Magazin

Francia Nyelvű Belga Filmnapok 2015: 30-asok, ha dönteni kell – Tokyo Anyway

Tokyo Anyway

Tokyo AnywayA Tokyo Anyway, a héten megrendezett Francia Nyelvű Belga Filmnapok nyitófilmje érzékeny bepillantást enged a brüsszeli – de bármelyik európai nagyváros – fiataljainak örömeibe és problémáiba. A gond ugyanez: hogy csak belepillant, az igazán mély lényeget nem tudja feltárni. Camille Meynard rendezői debütje azért még adhat okot jobb folytatásra.

A nők elmondani akarják problémákat, a férfiak pedig megoldást keresnek” – valami ilyesmit ír Johan Gray A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek című könyvében. Ez a gondolat visszhangzik egy kora 30-as pár konfliktusában. Miközben a nő kibeszélve próbálja feldolgozni nehézségeit, a férfi a barátja kezébe szorult üvegszilánkot szedi ki. Hiába, másképp próbáljuk megoldani problémáinkat.

Tokyo Anyway – érdekes szójáték a film címében, hiszen az eredetileg „egyébként”, „valójában” jelentéssel bíró kifejezés itt sokkal inkább szabadabban fordítható: bármilyen úton, bármi áron, mindenképpen. A fiatal modellsrác Félix (Benjamin Ramon) élete nagy lehetősége, karrierjének kirobbanó sikere előtt áll – ha elfogadja a megnyert tokiói ösztöndíjat. Ő mindenképpen szeretné. Élettársa, Camille (Violette Pallaro) azonban nem csak egyszerűen nem akarja elhagyni Brüsszelt. Hogy mi még a gond, nem beszélik meg, csak mi, nézők tudjuk. Gyerekük lesz.

Kettőjük helyzetét két másik karakter, barátaik színesítik. Faustine (Emilie Maréchal) a brüsszeli adminisztrációban workaholic fiatal, intelligens, csinos, céltudatos, de egyedülálló nő, aki gyakran érzi magát a politika és a lobbisták játékszerének. Az ő szöges ellentéte Armel (Antojo), a brüsszeli wannabe Che Guevara, a pesti romkocsmák csaposa lehetne, aki sötét titkokat hordoz magában, keresi a helyét, de a dac nem engedi, hogy utat találjon.

Nehezen érezzük át, hogy itt valóban döntéshelyzet van, minden egyes szereplőknek meg kell találnia a megfelelő irányt az útelágazásban.

Camille Meynard, fiatal belga rendező elsőfilmje a Tokyo Anyway, amelyben érezhető a fiatal alkotó mindennapos tapasztalata az emberek, speciálisan a nagyvárosban élők szokásos problémáiról, alkotásában azonban kicsit talán a kelleténél jobban elengedte a színészek kezét. Az Urániában rendezett vetítés előtt maga is elmondta: nagy teret adtak az improvizációnak, nagyjából klasszikus forgatókönyv nélkül, saját emóciójukat is hozzátéve alakult ki a szereplők személyisége és ezáltal a film formája, kicsit hangulata, egyáltalán az egész történet.

A film alaptörténetében – és a rendező külsejében (!) – emlékeztet az itthon tavaly végigsöprő VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című alkotásra. Amíg azonban Reisz Gábor amúgy súlyos társadalmi kérdések esetén is merte vállalni a vígjáték műfaját, addig belga kollégája sokkal komolyabbra, drámaiabbra vette a figurát. Elsőfilmes rendezőként hiteles módon nyúlt ugyan a felnövéstörténethez, számunkra azonban mégsem ez marad meg leginkább, hanem a szereplők alapkonfliktusa és magára hagyatottsága, akár még egy párkapcsolatban is.

Egy erős alapot, a világon mindenhol érthető problémakört vettek alapul az alkotók, azonban kicsit elaprózták, az egyetlen születésnapi tortás jelenetet leszámítva, nagyjából súlytalan a szereplők drámája, nehezen érezzük át, hogy itt valóban döntéshelyzet van, minden egyes szereplőknek meg kell találnia a megfelelő irányt az útelágazásban. Talán egyik leghálásabb zsáner a coming of age, és a 20-30-as éveik fordulóján lévő, már épp hogy nem teljesen pályakezdő fiatalok generációváltása éppen a jelen filmben látható dilemmákkal van kikövezve. Magas labda, jó alapanyaggal, amit sajnos nem csaptak le. Így maradnak az amúgy jól sikerült apróságok, a tehetséges színészi alakítások, a jól megrajzolt és átgondolt karakterek és atmoszféra. Camille Meynard ígéretes és érzékeny rendező, akinek van még hova fejlődni, ám ez egyszerre jó és rossz hír.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com