Értékelés: 8/10 Így értékelünk mi »


kalandorok_tarsasagaFordulatokkal teli családi kincskeresést mutat be a Kalandorok társasága – látványossága, dinamizmusa és humora bárkit magával ragad. Érdemes lenne ellesni a lengyel ifjúsági film titkát.

Ritkaság, amikor az alkotók komolyan vesznek egy ifjúsági filmet. Azaz ugyanolyan gazdag kiállítású, gondosan megtervezett és ötletes mozgóképet készítenek, mintha felnőtteknek tennék. Ráadásul ez a fajta igényesség a tartalomnál is szempont kellene, hogy legyen: ahogy egy műfajban sem, itt sem ajánlott hülyének nézni a célközönséget, hanem korának megfelelően szórakoztatni. Mégsem ezért nem ismerünk jó ifjúsági filmeket a közelmúltból: plusz csapásként ez az a határsáv, amit mennyiségileg is elhanyagolnak, a gyerekfilmek és a mostanában elburjánzó young adult filmek között alig születnek a kiskamaszokat megszólító alkotások.

Elég csak a kevés friss magyar példán kritikus szemmel végigtekinteni: a Sherlock Holmes nevében kedvességét és ötletességét például elhomályosítja a menthetetlenül barkács kivitelezés; a profibb, de még mindig kissé szegényesnek ható Berosált a rezesbanda így inkább magányosságával tüntet. Persze a magyar film soha nem a látványközpontúságáról volt híres – de ha van közönség, amelyet a muszáj folyamatosan új ingerekkel bombázni, az pont a túlgyorsult ifjúság. Különben csak a szülők nosztalgiázhatnak az új filmeken a saját ifjúságuk és a tovatűnt nagy korszak (mert volt nagy korszak) emlékeit keresve.

Hirdetés

kalandorok_tarsasaga_2A lengyel Kalandorok társasága azonban minden szempontból megfelel a fenti kritériumoknak – meglepően látványos, tele van abszurd fordulatokkal, az akció pedig egy pillanatra sem lankad. Így hitelesen közvetíti a mondanivalót is, amely a közös kalandozást, a valódi élményeket élteti. A kaland nagyszerűsége önmagáért való, a cél egyáltalán nem fontos. Hiszen a lényeg úgyis az a kissé közhelyes, mégis megfontolandó üzenet, hogy a virtuális valóság helyett az ajtón kilépve is találunk izgalmakat. Az átlagos nyári szünetből családi kincskeresés lesz a két fiatal barát számára. Egy őrült nyomozás keresztül Lengyelországon, sok ellenségtől (rendőrök és riválisok), de még több baráttól (őrült nagybácsi, furcsa bátyók és bizalmatlan bébiszitter) övezve. Nem mellesleg futó utalás a történelemre: miért is ne lehetne a második világháborúra hivatkozni egy ifjúsági filmben?

A film nem egy jól ismert mozis fordulatot megidéz, kezdve a múzeum kifosztásától – a hétköznapi hősök, azaz az unatkozó kiskamaszok viszont új fénytörésben mutatják be ezeket, mintha jelenlétük hitelesítené a más filmekben szemkápráztató, mégis komolyan vehetetlen attrakciókat. A Kalandorok társasága ügyesen egyensúlyozik a hétköznapi valóság törvényszerűségei és a meseszerű fordulatok között, gyakran kigúnyolva az utóbbit – azaz a két végpont közti átjárást természetesen a humor biztosítja. Ebből pedig nincs hiány: újabb példája az igényességnek és a komoly hozzáállásnak, hogy a film humora is sokrétű, idősebbeknek is gondtalanul élvezhető. Csodálatos lenne, ha a Kalandorok társasága magyar moziforgalmazásba kerülne – nemcsak a közönség számára töltene be űrt, de talán a magyar szakmához is eljutna a híre. Lenne mit tanulnunk belőle.

, , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments