Magazin

Koreai Filmfesztivál 2015: Stratégiában jó – A mennyei lépés

the_divine_move_2Beom-gu Cho koreai rendező 2014-es thrillere, A mennyei lépés a go játék szabályain alapul, s ez bizony egy ügyes húzás! Többek között ennek is köszönhető, hogy egy pörgős, vagány, bár kissé steril bosszúfilm született.

Tae-seok go játékos, ám azon a napon, amikor egy rossz lépésnek köszönhetően elveszít egy fontos játszmát, elveszíti a bátyját is. A film vezérfonala a go lépéseinek és az élet eseményeinek párhuzama: a rendező nem csupán témájává teszi, a struktúrához is felhasználja a játékot. Tae-seok bátyja nagy pénzben játszik, de törvényszerűen alulmarad a helyi gengszterbandával szemben. Ugyan egyik oldal sem veti meg a csalást, a banda játékszabályaiba a gyilkosság is belefér. Ez az első szakasz a filmben: a veszteség.

A tagolt felépítést a go terminológiáját kölcsönző fejezetcímek is erősítik, melyek egyfajta konklúzióként, illetve a film esszenciájaként is funkcionálnak. S ugyan ettől még nem kellene így lennie, de a film egymást követő szakaszai túlságosan egyértelműek. Míg egyik oldalról a go-metafora izgalmassá, a másik oldalról a kiszámítható események túlságosan tipikussá teszik a filmet: a bűncselekményt követi a felkészülés szakasza, majd az alulról építkező bosszú szükséges áldozatokkal, érzelmi szállal, ártatlan gyermek szerepeltetésével és győzelemmel.

the divine move

Persze ennél a csupasz váznál sokkal többről van szó! A felkészülés szakasza sok hasonlóságot mutat az Oldboy-ban látottakkal: szeparált helyszín, fizikai edzés, szellemi munka, tervezés. Ám itt a főhősnek nincsenek morális kérdései és talányai, a meggyilkolt bátyért vérbosszú jár és a célpont is egyértelmű. Illetve nincs egyedül, a csapatmunka kölcsönös segítésen alapul, a go tudásáért másféle tudást és támogatást kap. S a kidolgozott stratégia is sokszereplős. Így lehetséges, hogy a film képes egyszerre piedesztálra emelni a magányos hőst és felvonultatni remekül kidolgozott mellékszereplőket, kiknek kapcsolódása adja a humán oldalt. A véres bosszú így elfogadhatóvá, a főhős szerethetővé válik. A go metaforája ez is, hiszen a táblán lévő rendszeregész adja a végkimenetelt, de ahhoz minden egyes momentumnak a helyén kell lennie. A gengsztersztorit illetően egy mellékszereplő gyengén teljesítése is lebukáshoz, a stratégia sikertelenségéhez vezet. A film szempontjából: minden egyes eleme az alkotásnak hozzájárul az eredményhez (a szereplők, a zene, a vágás és még felsorolhatatlanul sok minden).

Beom-gu Cho filmjében tulajdonképpen minden jelenet egy külön játszma, mindegyik győzelemről-veszteségről és ezzel párhuzamosan életről-halálról szól. Egyre fokozódó izgalommal, egyre változó, olykor visszatérő helyszínekkel és egyre több vérrel leírható fejezetek ezek. S közben figyel az arányokra: minden játszmát bunyó követ, a bunyók után érzelmi szál következik. Figyel a részletekre, a kidolgozottságra: a jó szereplőket tetőkön, magaslati pontokon helyezi el, a gonoszakat pincékben, zárt helyeken; a végső meccsre a főhős fehér öltönyben érkezik, hogy kiemelje a go tábla fehér-fekete szembenállását.

Az utolsó fejezet a filmben a számlálás, afféle utólagos seregszemle a megmaradt értékek felett. Ily módon stílszerű a film értékeinek szemrevételezése összegzésként, ami pedig egy ajánlás a műfaj és a go játék kedvelőinek, és egyben egy óvatos intés a hihetetlen magas elvárásokkal szemben.

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com