feherfarkasTársadalmi és történelmi szempontokat vett elő a ma véget érő Friss Hús 5. magyar játékfilmes versenyblokkja. Amíg a korábban tárgyalt 1. blokk a kevesebb tapasztalattal rendelkezők pozitív meglepetéseit rejtette, addig itt kevésbé találtunk jó alkotásokat.

Ebben a blokkban kapott helyet a tavalyi nyertes, Szilágyi Fanni legújabb filmje, a Fehér farkas. A Kamaszkor vége nemcsak a tavalyi mustra zsűrijét, hanem a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál nyári beválogatóit is meggyőzte, ami nyilvánvalóan nagy lökést adott a rendezőnő nemzetközi ismertségének. Idei fekete/fehér filmjét inkább a görcsös nevelési inger jellemzi, amennyiben a fekete errefelé, Kelet-Európában romát jelent, a fehér pedig az érzéketlen, kisebbségre tekintettel nem levő állatkerti kollégákat. A főszereplő ugyanis egy roma származású állatkerti gondozó, akinek legjobb barátja a címadó állat. A lány szeretne bemenni a ketrecébe, kollégái viszont nem értik, miért barátkozna a roma lány és a fehér farkas. Barátkozzon inkább fekete macskával! Nyilvánvaló a film erkölcsi tanítása, hiszen a lány a film végére valahogy máshogy, de eléri célját: olyan lesz, mint a többségi társadalomhoz tartozó társai, noha nem ezen kellene múlnia. És noha igaza van Szilágyi Fanninak, a Fehér farkasnak mégis inkább népnevelő szándéka tűnik ki. Ahogy kijelenthetjük azt is, hogy Farkas Franciska „a kisebbséget mindig bántják” kezdetű tematika fő hangja lett: amíg a Viktória – A zürichi expressz még adta magát, az Aranyéletben kapott szerepében már érezni lehetett a tendenciát, de Rohonyi Gábor és M. Kiss Csaba idén megjelenő Brazilok című filmje is hasonló előjelet mutat. Szilágyi Fanni is feketén és fehéren láttatja velünk a világot. Noha filmnyelvi eszközei jók, biztos kézzel igazgatja színészeit, jól hozza be a megfeleltethető szimbólumokat, kerek-egész történetet ad, de nem jut tovább a közhelyeknél.

Hirdetés

Valahol pont a másik véglet Csoma Sándor Tabula rasa című, valószínűleg erősen otthonról hozott drámája. Az Erdélyben, falusi környezetben játszódó Rómeó és Júlia történet a kisfilmek szokása szerint egy csattanóra van felfűzve, így tulajdonképpen jól adagolt és folyamatos a feszültség, valahol azonban mégis megsántul az egész. Jó arcokat talált, de nem igazán tudta vezetni őket, akár a gyerek-, akár a felnőtt színészekről van szó. Volt drámája a filmnek, a szülők múltjában valóban fontos és mozgóképre kívánkozó alapanyag van, végül mégsem sírunk, a katarzis mégsem érkezik meg. Csoma Sándor a BKF mozgókép szakának végzettjeként túlságosan sokat akart diplomafilmjében elmondani. Egy ilyen történettel, amiben valószínűleg magáról, vagy legalábbis környezetéről beszél, jobban járt volna, ha vár még, és több rutinnal, érettebben gondolja át újra. Persze nem rossz filmről beszélünk, fentebb említett pozitívumai megmaradnak, ügyesen keveri a lapokat, beválogatták a versenybe. De pont ugyanezt a témát később már nem fogja tudni elővenni.

szirmairemeny

Szirmai Márton Remény című filmje hozta természetesen a blokk csúcspontját, hiszen talán sem én, sem a kedves olvasók nem láttak még sosem musical kisjátékfilmet, ráadásul ilyen eszement stílusban. Szirmai az örökös kisfilmesek egyike, és ez lehet jó és rossz is. Nem lévén filmes, nem tudom, de sejtem, hogy igazából azért mindenki a nagy kategóriákat célozza meg, műfajtól függetlenül. Ugyanakkor pozitív is, hiszen ő az a rendező, aki a legjobban ismeri az internetre szánt kisfilm lélektanát. A fesztivál elején készített interjúban is szó van arról: a kisfilmek lehetséges kitörési pontja az internetes virulás. A Szalontüdő, a Minimál és Az expedíció rendezőjének valószínűleg erről a tulajdonságról nem kell sokat mesélni. Ahogy az előbbi kettő jól tejel a filmtől távolabb állók körében is, úgy erre nagy az esély a Boldogságkutató Intézet legújabb akciójában is. A már unalomig ismert mantrát fejti ki Szirmai: a magyar az egyik legpesszimistább nemzet. Keressük meg hát az ország legszomorúbb emberét, tegyük be a reménygépbe, és ha vele sikert értünk el, meg vagyunk mentve. Mindezt dalban mondják el, páratlan látványvilággal, abszurd, lehetetlen szituációkkal… Meglepődnék, ha karácsonyi bemutatója után nem látnám viszont hamarosan ismerőseim Facebook falán.

Sergő Z. András

Sergő Z. András

Alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. A dokuk a liblingje. Kedvencei a kamaradarabok, coming-of-age, sport(politika), valláspolitika és -történet, művészi önreflexiók. [email protected]

, , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments