girl at my doorÚjra és újra dörömbölnek az ajtón. Mattrészeg apaféle ordít artikulálatlanul. Két nő mintha egymásra találna. Bár az egyik igazából még lány. Iskolába kéne járnia. Valami nem stimmel vele. De a felnőtt nővel se. Családon belüli erőszak, alkoholizmus és szenvedély.

Kismillió filmet láttunk már, amelynek középpontjában a családon belüli erőszak áll. Az Ez a fiúk sorsa című, még ma is ütős Leonardo DiCaprio filmtől a Precious – A boldogság ára című mozin át egészen A nagy füzetig rengeteg olyan film készült, ami a kiszolgáltatott helyzetben lévő gyerekekre hívta föl a figyelmet. Persze az igazán jó filmek nem állnak meg itt. Mert mi lesz azzal, aki csak az erőszakot ismeri? Ha nincs kedvesség, nincs intimitás, csak a kegyetlenség. July Jung filmje is erre keresi a választ, és ha egy jól megfogalmazható felelettel nem is, de érdekes kérdésfelvetésekkel feltétlenül szolgálhat.

A tavaly Cannes-ban is bemutatott Egy lány az ajtóm előtt két női főszereplője, Bae Doo-na és Kim Sae-ron olyan természetességet és hitelességet kölcsönöz a karaktereknek, ha valaki csak pár percre pillantana bele a filmbe, azt hihetné egy egészen erős és megrázó drámát lát. Ez azért nincs egészen így, sőt a forgatókönyvi, dramaturgiai melléfogások helyenként kimondottan idegtépővé teszik a mozit. Jung mintha maga sem tudta volna eldönteni, hogy a számtalan felvillantott műfajból melyik is áll a legközelebb hozzá, a sztorihoz. Mondhatnánk ugyanis, hogy ez bizony egy melodráma, hiszen alapvetően a főszereplők érzelmei, szenvedélyei állíttatnak a középpontba. Az is felmerülhet bennünk a film bizonyos pontjain, hogy rögvest átcsap ez az egész egy hátborzongató pszicho-thrillerbe. Esetleg krimivé változik. Amikor pedig már éppen kezdjük valamelyikhez igazítani az elvárásainkat, megjelenik az esetlen romantikus drámai sugallat. Amolyan hollywoodi micsoda ez. Anélkül, hogy sokat elárulnék a film végével kapcsolatban, annyit azért megosztok, hogy éppen az említett hatás teszi végül teljesen tönkre az amúgy is gyenge lábakon álló építmény.

Hirdetés

A kiindulási helyzet, a közeg nem ismeretlen egyetlen moziba járó előtt sem. A fiatal rendőrnőt, Young-Namot áthelyezik egy kicsinyke koreai faluba, mert valamiféle balhéja volt az előző helyen. Szinte még be sem költözik új lakásába, amikor meglátja Do-Heet, a kamaszlányt. Hamar kiderül, hogy a közelben élő lányt rendszeresen veri alkoholista nevelőapja és annak szintén alkoholista anyja is. És itt jön az első kis csavar, ugyanis Young-Nam is alkoholproblémákkal küzd. Már amennyire küzdelemnek nevezhető, amit csinál. Mondjuk úgy, inkább a látszatot kívánja fenntartani – e célból PET-palackokba töltögeti a tömény piát, amit aztán annak rendje, s módja szerint vizespohárból fogyaszt. Mintha a Családi fűzfészek folytatását látnánk: gyakorlatilag mindenki a saját mocsarába süllyed lejjebb és lejjebb.

Park Young-ha, a lány nevelőapja (Song Sae-byeok) anyja hirtelen halála után még erőszakosabb, Young-Nam így jobbnak látja, ha magához veszi a lányt. És itt kezdődnek az igazi bonyodalmak. Mert (a film tanulsága szerint legalábbis) az nem úgy van, hogy valakit kimenekítünk a súlyosan bántalmazó környezetből, és másnap Disney-madárkák csicsergésésre ébredünk. Attól, hogy már nem áll fenn a veszélye annak, hogy fizikailag bántalmazzanak valakit, az elszenvedett szörnyűségek még vele vannak, épp úgy, mint az ezek hatására eltorzult gondolatok, viselkedésformák is. Do-Heet kis szörnyetegnek nevezi a zöldfülű rendőrfiú, és habár mindössze egy mondat erejéig „hangosítja ki” ezt a gondolatot a rendező, nagyon is egyet tudunk érteni vele.

A rettenetes körülmények között nevelkedett lány képtelen beilleszkedni a társadalomba. Nem tudja, hogyan fejezze ki a gondolatait, hogyan kezelje a dühét, vagy miként fogadja el és viszonozza a szeretetet. És ezeken a területeken mintha Young-Namnak is lennének problémái. Do-Hee lassan, de biztosan válik a rendőrnő tükörképévé. De nem afféle bergmani azonosulás-történet ez, csak egy újabb ötlet, még egy szál.

girl at my door 2A minimális büdzsé magyarázhatja a kevés helyszínt, de azt semmiképpen se, hogy miért ismétlődnek ugyanazok a jelenetek újra és újra. Túl sokszor látjuk, ahogy a lányt verbálisan és fizikailag bántalmazzák, túl gyakran ismétlődik a jelenet, amelyben valaki kopog az ajtón. Igazából egyik sem erősíti az érzelmi azonosulást, de arra sem jó, hogy elidegenítsen. Maximum a filmtől. Ilyen hatást kelt egyébként az is, hogy szinte végig ordibálnak a szereplők (főleg a részeges apa). Ez is csak inkább zavaró, mintsem gondolatébresztő hatású.

És akkor még szóba sem kerültek a koreai társadalmat kihívások elé állító kérdések, mint az illegális foglalkoztatás vagy a homoszexualitás elfogadása. Young-Nam leszbikus, s amikor erre fény derül, elindul a susmus, és végül ezért is kerül bajba. Ezen kívül viszont szinte semmit sem tudunk meg róla, ahogyan a többi szereplőről sem.

Túl sok a bizonytalanság, a megválaszolatlan kérdés. A színészi alakítások és az operatőri munka is remek, a téma mindig is aktuális, ezzel sincs tehát gond. A hiba a forgatókönyvben keresendő, mintha Jung nem határozta volna meg, hogy mi álljon a történet fókuszában. Vagy csak nem akart/mert állást foglalni.

Adatlap

Egy lány az ajtóm előtt

koreai filmdráma, 2014
Rendező:
Csong Dzsuri (July Jung)
Szereplők:
Pe Duna (Bae Doo-na)
Kim Szeron (Kim Sae-ron)
Szong Szebjok (Song Sae-byeok)
Kim Dzsingu (Kim Jin-gu)
Szon Dzsongmin (Son Jong-min)

, , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments