cinema_infernoAz idei, 2. Magyar Filmhét vegyes felhozatalt mutatott a dokumentumfilmek terén, láttunk jobbat és rosszabbat is. Rajk László, kirgiz népzene, meleg férfiak, hideg diktatúrák.

Cinema inferno (Novák Tamás, 2014)

A rendszerváltás utáni magyar dokumentumfilm egyik főfeladata a szocializmus történelmének rehabilitálása, a tények helyreállítása, az elhallgatott dolgok napvilágra hozása. Novák Tamás ötven perces tévédokuja is ezt a feladatot tűzte ki magának: a Cinema inferno a Rákosi-éra egyik legnagyobb koncepciós perén, a Rajk-peren keresztül próbálja bemutatni a kommunista propagandagépezet működését. A filmben beszélőfejes részek, archív felvételek és rekonstruált jelenetek váltják egymást, miközben a rendező mint egy oknyomozó riporter próbálja felderíteni a Rajk-per körüli kérdőjeleket és hiányzó bizonyítékokat. Az utóbbit nem igazán sikerül teljesítenie: túl sok a spekuláció és kevés a tény, ráadásul elköveti azt a hibát, hogy indulatosan nyúl a történelemhez és nem hideg fejjel. A rekonstruált jelenetek kimondottan izzadságszagúak, de talán a legtöbbet mondó momentum az, amikor egy oroszországi archívumban kutakodva Geréb Anna filmtörténész izgatottan kezd el ugrándozni, mintha valami szenzációsat találtak volna, majd a narrátor közli, hogy tulajdonképpen lyukra futottak, és amit kerestek, nem lett meg. A Cinema inferno egy lelkes, de eredménytelen kutatás. (Dobi Ferenc)

Hirdetés

Anyám levelei Sztálin elvtárshoz (Mészáros Márta, 2015)

Mészáros Márta filmjei – legyen akár fikciós vagy dokumentumfilm –, gyakran szólnak magyar családi történelmi kérdésekről. A 20. század meghatározó eseményeit rendszerint saját nézőpontból világítja meg, nem ritkán komoly önvallomással. Nincs ez máshogy az Anyám levelei Sztálin elvtársnak című dokumentumfilm esetében sem, ami nem csak a családi és történelmi témát vegyíti, de egy távoli kirgiz területeken jelentős néprajzi témára is rábukkan. Mészáros maga is jó pár évet töltött a Szovjetunióban gyerekként a ’30-40-es években, amikor apja, a kor jeles szobrászművésze Frunzében (régi új nevén Biskekben) volt a kultúra és a közélet ismert és elismert alakja. Noha a Szovjetunió baloldali eszméit támogatta, mégis a Gulágban halt meg. A kényszermunkatáborról és haláláról mit sem tudva felesége, aki szintén a városban tanított, folyton leveleivel próbálta megmenteni férjét. Ezen levelek mentén indul el a film rendezője, hogy 1942-ben elhunyt anyjáról és kint eltöltött éveikről mind többet megtudjon.anyamlevelei

A 85. életévében járó, ma is aktív rendezőnő 11 évesen teljesen árva lett, de annyi filmen és éven keresztül még most is töretlen lelkesedéssel és tudásszomjjal keresi a válaszokat. 2014-es forgatásai során felvett, illetve archív felvételeket, ’30-40-es években vagy később készült, jobbára levéltárakban talált anyagokat ötvözött jó eredménnyel. Játékfilmeken megmutatott női sorsok után ezúttal tehát tényleg saját anyjára emlékszik vissza a rendező. (Sergő Z. András)

Az üvegfestő – Róth Miksa művészete (Tóth Péter Pál, 2015)

Tóth Péter Pál 2015-ben készült, remek zenékkel kísért 50 perces ismeretterjesztő filmje Róth Miksa, a nemzetközileg is elismert üvegfestő és mozaikművész születésének 150. évfordulójára készült. Róth Miksa művészete hihetetlenül izgalmas, sajnálatos, hogy a rendező nem volt képes méltó mélységben ábrázolni azt: fontosabb műveit megmutatja, de vizsgálódása nem lép túl egy Wikipédia szócikk összetettségénél. Olyasfajta tévés ismeretterjesztés ez, ami fölött jócskán eljárt már az idő. Ahelyett, hogy kiegészítő információkat adna, a szöveg redundáns módon kíséri a képeket – a látottak sok kifejthető témát felvetnek pedig: az alkotók sok egyéb mellett nem térnek ki azonban se a technológiai, se a magánéleti kérdésekre.

