Értékelés: 6/10 Így értékelünk mi »


Short_skinDuccio Chiarini első nagyjátékfilmje berlinálés jelölése és velencei győzelme után hazánkba is eljutott az Olasz Filmfesztivál keretein belül. Hogy tud-e újat mondani a coming-of-age filmek között? Nem. De igazán őszinte alkotás, és ez a legfontosabb ebben a műfajban.

A 17 éves Edoardo (Matteo Creatini) jóravaló, visszahúzódó srác, akit leginkább az választ el a felnőtté válástól, hogy még mindig szűz – legalábbis extrovertált, de szexuálisan szintén tapasztalatlan barátja, Arturo (Nicola Nocchi) szerint ez a mérce. Főként Arturo célja, hogy még az utolsó gimnáziumi nyári szünetük alkalmával lefeküdjenek egy nővel, és ezért akár fizetne is. Csakhogy nem tud arról, hogy Edo nem csak nővel, de még saját kezével sem került igazán intimebb viszonyba, ugyanis fitymaszűkületének köszönhetően ez szörnyű fájdalmakkal járna. Helyzetén az sem segít, hogy pár hétre hazalátogat „A” szomszéd lány, Bianca (Francesca Agostini), akibe Edo szemmel láthatóan, fülig szerelmes, közben pedig szülei a válást fontolgatják.

Mondhatni, semmi különös, mindössze tipikus tinédzserkori problémák sorát kapjuk, igaz, mindegyiket kissé felnagyítva, épp csak annyira, hogy minden néző magára ismerjen egy-két szituációban. A moziban ülve éppúgy együtt érezhetünk a főhőssel a kamaszkori önbizalomhiány, a megrendíthetetlennek tűnő családi kapcsolatok szétesése, a felnőttes célok kitűzésének lehetetlensége vagy az első szerelem megpróbáltatásai miatt. És bár mindezek szomorú és fájdalmas élethelyzeteknek tűnnek, az ifjonti életöröm mégis átjárja őket. Épp ennek köszönhető, hogy a Szűkölő kamaszkor egyszerre szívbemarkoló, drámai és könnyeden humoros. Sajnos az alapkonfliktus már egyenes úton vezet az altesti poénokhoz, amit a fitymaszűkületes felütés ellenére elég sokáig sikerül elkerülni, de végül egy döglött polippal való „közösüléssel” mégiscsak kimaxolják az ebben rejlő potenciált, ha nem is a jó értelemben véve.

Hirdetés

short_skin_stillAmi igazán szerethetővé teszi a filmet, az egyértelműen a karakterek árnyaltsága és az egyes problémakörök sokoldalú bemutatása. Az eseményeket Edo szemszögéből nézzük, ami az egyoldalúság hibáját eredményezhetné, de épp abban az életszakaszban járunk, amikor még a legkönnyebben beskatulyázható emberekről és problémákról is kiderül, hogy sokkal több módon lehet megközelíteni és megítélni őket. (Jobb esetben) mindannyian megtapasztaltuk, hogy az emberek nem csak fekete-fehérek, egy-egy világunkat megrendítő konfliktus esetében több szemszögből is lehet szemlélni az eseményeket.

A rendező és az operatőr igazán jól működtek együtt, a kameraállások mindannyiszor a kívánt hatást érik el: Edo akárhányszor valami rémesen kínos, magába záró helyzetbe keveredik, a kamera hozzáláncol minket a közeliekkel, nem puszta voyeurként látjuk, hanem mi magunk is belekényszerülünk a szituációkba. Amikor viszont neki is nyitottságra van szüksége, amikor a világ és a benne rejlő problémák sokrétűvé válnak, akkor a plánok is nagyobbakká változnak, több lehetőséget sugallva.

Chiarini bemutatkozó filmje kissé Török Ferenc Moszkva teres indulására emlékeztet. Mint ott, itt sem a történet viszi el a hátán a filmet, egyszerűen csak az ismerős élethelyzetek újraélése, a kamaszkor hangulata, a nosztalgiaérzés, a játékosság és a mélyről fakadó őszinteség az, ami magával tud minket ragadni.

Adatlap

Szükölő kamaszkor (Short Skin – I dolori del giovane Edo)
színes, olasz vígjáték, 86 perc, 2014

rendező: Duccio Chiarini
forgatókönyvíró: Duccio Chiarini, Ottavia Madeddu, Marco Pettenello, Miroslav Mandić
operatőr: Baris Ozbicer
producer: Duccio Chiarini, Babak Jalali
vágó: Roberto Di Tanna
szereplők: 
Matteo Creatini (Edoardo)
Francesca Agostini (Bianca)
Nicola Nocchi (Arturo)
Mariana Raschill`a (Elisabetta)
Bianca Ceravolo (Olivia)
Michele Crestacci (Roberto)
Bianca Nappi (Daniela)
, , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments