Magazin

Indiai Filmhét 2016: Szurkoltál már sakkfigurának? – Vezér

vezerA Vezér fordulatos akció-krimiként elhibázott alkotás, a bollywoodi filmekre oly jellemző műfajkeverés és hangnemváltások miatt azonban nagyon is szimpatikus. A hindi mértékhez képest bátornak tűnő erőszakos jelenetei miatt elfeledni biztos, hogy nem fogom.

A sakk észjáték, 64 mezeje a logika már-már végtelen variánsú terepe. Játszani sosem szerettem – maximalista személyiségem hadban állt a lépések határtalanságával. Talán nem is véletlen, hogy a sakk motívuma rendre a zseniléttel összefüggésben tálalódik, akár a játék- (Gyalogáldozat), akár a dokumentumfilmekben (Magnus). Más szemszögből nézve: a nagymesterek profi bűvészek és szélhámosok. A csapdaállítás és a megtévesztés tökélesítői, a helyes út illúziójának ravasz megteremtői.

Az Indiai Filmhéten bemutatott Vezér döbbentett rá arra, hogy egy sakkjátszmára építő zsánerfilm párhuzamos ívet jár be megannyi szélhámos- vagy bűvészfilmmel. Kezdettől mindent egyetlen végső fordulatra építenek fel, s ha a feldolgozandó jeleket az alkotók kitüremkedve rejtik el, tátott száj helyett egy csalódott tekintet a jutalmuk. Bejoy Nambiar filmje – a körülrajongott Szemfényvesztőkhöz hasonlóan – egy túlragozott csavar miatt lesz szimpla, de azért szórakoztató moziélmény. Én pedig csendben felteszem a kérdést: mikor készül végre egy olyan önreflexív „átverés-film”, ahol az az átverés, hogy a film végén nincs átverés?

A Vezér alaphelyzete tehát nem árul zsákbamacskát. Daanish (Farhan Akhtar) a terrorelhárítás tagjaként egy váratlan utcai tűzharcban elveszíti kislányát. S mivel a tragédia a férfi hibájából történik, felesége (Aditi Rao Hydari) is eltávolodik tőle. A gyásztól és lelkiismeret-furdalástól szenvedő főhős azonban összebarátkozik egy idős, kerekesszékbe kényszerült sakkmesterrel (Amitabh Bachchan), aki történetesen szintén lánya halálának feldolgozásával birkózik. Pláne, hogy gyanús körülmények egy befolyásos miniszter bűnrészességére utalnak.

vezer2

Bejoy Nambiar szemei előtt a megtévesztés rendezői célja lebeghetett, és a magamfajta, indiai filmeket elvétve néző, nyugati kíváncsiskodó érezheti is a hurkot a nyaka körül: a menetrendszerűen érkező fordulatok helyett egy érzelmi hullámvasút ejt csapdába. A Vezér mind műfajkeverés, mind hangnemváltás tekintetében elképesztő ívet jár be. A gyászukkal birkózó szerelmesek melodrámai szálát balladaszerű dalok sodorják a giccs irányába, szenvedésüket azonban meglepően erőszakos jelenetek törik meg. A gyermekveréssel fenyegető gonosz feltűrt ingujja még szimplán borzongató, a lábait elvesztő tanítómester megkéselése és kerekesszékének birtokba vétele már egyenesen döbbenetes. A videoklipekbe illő akciójelenetekbe pedig simán belefér, hogy a nyomozó a már magatehetetlenül heverő bűnözőbe is golyót eresszen.

De a Vezér más tekintetben is izgalmas ellentétekre épül. Alapvetően a barátságot és a szeretetet élteti, de nem veti el a bosszú intézményét sem. Mer menet közben főhőst váltani: a sakkmester már-már észrevétlenül veszi át az irányítást a manipulált nyomozótól. Felemelő érzés volt megsejteni, ahogy az idős, mozgássérült férfi aktivizálódik. Amitabh Bachchan emlékezetes alakítást is nyújt – nem véletlenül a bollywoodi filmgyártás nagy öregje. Hol mókás tanítómester, hol eltökélt igazságkereső, mindenre kész barát és körmönfont manipulátor egy személyben. A film legfinomabban kidolgozott, mesebeli háttérszála is hozzá köthető: elvégre az élet sakktábláján olykor a jelentéktelen gyalogfiguráknak is megadatik a kisemberi revans lehetősége.

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Filmtekercs szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com