyzet a dokuval is. Én nem tudok a filmkészítésre, mint munkára gondolni. Akkor elveszti az értelmét számomra.

Hogyan képzeljük el a kortárs cseh filmet?

Nem készül számottevő mennyiségű igazán jó film manapság Csehországban. Az ország saját, cseh filmjeit nehéz eljuttatni a cseh közönséghez, ugyanakkor nem igazán opció a nemzetközi forgalmazás. De mégis van két film az elmúlt 5 évből, melyet csak ajánlani tudok: Kobry a užovky és Ztraceni v Mnichově a címüek. Illetve a dokumentumfilmes új hullám, ahol úgy látom, nagyon értékes csapat van kialakulóban éppen.

Mik a terveid a jövődet illetően?

Szeretnék megházasodni, gyerekeket nevelni, egy kedves életet sok mosollyal. És persze folytatni a filmezést úgy, hogy mindig képes legyek a dolgok mögé látni. Ha ez öt évente egy filmet jelent, de az legalább olyan erős, mint az Otthonom, akkor sokkal boldogabb leszek, mintha minden évben forgatnék egy filmet.

, , , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments