Magazin

Magyar Filmhét 2016: Tévéfilmek közül válogattunk

a_fekete_mumia_atkaA tévéfilm kissé elhanyagolt műfaj, az idei Filmhét pedig ismét bebizonyította – még ha nem is minden alkotásával –, hogy érdemes lenne rá figyelmet fordítanunk.

A fekete múmia átka (2015, Madarász Isti)

Madarász Isti 2015-ös tévéfilmje Rejtő Jenő Detektív, a cowboy és a légió című kisregényének feldolgozása. A mindössze 62 perces A fekete múmia átka hommage a javából: nem egyszerűen adaptáció, hanem tiszteletteljes főhajtás a szerző előtt. A Hegedűs Bálint forgatókönyvéből készített történet a kávéházakban lebzselő ponyvaszerzők világába kalauzol sok-sok humorral és még több szeretettel. Az alkotók elnéző félmosollyal a szájuk szegletében bocsájtják meg a regényírók bohém életét, és remek stílusérzékkel keltik életre a múlt század első harmadának világát. A kor megidézése nemcsak a kávéházi kultúra és a tárgyak szintjén érvényesül, az időszak mozgóképes stílusainak bevágása újabb szellemes finomság, ami a filmrajongó nézőknek nyújt csemegét.

Természetesen Rejtő rajongói sem maradnak ki a bennfentesség érzéséből: aki cseppet is járatos a szerző életművében, hamar felfedezi a sok-sok intertextuális utalást: visszaköszönnek a kultikus figurák, a gyakran idézett mondatok, sőt, maga Rejtő is feltűnik egy szomorú megemlékezés formájában.

a-fekete-mumia-atka1

Madarász Isti ehhez a méltán szerethető projekthez remek gárdát verbuvált: nem kisebb neveket látunk a stáblistán, mint Kovács Lajosét, Haumann Péterét, Hegedűs D. Gézáét, Józsa Imréét, a főszerepben Schmied Zoltánét és az antagonista tökéletesen üdítő szerepében Szervét Tiborét. Néhány alakításban a magyar filmezés örök betegsége, a színházi játék most is felüti a fejét, de annyira szívmelengető az egész produkció, hogy most ezt is örömmel nézzük el A fekete múmia átkának. (Molnár Kata Orsolya)

Hivatal (Nagy Viktor Oszkár, 2014)

A migránskérdés forró témáját meg lehet lovagolni olyan hatásvadász filmekkel is, mint a Welcome to Europe című rövidfilm, ahol az arab menekültek szerepében magyar színészek tetszelegnek, és lehet úgy is csinálni, mint a Hivatal: hatásvadászat helyett hatásosan, valódi bevándorlókkal főszerepben. Nagy Viktor Oszkár ötvenperces tévéfilmje egy budapesti bevándorlási hivatal működésébe nyújt betekintést, egy fiatal kezdő szemén keresztül, aki frissen kerül a munkahelyre. A Hivatalban elmosódnak a határok valóság és fikció között: a történeteket a valóság ihlette, sok szereplő magát alakítja, de a bevándorlási hivatal munkájának nem dokumentumszerű bemutatása történik, inkább azoknak a szituációknak a hiteles prezentálása, amelyek egy ilyen intézményben előfordulhatnak és elő is fordulnak. A film ereje életszerűségében rejlik, Nagy Viktor Oszkár remekül bánik az amatőr színészekkel, Dobos Tamás kamerája pedig a legkisebb nüanszokat is rögzíti a szereplők arcán. Kiváltképp lenyűgöző Fignár Anna természetes játéka, aki az utóbbi évek legszerethetőbb, legemberibb magyar filmes karakterét teremti meg a tévéképernyőn.

hivatal

De talán a fő érdeme a Hivatalnak, hogy nem politikus film, nem próbál egy ideológiát lenyomni a torkunkon – egy rendkívül megosztó témáról beszél, de állásfoglalás helyett mindössze bemutat. A jogszabályok hideg logikája és az egyéni emberi sorsok közti konfliktusról beszél, sallangmentesen, mélyrehatóan és elgondolkodtatóan. (Dobi Ferenc)

Janus (Gyöngyössy Bence, 2015)

A korábban vállalhatatlan vígjátékaival kedélyeket borzoló Gyöngyössy Bence ezúttal komolyabb témákra evez, de ezt is nehezen bocsátjuk meg neki. Amíg az Egy szoknya, egy nadrág vagy az Egy bolond százat csinál a világháború előtti vígjátékhagyományokat csúfolja meg 21. századi torzszülött ikertestvérével, addig a Janus egy nagyon fontos és egyébként jól feldolgozható témát, a szocialista román titkosszolgálat, a Secu működését mutatja meg a nagyváradi református Kállai család igaz történetében. Az egymás ellen fordított házaspár megrendítő történetén őszintén csak mosolyogni (kínosan felnevetni) tudunk abban a formában, ahogy a rendező elénk tárja. A német múlttal is rendelkező Gyöngyössynek éppenséggel lett volna recept: sem addig, sem azóta nem nagyon tudták olyan jól feldolgozni szocialista hatalom és egyén viszonyát, mint A mások élete című filmben, de a rendező még csak meg sem kísérli, hogy tanuljon a nagyoktól. Helyette egy házi feladatot felmondó filmet kapunk.

JANUS_6 A Janus olyan, mint az eminens tanuló, aki belegabalyodik mondandójába, és ezért nagyon természetellenes, izzadságszagú és zavart lesz. A nem létező rendezői elképzelés még az egyébként nagyszerű színészeket is lehúzza: szörnyű látni, ahogy Marozsán Erika, Seress Zoltán és Jordán Tamás vergődik a rosszul megírt, papírízű szövegekkel, a hiteltelen díszletekkel és dramaturgiai fordulatokkal, hogy nincsen semmilyen jellemfejlődés, vagy ha van, inkább bár ne lenne, és ahogy szörnyen szánkba rágja a tanulságot. A legrosszabb az egészben, hogy ez a bámulatosan izgalmas történet sokkal jobb feldolgozást érdemelne. Ha így lenne, nem érné a hazai filmgyártást sem a Saul fia kapcsán többször elhangzott vád, hogy magyar sorskérdésekről miért nincs film. Hát van, kérem, csak akadnak vele problémák! (Sergő András)

Nardai Dorina

Nardai Dorina a ZSKF szabad bölcsészet, majd az ELTE BTK filmtudomány szakán diplomázott. 2011 óta a Filmtekercs szerkesztőségének tagja. Specializációja a gender témák, a dráma, a krimi, a thriller, valamint a spanyol, francia, német és távol-keleti film.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com