Az üvegfestő – Róth Miksa művészete nem csak tartalmilag hagy kívánni valót maga után, az egyenetlen képminőség, a sokszor nyilvánvalóan összecsapott vágóképek és a nem ritkán amatőrnek ható narráció messze elmarad attól a minőségtől, amit ez a téma képvisel. Minden fanyalgás ellenére mégis üdvözölnöm kell e film létrejöttét: a puszta tény, hogy elkészült és ráirányította a figyelmet Róth Miksa máig páratlan életművére, mindenképpen respektálandó. (Molnár Kata Orsolya)

meleg_ferfiak_hideg_diktaturak

Meleg férfiak, hideg diktatúrák (Takács Mária, 2015)

Milyen volt az élet melegként a szocializmusban? Takács Mária filmjében négy fiatal homoszexuális férfi indul útnak, hogy megkérdezzenek idősebb melegeket arról, hogyan boldogultak egy diktatórikus államberendezkedésben, amely legjobb esetben is csak megtűrte a betegségnek bélyegzett szexuális irányultságot. Bár az első találkozás az idősebb generációval még inkább a korábbi rendszer paranoia hangulatára helyezi a hangsúlyt, és listázásról, titkos dokumentumokról beszél, hamar előtérbe kerülnek a személyes történetek. A film dinamikáját a két generáció közötti különbségek adják: a legjobb jelenetekben az idősek magyarázzák a fiataloknak hogyan lehetett internet nélkül és a nyilvánosság előtt titkolva ismerkedni. Beszélnek a titkos-féltikos találkahelyekről, a meghívásos házibulikról, az esténként meleg szórakozóhelyként működő Egyetem Presszóról, de arról is szó esik, hogyan indították be az első LGBT-mozgalmakat hazánkban a rendszerváltás környékén. A film személyessége miatt megindító, szép és erős – pont ezért lóg annyira ki az Orbán-ellenes üzenet a végén, ráadásul egy olyan narrátor szájából, aki egyedüliként a filmben nem vállalja arcát. (Dobi Ferenc)

budapestostroma

Budapest ostroma (Babos Tamás, 2015)

A II. világháború végéhez közeledve a szovjet és román csapatok mintegy három hónapig ostromolták Budapestet a várost védő németekkel és magyarokkal szemben. A véres összecsapások rengeteg civil és katonai áldozatot követeltek és rommá változtatták az egész várost. Hetven év elteltével már kevés épület hordozza a pusztítás nyomait és a középiskolai tananyagokban is csak egy alfejezetnyi szó esik Budapest ostromáról, amely az egyike volt a II. világháború öt legnagyobb városcsatájának. Babos Tamás két részes tévédokumentumfilmje hiánypótló alkotás, egyszerre nyújt általános történelmi áttekintést Kulka János narrációjában, ugyanakkor a személyes történetekkel közel hozza a nézőhöz az eseményeket. A legmegrázóbb pillanataiban beszélőfejes interjúrészletekben mesélnek a túlélők tapasztalataikról és a véletlenek sorozatáról, ami ahhoz kellett, hogy ma, hetven évvel később egy kamera előtt emlékezhessenek meg a történtekről sok elesett társukkal ellentétben. Abszurd hallgatni napjainkban ezeket, hogy egy kedves öreg bácsinak, akivel talán együtt utazol a buszon a Blahától a Keletiig, azon múlt hetven éve az élete, hogy időben le tudja-e döfni tőrével a rátámadó ellenséges katonát, és hogy a Széll Kálmán teret egykor páncélgépkocsik és nem CAT munkagépek túrták fel. Megrázó és fontos alkotás, még akkor is, ha stílusát tekintve kicsit túlságosan íztelen és konvencionális. (Dobi Ferenc)

, , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments