Baran bo Odar első egész estés filmje thriller elemekkel ügyesen dúsított dráma. Abban csupán forgatókönyve bosszantó hiányosságai akadályozzák, hogy kifejezetten erős nagyjátékfilmes debütálásként könyvelhessük el.
A Jan Costin Wagner regényéből készült Néma csönd párhuzamos szálakon futtatott cselekménye két fiatal lány megerőszakolásának és meggyilkolásának eseménye köré szerveződik. A két eset között bár pontosan 23 év telt el, a helyszín és a körülmények kísérteties egyezése szinte azonnal egyértelművé teszi összefüggésüket. Mivel az első gyilkosság elkövetőjét azóta sem sikerült kézre keríteni, valószínűsíthető, hogy ő csapott le újból; gyanúsítottak hiányában azonban a nyomozás csak meglehetősen döcögve halad.
A film történetvezetését fura kettőség jellemzi: sok esetben határozottan okos és klisékerülő megoldások mentén halad előre a cselekmény, legalább annyi esetben viszont pont az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. A kulcsfontosságú fordulatok jó része igencsak kimódolt és hiteltelen, ami komoly törést okoz az addig precízen felépített történetívben. Pedig a Néma csönd eleje és vége kimondottan erős, a középrész ellenben néhol bántóan suta és célt tévesztett. A mesterien kivitelezett, szinte szavak nélkül mesélő felütés után a színvonal zuhanórepülésbe kezd, amit némileg kompenzál, de sajnos nem feledtet a csavaros és mindenekelőtt bátor zárlat.
Az idő nagy részében a néző így valószínűleg leginkább az unalom és a bosszankodás között oszcillál, és ezt csak egyszer-egyszer tudja ellenpontozni az egyébként dicséretre méltóan egységes, néhol egyenesen lenyűgöző képi világ. Noha tagadhatatlan, hogy a film sikerült pillanataiban a feszültségadagolás igencsak jól működik, valamilyen forgatókönyvi malőr következtében, szinte mindig nagyon gyorsan porszem kerül a gépezetbe, és leromlik az összkép.
Az egységesség hiánya sajnálatos módon a színészi játék színvonalára is igaz. A gyilkost alakító Ulrich Thomsen alakítása néhol valóban vérfagyasztó és nem lehet panasz az egykori bűntársat hitelesen játszó Wotan Wilke Möhringre sem. Ugyanez sajnos már közel sem mondható el a kisebb-nagyobb mellékszerepeket hozó színészek jó részéről. Igaz, ez részben szintén egy, a forgatókönyvben gyökerező alapprobléma következménye: a sok karaktert mozgató cselekményben mintha csak a főszereplők kidolgozására jutott volna elegendő figyelem és idő.
A Néma csönd bizonyos pontjain azért egyenetlenségei ellenére is kiválóan teljesít, az összkép azonban mégis felemás marad: túl sok helyen és túl látványosan akadozik a film mechanizmusa. Kár érte, mert talán ha a készítők csak kicsivel több időt és energiát fektetnek a történet összefüggéseinek kidolgozásába, akár egy kimagasló alkotás is születhetett volna.
Néma csönd (Das letzte Schweigen)
színes, feliratos, német filmdráma, 119 perc, 2010
rendező: Baran bo Odar
író: Jan Costin Wagner
forgatókönyvíró: Baran bo Odar, Alex Ross, Richard Shakocius
zeneszerző: Michael Kamm, Kris Steininger
operatőr: Nikolaus Summerer
producer: Frank Evers, Maren Lüthje, Florian Schneider, Jörg Schulze
vágó: Robert Rzesacz
szereplő(k):
Ulrich Thomsen (Peer Sommer)
Wotan Wilke Möhring (Timo Friedrich)
Katrin Saß (Elena Lange)
Burghart Klaußner (Krischan Mittich)
Sebastian Blomberg (David Jahn)
Karoline Eichhorn (Ruth Weghamm)
Roeland Wiesnekker (Karl Weghamm)
Claudia Michelsen (Julia Friedrich)
