A forradalom is lehet unalmas, ha ilyen szárazan adják elő.
„Dokumentum-thriller” az IMDb szerint, valójában beszélő fejes, korabeli-kézikamerás dokunalom: A forradalom előtt se történetével, se érzelmileg, se intellektuálisan nem teljesít.
„A ’60-as és ’70-es években izraeliek ezrei éltek Teheránban sajátos kapcsolatban a Sah diktatórikus rezsimjével. Az izraeli közösség nagyszabású fegyverüzletek és egy bonyolult pénzügyi függési háló védelmében fényűző életet élt, észre sem véve, hogy a biztonságukért felelős, korrupt és gyűlölt hatalom pozíciója inog. Már szinte túl késő volt, mire felismerték, hogy az iráni paradicsom pokollá vált, és egy iszlamista forradalom közepén találták magukat” – írja az ismertető. A rendező, akinek családja szintén e közösséghez tartozott, archív felvételekből, valamint diplomatákkal, Moszad-ügynökökkel, üzletemberekkel és családtagjaikkal készített interjúkból állította össze a filmet.
A történet óriási potenciálja kihasználatlan. A film lehetne kalandos – hogy leglényegtelenebb hiányosságával indítsak –, de a tüntetések életveszélye, a menekülés Iránból egy-két mondatnyi visszaemlékezésre korlátozódik. Lehetne megható, elvégre is családok, megélhetések kerültek veszélybe, bátor férjek Teheránban maradtak, míg feleségüket és gyermekeiket hazaküldték – de a film semmit sem tesz ennek érdekében, csak elmesélteti a beszélő fejekkel, mi történt.
És ami a legfontosabb: lehetne a film intellektuálisan is izgalmas. Felderíthette volna az elnyomó rezsimmel való együttműködés lelki terheit. Az utólagos lelkifurdalást (ha). A félelmet a forradalom idején. Az üzlet és a személyes biztonság ambivalenciáját. A titkosszolgálatok és az állam machinációit. Az Egyesült Államok szerepét (például a menekítésben). És még sok-sok mindent – de, bár néhány kérdés felmerül ezek közül, lerendezik őket egypár kevéssé meggyőző mondattal már megint.
Éles a kontraszt a tavalyi, Oscar-jelölt, megdöbbentően mély izraeli dokumentumfilmmel: a The Gatekeepers, a Sin Bet hat vezetőjének visszaemlékezése szintén beszélő fejekkel és archív felvételekkel operál, de látványvilága lenyűgözően kreatív, a kérdések provokatívak, a szereplőkön átsüt az önbírálat és néha az önigazolási igény – a film az erkölcs köré épül fel. Ugyanezt megtehette volna A forradalom előtt is.
A történelem iránt érdeklődő azért talál érdekességet a filmben: néhány valóban izgalmas korabeli felvétel található benne, elszórva a családi albumokba való életlen életképek között. És az alaptéma, az izraeli közösség a sah Iránjában, valóban megéri a feldolgozást. De ennél sokkal jobb filmet is megérdemelne.
https://vimeo.com/145999730
