Magazin

Miyazaki nyomában – Csillaghajsza

A 2011-ben sem maradtak anime nélkül az Anilogue vendégei. A Makoto Shinkai legmerészebb filmjének mondott Csillaghajsza ámulatba ejtő képi világával, megkapó történetével, varázslatos részletgazdagságával a műfaj rajongóinak első számú favoritja lesz. Nem hiába mondják Shinkait a jövő Miyazakijának.

A Csillaghajszáról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Edzett filmnézőként seregnyi filmmel a hátam mögött ritkán tudnak meglepni, Shinkai-nak mégis sikerült. Szélesen áramló fantáziája – még ha ismerős elemekből is építkezik – olyan kombinációban vetül elénk a vásznon, hogy szó szerint tátva marad a szánk. Ha a játékidő alatt nem történne semmi, pusztán Shinkai képeiben kellene gyönyörködnünk (lélegzetállító tájképek, a legapróbb részletekig kidolgozott hátterek, bűbájos állatfigurák, monumentális díszletek, ésatöbbi, ésatöbbi), már elégedetten távoznánk a vetítőteremből. Ennél azonban jóval többet kapunk.

Először is egy erősen elgondolkoztató, az európai szem számára talán nem is mindig megfejthető szimbólumokban gazdag történetet, ami más animékhoz hasonlóan számos kérdést hagy nyitva. A nyitott kérdések és a számos réteg ellenére a film mindenki számára befogadható, a fentiek megfejtése csak újabb és újabb értelmezésekkel gazdagíthatja a mélyebbre ásókat. Asuna magányos kislány. Édesapja meghalt, anyukája állandóan dolgozik. Az iskolában jó jegyei miatt osztálytársai összesúgnak a háta mögött, ő pedig a néhány barátkozó közeledését is elutasítja. Délutánonként házilag összeeszkábált rádióján különös másvilági hangok után kutat. Egyik nap egy fiú és egy szörny összecsapásának össztűzébe kerül. A fiú teljesen elvarázsolja a lányt, és amikor halálhíréről kap hírt, Asuna elkezd nyomozni a fiú otthona, a legendákból ismert Agartha után. Morisaki tanár úr szintén a földalatti világ megszállott kutatója, hiszen innen állítólag a halottak visszatérhetnek. A tanár és diákja együtt indulnak el Agarthába, hogy megkeressék elvesztett szeretteiket.

A film közel kétórányi játékideje egy szempillantás alatt repül el. Shinkai remek arányérzékkel dolgozik. A megannyi izgalmas akció és váratlan furdulat mellett nem hanyagolja el karaktereinek módszeres felépítését sem. Szellősen mutatja be Asuna hétköznapjait, és egy-egy apró gesztussal, jól megválasztott mondattal hús-vér emberré varászolja az utolsó mellékszereplőt is. Ugyancsak nagy előnye a filmnek, hogy az animékre oly‘ jellemző, az európai gyomornak sokszor túlzott érzelemkitörések a Csillaghajszában sokkal szofisztikáltabbak, így a nyugati közönség számára is tökéletesen emészthetőek. A film egy pillanatig nem hagy nekünk teret az unatkozásra, már az első másodpercekben beszippant, és az érzelmek teljes skáláján vezet végig. A néző szinte együtt lélegzik Asunával, retteg, ahol ő retteg (Shinkai vörös szemű alvilági lényei annak ellenére velőt rázóak, hogy hasonlót már láttunk máshol is), ámul, ahol ő ámul.

Csillaghajsza (Hoshi o ou kodomo)
színes, japán animációs film, 2011 (12)

rendező: Makoto Shinkai
forgatókönyvíró: Makoto Shinkai

szereplők:
Hisako Kanemoto (Asuna Watase hangja)
Kazuhiko Inoue (Ryuji Morisaki hangja)
Miyu Irino (Shin/Shun hangja)
Rina Hidaka (Mana hangja)
Fumiko Orikasa

IMDb

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com